Tizedik alkalommal adták át a Junior Prima díj magyar tudomány kategóriájának elismeréseit kedden a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) épületében.
A Prima Primissma Alapítvány és a kategória társalapítója, a Magyar Fejlesztési Bank elismerését idén Antal László (hidrobiológia), Dékány Éva (nyelvtudomány), Ivády Viktor (fizika), Janacsek Karolina (pszichológia), Kardos Ádám (fizika), Maléth József (orvostudomány), Molnár László (csillagászat), Szalay Gergely (idegtudomány), Tárnoki Ádám (orvostudomány), Tárnoki Dávid (orvostudomány) és Tóth Arnold (orvostudomány) nyerte el.
A díjakat Lovász László, az MTA elnöke és Bártfai-Mager Andrea, a postaügyért és a nemzeti pénzügyi szolgáltatásokért felelős kormánybiztos adta át – közölte a Magyar Fejlesztési Bank Zrt. kedden az MTI-vel.
A közleményben Bártfai-Mager Andreát idézik, aki a díjátadón kiemelte: a díjazottak életútja és eredményei elismerésre méltóak és valódi inspirációt jelentenek, mert megmutatják, hogy a tanulás, az elkötelezett, komoly munka értéket teremt.
Elmondta: a fejlesztési banknak alapvető feladata, hogy felkarolja azokat a kezdeményezéseket, amelyek az ország fejlődését szolgálják, ezért az MFB Zrt. továbbra is elkötelezett a Junior Prima Magyar Tudomány kategóriájának támogatása mellett.
A fiatal tehetségeket idén is az MFB felkérésére összeült, rangos tagokból álló szakmai bizottság választotta ki. Ezúttal is tudósok, kutatók, intézményvezetők tettek ajánlást, hogy tanítványaik, fiatal kollégáik közül kik érdemesek arra, hogy elnyerjék a „legjobb a legjobbak közt” címet.
A Prima Primissima Díj alapítói 2007-ben határoztak úgy, hogy önálló díjat hoznak létre a fiatal korosztály támogatására. A harminc év alatti, kiemelkedő teljesítményt nyújtó fiatalokat – a Prima Primissima elismeréshez hasonlóan – több kategóriában jelölik, tehetségük elismeréseképpen.
A Magyar Fejlesztési Bank társalapítóként a kezdetektől jelen van a Junior Prima Díj magyar tudomány kategóriájának odaítélésénél, hogy évről évre újabb generációk számára állítson példaképeket a díjazottak személyében – áll a közleményben.
Mint írják, az MFB tíz évvel ezelőtt kötelezte el magát a Junior Prima Díj magyar tudomány kategóriájának támogatása mellett és továbbra is kiemelten fontosnak tartja a hazai kutatás-fejlesztés ösztönzését. Ennek egyik módja a hazai tehetséges fiatal kutatók elismerése és megbecsülése.
Forrás: magyaridok.hu
Interjú Dr.Tárnoki Ádámmal és Dr.Tárnoki Dáviddal (Ikerkutatók)
A témaválasztásomat nagyban befolyásolta,hogy ez a két kiváló ikerkutató orvos fiatalkoruk ellenére milyen eredményekkel büszkélkedhetnek. Nem utolsó sorban szerencsémre személyesen is ismerhetem őket. Azért is választottam ezt a témát,mert a mi családunkban is vannak egypetéjű ikrek a nagymamám. Mindig bámulattal néztem,hogy mennyire egyformák és szinte ugyan akkor gondolnak ugyan arra a dologra. Nagyon érdekesnek találom ezt a témát főleg úgy,hogy az interjú alanyaim is egypetéjű ikrek.
Dr.Tárnoki Ádám és Dr.Tárnoki Dávid nevét már ismerik a világ számos területén. Fő szakterületük az ikerkutatás. Ez nem véletlen mivel ők is egypetéjű ikrek. Munkájukat mindenhol ismerik és elismerik. Több nyelven beszélnek és rengeteg meghívást kapnak különböző földrészeken lévő országokból. Előadásaikat,beszámolóikat rengeteg orvos,diák és azok az emberek kísérik figyelemmel akiket kutatásaik érdekelnek. Számos díjat,oklevelet és elismerést mondhatnak magukénak. Bármerre járnak a világban nagyon szeretik őket az emberek,mert nagyon kedvesek és segítőkészek.
Az interjúalanyaim bemutatkozása:
Gyerekkor:
Csepelen a Béke téri óvodába jártunk mindketten. Először különválasztottak minket, sokat sírtunk, anyu beleegyezésére így egyberaktak, s megszűnt a békétlenség. Ezután együtt mentünk általánosba, gimibe és egyetemre is. Gyerekkorunkban sok közös hobbink volt (barkácsolás, műsorkészítés és -vezetés, közlekedési játékok, kertészkedés stb.). Mindig segítettük egymást a tanulásban is, egymást húztuk előre,így mindig egyformán teljesítettünk. Szerettünk nagyon utazni a szüleinkkel.
Emlékek:
Telken sokat barkácsoltunk, padokat, szereltünk világítást, buszos játékot játszottunk, iskolában tanárt játszva oktattuk az unokatestvérünket, választási rendszert csinálva szavazás volt a telken a rokonok közreműködésével, szóval sok kreatív megoldást alkalmaztunk. Sosem unatkoztunk, olvastunk, zenét hallgattunk, rádióműsorként kívánságműsort, tv-műsorként szórakoztató műsorokat, vetélkedőket gyártottunk.
Közösség:
Elég rosszak voltunk az általános iskolában, de ezt a gimnáziumban kerülve kinőttük. Visszahúzódóak lettünk, egymást segítettünk, nem voltunk annyira népszerűek ebből kifolyólag. A tanárok nehezen kezelték az ikerhelyzetet, nem tudták, hogyan feleltessenek vagy hogyan írassanak dolgozatot velünk. Volt, amikor az egyik szigorú biológia tanár 1-essel értékelte, hogy bónuszként ugyanazt rajzoltuk a dolgozat végére. Miután iker unokái lettek, már átértékelte a helyzetet s ő készített fel biológiából a felvételire.
Az iskolai közösségi munkában való részvétel:
Általános iskolában iskolaújságot gyártottunk, amit az osztálytársaink olvastak. A Gimnáziumban nem vettünk részt a közösségi munkában.
Számunkra életünk legfontosabb pillanatai:
Mind a 4 orvosi egyetemre beadtuk a pályázatot, elmentünk Pécsre és Szegedre is felvételizni, sajnos a SOTE volt az utolsó a szóbelik sorában, de sikerült szerencsére mindkettőnknek. A szakorvosképzésbe (radiológia) volt nehezebb, mert ott a SOTÉ-n összesen 15 hely volt, de ebbe is bekerültünk a 60 jelentkező ellenére.
Legemlékezetesebb kutató munkáink:
Számos ilyen volt szerencsére, így nehéz emlékezni rá. Talán a legsikeresebb volt a Nemzetközi ikervizsgálat, melynek során 160 magyar, 50 amerikai (twinsburgi világ ikertalálkozón) ill. közel 180 olasz ikerpárt (Róma, Padova, Perugia) vizsgáltunk meg. Nehéz futam volt, mert nagyon sok munka és idő volt, de megérte, mert rengeteg közlemény született ezen munkákból és nagyon jó élmény volt az ikreket vizsgálni, sokféle párral megismerkedni és érdekes történeteket hallani tőlük. Most 2014-ben jártunk ugyanezen magyar és olasz pároknál, s lemértük őket 4-5 évvel később hogyan változott az érrendszerük. Érdekes volt viszontlátni az ikerpárokat!
Ösztöndíj:
A legérdekesebb volt, amikor a Society for Vascular Ultrasound amerikai társaság éves konferenciáján Bostonban adtunk elő egyetlen külföldi (nem amerikai) előadóként a fenti nemzetközi ikerkutatás eredményéből, és mi nyertük a fődíjat, az Alex Chao MD Awardot. Nagy meglepetés volt ilyen közegben nyerni, nagyon örültünk neki.
Kik azok az emberek akiknek nagy részük volt abban,hogy ti ilyen sikeresek legyetek és hogy itt tartotok most,ilyen fiatalon?
Szüleink:
Szüleink nagyon sokat támogattak minket. Mindig különórára vittek (német, angol, biológia, fizika), ill. sok orvos konferenciára vitt el anyu, ahol többekkel megismerkedtünk és a szakma is megtetszett.
Tanáraink:
Jedlik Ányos Gimnáziumban Lengyel Géza volt a földrajz, biológia tanárunk. Az ő keménysége, szigorúsága tanított meg minket keményen tanulni, s szerettette meg velünk ezen területeket. Ő készített fel minket biológiából a felvételire.
Radiológia szakképzés során Dr. Karlinger Kinga professzor Asszony támogatott minket sokat, bíztatott minket, hogy merre fejlődjünk, mivel érdemes továbbfejlődni a radiológia és az ikerkutatás területén belül is.
Az ikerkutatás során még nagy szerepe volt Dr Métneki Júliának, aki Dr.Czeizel Endrével csinálta az ikervizsgálatokat a 70-80-as években.
Dr. Garami Zsolt houstoni magyar származású radiológus szintén sokat támogatott minket, a radiológián belül az érultrahangokat tanította meg nekünk, ami segítségével tudtuk az ikreket vizsgálni.
Ezek az emberek akiket itt most felsoroltunk egyben a példaképeink is!
Ez nem titok,hogy mi már ismerjük egymást. Nekem ez már megszokott,hogy ti ennyire egyformák vagytok,de mennyire zavar ez titeket,hogy például az utcán utánatok fordulnak.?
Ikerként egy idő után hozzászokik az ember, hogy folyamatosan megnéznek minket. Néha meg is szólítanak, hogy “ugye mi ikrek vagyunk?”. Főleg olyankor, ha esetleg igen hasonló ruhában vagyunk. Mi ezt már megszoktuk. Az ikrek eleve különlegességnek számítanak olyanoknak, akik nem ikrek, ugyanis nehezen képzelik el ezt a különleges testvéri kapcsolatot. Gyakori egypetéjű ikerként, hogy sokan nem a nevünkön szólítanak, hanem csak “ikrek”-nek hívnak, vagy pedig Ádám-Dávidnak, ilyenkor segíteni szoktunk, hogy melyikünk melyik. Tisztában vagyunk azzal, hogy másoknak nem könnyű minket megkülönböztetni.
Kihasználtátok-e valamikor is,akár mások megtévesztésére,hogy ennyire egyformák vagytok?
Főleg az egyetemen mondták vizsgákon, hogy miért nem megyünk el egymás helyett vizsgázni. Mi mindig egy napon mentünk el vizsgákra, főleg szóbeli vizsgákon estünk át. Egyszer megtörtént, hogy elmentünk a kijelölt vizsgahelyre, ahol a kifüggesztett névsoron csak egyikünk neve szerepelt. Kiderült, hogy a titkárnő azt hitte, hogy valami elírás történt a rendszerben és véletlenül jelent meg két ugyanolyan név. Aztán persze tisztázódott a helyzet és mindketten sikeresen levizsgáztunk. Amúgy becsületesek voltunk és nem használtuk ki az ikerségből adódó egyes lehetőségeket.
Milyen tanulók voltatok?
Mindketten jó tanulók voltunk, persze a legtöbb vizsgánk szóbeli volt, néha a vizsgáztatók hangulatától is függött a jegy. Ádám általában mindig egy jeggyel jobban szerepelt, mint Dávid, annak ellenére hogy mindig együtt tanultunk. Ha kevés idő volt egy kevésbé fontos vizsgára, akkor a könyv egyik oldalát Ádám, másikat pedig Dávid olvasta, a két oldal végén pedig egymásnak összefoglaltuk a lényeget.
A sporttal,hogy álltok,valamikor sportoltatok valamit?
7 éves korunktól kezdve több mint húsz évig heti háromszor úsztunk, az utolsó években versenyzőkkel. Sajnos az egyetem befejezésével a rendszeres úszást abbahagytuk, de utána folytattuk a sportot, futunk, kondizunk, néha pedig vízilabdázunk.
Nem unalmas ez nektek,hogy szinte az egész napot együtt töltitek el?
Attól függ egy napunk, hogy mely részlegre vagyunk beosztva. Többször van olyan nap, amikor más osztályra vagyunk beosztva. Ilyen napokon a reggeli megbeszélés után csak a nap végén késő délután látjuk ismét egymást, mivel az osztályok nem egymás mellett helyezkednek el. De többször persze “jó testvérek” lévén besegítünk egymásnak, ha egyikünknek van elmaradása a napi munkával. Ikrekként úgy tűnik, jobban szeretnek minket szétválasztani, hogy külön osztályokon legyünk.
A munkátokból kifolyólag mi az érdeklődési szakterületetek?
Radiológusok vagyunk mindketten, főleg a tüdő képalkotása érdekel minket. Ádám emiatt Barcelonában töltött el 3 hónapot egy európai ösztöndíjnak köszönhetően, ott a tüdődaganatok képalkotását és a foglalkozási tüdőbetegségek leletezését sajátította el az egyik leghíresebb radiológus professzor szárnyai alatt. Dávid pedig egy évvel később Oxfordba jutott ki úgynevezett. intersticiális tüdőbetegségek képalkotásával kapcsolatosan, itt az Angol Radiológus Társaság tüdő ultrahang képesítését is megszerezte. A tüdő képalkotása mellett a szív-érrendszeri betegségek képalkotása is érdekel minket, nem utolsó sorban pedig ikerkutatásokkal is foglalkozunk.
Nagyon sok ösztöndíjat nyertetek el, fel tudnátok sorolni nekem?
-IFMSA (Lengyelország, Brazília, Törökország)
-HMAA-HAESF Professional Internship program (Buffalo, 2007)
-Leonardo da Vinci Program, Rezidens Mobilitas Program, EU (Cyprus, 2009)
-Egyetemek közötti csereprogram a Semmelweis Egyetem es University of Trieste, Olaszország között (Trieste, 2009)
-Magyar Ösztöndij Bizottság – Balassi Intézet & Olasz Kultúrintézet pályázata (ikerkutatás Olaszországban, 2009)
-MAST (Magyar Artériás Stiffness Társaság) kutatási pályázata, 2009
-EAS (European Atherosclerosis Society) travel grant, 2010
– Egyetemek közötti csereprogram a Semmelweis Egytem es University of Freiburg, Germany között (Freiburg, 2011)
– European School of Radiology (ESOR) oncologic imaging scholarship of European Society of Radiology (ESR) (Barcelona, September-December 2011)
-Egyetemek közötti csereprogram a Semmelweis Egyetem es University of Padua, Italy között (Padova, 2012)
-Magyar Ösztöndíj Bizottság – Balassi Intézet & Olasz Kultúrintezet pályázata (Instituto Superiore Di Sanitá, Italian Twin Registry, Rome, Italy, June 2012)
– Kerpel Frónius Tehetséggondozó Program – utazási pályázat, részvételi lehetőség a European Respiratory Society 2012 éves kongresszusán megrendezett ultrahang workshopon, 2012
– International Network of Twin Registries travel grantje, részvételi lehetőség a 2013-as éves ülésen, Szöul, Dél-Korea
– Egyetemek közötti csereprogram a Semmelweis Egyetem és University of Padua, Italy között (Padova, 2014)
– Magyar Ösztöndij Bizottság – Balassi Intézet & Olasz Kultúrintezet pályázata (ikerkutatás Olaszországban, 2014)
– Scholarship of the Japan Society for the Promotion of Science (JSPS) pályázata, japán-magyar kardiovaszkuláris ikervizsgálat, 2015 Szerencsére sok országba meghívtak minket aminek mi nagyon örülünk most is éppen Japánból érkeztünk haza. Ezen kívül még számos elnyert külföldi tanulmányutakon is voltunk.
A Tanulmányi utaitokon melyik országban mit tanultatok?
Sebészet gyakorlat Lengyelország-ban, Belgyógyászat gyakorlat az USA-ban,Szülészet-nőgyógyászat gyakorlat szintén az USA-ban,Gyerekgyógyászat gyakorlat Brazíliában,Radiológia gyakorlat Törökországban,Sebészet és radiológia gyakorlat Cypruson,Sebészet gyakorlat Olaszországban,Radiológia gyakorlat az USA-ban,Kutatás Portugáliában,MRI gyakorlat Németországban,Neuroszonológia gyakorlat Olaszországban,Teljes test MRI gyakorlat Németországban,
Ikerkutatás Olaszországban,Vendégorvos szintén Németországban. Ezeket most időrendi sorrendben soroltuk fel.
Véleményetek szerint melyik országban szereztétek a legtöbb tapasztalatot?
Nehéz kérdés, mivel minden országban más újat sikerült megtanulni. Ha egyet kellene kiválasztani, akkor az Egyesült Államokat neveznénk meg, mivel itt tanultunk meg ultrahangozni.
Hány nyelven beszéltek?
Magyar (anyanyelv), Német (középfokú „C” típusú „ITK” nyelvvizsga, 2000), Angol (középfokú „C” típusú „TELC” nyelvvizsga, 2005), Amerikai angol (TOEFL nyelvvizsga, 2006).
Emellett pedig a gimnáziumban 6 évig tanultunk latinul.
Ilyen fiatalon már rengeteg előadást is tartottatok, nem volt furcsa, hogy tőletek idősebb, elismert orvosokat”tanítottatok”?
Többnyire konferenciákon adtunk elő, az utóbbi években egyre több külföldi ill. hazai kongresszusra kapunk meghívott előadóként meghívást. A közönség mindig sokszínű, vannak köztük egyetemi hallgatók, orvosok, néha professzorok is. Legutóbb egy általános iskolában tartottunk előadást, ilyenkor kihívást jelent az, hogy a tudományos munkánkat köznyelven, egyszerűen, érthetően foglaljuk össze. Az előadások végén mindig öröm, ha sok kérdés merül fel, s sikerült a közönség érdeklődését felkelteni a téma iránt. Emiatt több viccet is beleteszünk az előadás diái közé, hogy a figyelmet fenntartsuk.
Eddig hol dolgoztatok?
A Semmelweis Egyetem Radiológiai és Onkoterápiás Klinikáján dolgoztunk május végéig, most júniustól Németországban fogjuk a munkánkat folytatni. 6 hónapot töltöttünk a saarbrückeni egyetem egyik kórházában, ahol radiológiai kutatásokat végeztünk, valamint lehetőségünk volt MR-t is tanulnunk kint. A német professzor nagy rajongója hazánknak és egyetemünknek, ő hívott vissza minket, hogy a kutatásainkat folytassuk.
Miért pont orvosok szeretettek volna lenni?
Sokat jártunk édesanyánk rendelőjébe iskolás korunkban, ahol megszerettük az orvosi környezetet. Anyu háziorvos, ez volt eleve az egyik indíttatás, továbbá többször elvitt minket orvosi továbbképzésekre, konferenciákra, ahol megtetszett nekünk az orvosi hivatás. A másik tényező az volt, hogy az embereknek orvosként ill. kutatóként tudunk a legtöbbet segíteni.
Meddig szeretnétek folytatni a tanulást?
Van egy mondás, hogy “az orvosoknak egész életük egy tanulás”. Folyamatosan kell továbbképzésekre járnunk, hogy fenntartsuk a tudomány folyamatos fejlődéseit, halljuk az újdonságokat, valamint hogy a kötelezően gyűjtendő pontjaink meglegyenek. A PhD fokozatunkat 2013-ban szereztük meg, idéntől pedig már lehetőséget kaptunk arra, hogy nekünk legyenek PhD hallgatóink, aminek nagyon örülünk.
Mi az amit el szeretnétek még érni az életben?
A családalapítás az egyik legfontosabb cél, a másik pedig a tudományos létrán való előrelépés. Az ikerkutatásokat szeretnénk még nagyobb aktivitással folytatni. 2007-ben alapítottuk meg a Magyar Ikerregisztert, melyet ma idén kiterjesztünk. Az ország összes ikerpárját fel fogjuk keresni, hogy csatlakozzanak a regiszterünkhöz, ezzel tovább segítve a kutatásokat. Ezek mellett pedig a radiológia olyan részeit szeretnénk elsajátítani még, amikre itthon nem volt lehetőségünk.
Örülnétek-e annak,hogy ha majd nektek is lesznek gyerekeitek akkor ők is a nyomdokaitokba lépnének?
Mindenképpen örülnénk, ha gyermekeink is továbbtanulnának és sikeresek lennének. Reméljük, hogy jó géneket fognak örökölni!
Köszönöm Szépen az Interjút és további sikeres munkát kívánok nektek!!
Írta: Potyó Dominika
Forrás: kozhir.hu
Fotó: origo.hu
