Csepel.info

Az olaszliszkai lincselés szörnyű titkai

Heti Válasz

Emlékmű két világ határán. Levizelik és összetörik a mécseseket

Ne sírjál, anya, élek – ez volt annak az olaszliszkai vasárnapnak a legemberibb mondata. H. Kitty mondta az édesanyjának, miután sérülés nélkül megúszta, hogy Szögi Lajos autója elé szaladt. Ám a szülő kirohant az utcára azt kiabálva: “Öljétek meg a magyart!” És megölték. A Heti Válasz a precedensértékű ítélet kihirdetése után járt a helyszínen, és öt pontba szedte a tanulságokat.

Május 29-én a Borsod megyei bíróság első fokon egy olaszliszkai vádlottat életfogytiglanra, ötöt 15 év fegyházbüntetésre, kettőt tíz év fiatalkorúak börtönében letöltendő büntetésre ítélt, amiért 2006. október 15-én agyonverték Szögi Lajos tiszavasvári tanárt. Hónapokig attól kellett tartani, hogy nem sikerül bebizonyítani, mi is történt Olaszliszkán; először ezt rekonstruáljuk – a vádbeszéd és az ítélet segítségével.

1. Ügyvéd, bíró, barát is nyomoz.

Szögi Lajos megállt, amikor észrevette, hogy elsodorta autójával a kislányt. Néhány perccel fél négy előtt jártak – ez a tény még kulcsfontosságú lesz -, a tanár betartotta a közlekedési szabályokat, még fékezni sem tudott, amikor H. Kitty a Renault-ja elé szaladt. A családtagok tehát abban a biztos tudatban rontottak rá Szögi Lajosra, hogy a kitűnő tanuló, most nyolcadik osztályos kislány életben van, és nincs komolyabb baja. Ennek ellenére a gyermek bátyja, ifjabb H. Dezső előbb betörte Szögi autójának szélvédőjét, majd apjával és Sz. Andrással kirángatták a kocsiból. A tanárnak csak annyi ideje maradt, hogy a központi zárat lenyomva védje az autóban hátul ülő Emesét és a kis Zsófiát. Ütni, verni, rúgni kezdték a fejét és a nyakát, legalább heten 5-10 percig emberi mivoltukból kivetkőzve bántalmazták áldozatukat, aki nem tanúsított ellenállást, nehogy a két kislányt is veszélybe sodorja.

A lincselést többször tíz fős tömeg nézte végig közönnyel, egyetlen ember, J. József próbált közbelépni – sikertelenül. A kislány apja, az életfogytiglanra ítélt idősb H. Dezső berohant a fejszéért, hogy levágja a már saját vérétől fuldokló Szögi Lajos fejét, ezt azonban sikerült megakadályozni. Idősebb fia közben megerőszakolással fenyegette a sírva mentőért könyörgő Emesét, valamint a rémülettől bepisilő, akkor ötéves Zsófiát. “Tarts ki, apa, hozok segítséget” – mondta a nagyobbik gyermek, és a kicsi kezét fogva futni kezdett, amikor a tömeg már az autót verte szét.

A történetet idáig mindenki ismeri, ám két és fél évbe telt, hogy ezt bizonyítani is lehessen. Emlékszünk rá, az elsőfokú ítélet szerint a lincselés néhány perccel fél négy előtt kezdődött. Idősb H. Dezső 16 óra 4 perckor hívott mentőt – annak biztos tudatában, hogy a tiszavasvári tanár már nem él, majd néhány perc múlva a rendőrséget is értesítette. A tettesek még a helyszínen összebeszéltek. Az akkor 36 éves, tíz alkalommal elítélt idősebb H. Dezső vezetésével kitalálták, hogy fia, ifjabb H. Dezső és unokaöccse, Sz. András vigyék el a balhét. Úgy számítottak, hogy a 18 és 21 esztendős fiatalemberek nem kaphatnak többet három-négy évnél, ha legalább részben beismerő vallomást tesznek. Amíg a rendőrség megérkezett, mindenki tiszta ruhát váltott, és elégették az összes tárgyi bizonyítékot, vagyis a véres cipőket és ruhaneműt.

A rendőrök elfogadták a mesét. A később nem jogerősen 15-15 év fegyházbüntetésre ítélt gyanúsítottakat meg sem bilincselték, sőt az idősebb H. Dezső még cigarettát is hozhatott a fiatalabbnak, mielőtt a rendőrök elvitték. Történt mindez úgy, hogy Szögi Lajos 40-45 zúzódással az arcán, 8-10 sérüléssel a nyakán, ugyanennyivel a törzsén és a végtagjain fekete műanyaggal letakarva feküdt az út szélén. A helyszínelők nem zárták le a területet, csak órák múltán kezdték meg a tanúkutatást, a bűnjelek összegyűjtését.

Az egyik vádlott még a zárkából is fenyegető leveleket ír: a Holdon vegyen házat, aki tanúvallomást tesz ellenük. Nem is tesznek, noha 30-40 ember nézte végig Szögi Lajos agyonverését; a tárgyalóteremben sorra azt állítják, nem láttak semmit, a tanár már halott volt, mire odaértek. “Maga fél?” – kérdezi majd a bíró az egyik férfit, aki annyira retteg, hogy elájul, pedig a vádlottak ekkor már derekukhoz bilincselt kézzel ülnek a bíróságon. Bizonyítékok híján hónapokig tart az egy helyben topogás.

De Szögi Lajos barátai nem adják fel. Az ügyész oldalán ott ül az áldozat családját képviselő ügyvéd, Helmeczy László, aki szokatlan módon értelmezi feladatkörét, s a háromgyermekes család kérésére nyomozást is folytat. Az Olaszliszkát jól ismerő Pórék, akikhez a tanár a végzetes napon utazott, két tanút is felkutatnak – ők védelemért cserébe mégis elmondanák az igazságot, hogy ne csak Szögi Emese vallomása álljon szemben a vádlottakéval. A tanúk Sárospatakon találkoznak Helmeczyvel, aki engedélyükkel magnóra veszi, mit láttak azon a napon. Czibrik Attila bíró elfogadja a vallomást, a tárgyaláson lejátssza, s így a peranyag részévé teszi a hanganyagot. A feszültség akkora, hogy ez a tanú is elájul, többször is mentőt kell hívni hozzá.

A bíró szokatlanul aktív szerepet játszik az igazság kiderítésében. A vallomás után az ügyésszel Olaszliszkára utazik, és a községházára hívatja a gyilkosságot végignézők által megnevezett kiskorú tanúkat és gondviselőjüket. Azok nem sejtve, miről van szó, nem oktatják ki előre a gyereket. “Először nagy Dezső, utána kis Dezső ütötte, utána Guszti kijött a házából, ütötte, Gergő a fejébe rúgott” – és így tovább, sorolta az elsőként meghallgatott gyermek. Végül nyolc védett tanú segített, még a bíró sem tudhatta, kik ők, nehogy a vádlottak családja előtt kitudódjék. Az elsőfokú ítélet szerint sikerült bebizonyítani, hogy a tettesek szándéka ölésre irányult, az elsodort kislány anyja felbujtója, a másik hét pedig tettestársa volt az emberölésnek.

2. Volt faji jellege a gyilkosságnak?

A védelem szerint igen.”Öld meg a magyart!” – a tanúvallomások szerint ezt mondta Kitty édesanyja. Ám az ügyész és a bíró szájából még csak utalás sem történt a lincselés faji jellegére. Tévedés is lenne azt gondolni, hogy a szereplők hozzáállását a bőrszínük határozta meg. A gyilkosokat megállítani igyekvő férfi és az első fontos tanúvallomást tevő asszony is roma, és cigány a vezetője annak az autónak is, amely felvette a két menekülő Szögi lányt, ám a kocsi szintén roma tulajdonosa kiszállíttatta őket, attól félve, hogy a fékevesztett cigányokból álló tömeg az ő autó ját is szétveri.

A faj szó mégis elhangzott a tárgyalóteremben – a védelem részéről. Sz. Gergő Roland védője a bíróságon azt mondta: “Más bűncselekményekből ismert tény, hogy cigány elkövetők értelmetlen pusztításra igencsak alkalmasak. Sajnos az is ismert, ha sok cigány van együtt, rendkívül bátrak, ellenkező esetben inkább passzívak.” “Felforrt az agyuk, természeti adottságukból eredően (…) magát a fajt nem lehet emiatt bántani, adottságaikat nem lehet figyelmen kívül hagyni” – fogalmazott az ügyvéd.

3. Rend a lelke

A Bodrog-parti települést megrázták a történtek, és fontos tanulságokat vontak le a tragédiából. Az egyik, hogy a faluban nem a romák és a nem romák között húzódik a határvonal. A cigányoknak két csoportja él helyben: a “dögösöknek” nevezett (régen a nyomor miatt megették a döghúst) tősgyökeresek, akik szegények, de betartják a közösség szabályait, igyekeznek munkát vállalni a tokaji borvidéken. A másik csoport “a gyüttmentek” máshonnan költöztek ide, életmódjukat jellemzi, hogy a hét elítélt férfi közül öt volt már büntetve, összesen 17 alkalommal. A tragédia a “gyüttmentek” során történt, akik az ítéletet a világukba való beavatkozásként élik meg. Szögi Lajos emlékműve két világ ütközőpontján áll, és mást jelképez az ott lakóknak, mint a tanár emlékét gondozóknak. Előbbiek összetörik a mécseseket, levizelik a Szögit jelképező vastag törzsű fát és könyvet. Az emlékhelyet az önkormányzat bekeríttette, hogy ne lehessen ezt a kutyákra fogni.

“Kábítószer van a kocsijukban” – ilyen bejelentés érkezett egyszer az odalátogatók ellen. A rendőrség szétszedte az autót, amiben persze nem volt semmi, a tanárra emlékezni vágyó három szabadnapos rendőr és két pedagógus pedig megalázva várt, mire továbbmehetett – mesélik a faluban. A helyiek nem adják meg magukat, polgárőrséget szerveztek a gyilkosság után, mert a megoldást a rend fenntartásában látják. Van úgy, hogy három helyi asszony ül a járőröző autóban, köztük a helyi élelmiszerbolt pénztárosa; az utcán, a boltban rászólnak arra, aki nem tartja be a viselkedési normákat. A faluban a legfőbb szabály: “Nem láthatják rajtunk, hogy félünk tőlük, mert akkor végünk” – mondja a polgárőr.

4. Mentelmi jog a bírónak.

A történet legfurcsább része, hogy a gyilkosok perek egész sorát indították. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Főügyészséget, a Miskolci Városi Bíróságot, a bírákat és az ügyészeket citálták volna a vádlottak padjára, mert lincselésnek merték nevezni a lincselést. Emellett a most életfogytiglanra ítélt idősebb H. Dezső százmillió forint kártérítést és egymilliárd forint közérdekű bírságot követelt. Hiába. A börtönből pedig a felesége tett feljelentést az ügyvéd és a családi barátok ellen a hatóság akadályozása címén. Mivel nekik nincs mentelmi joguk – mint az ügyésznek és a bírónak -, az eljárás folyamatban van ellenük.

5. A halott ember küldetése.

Szögi Lajos nemcsak tudást, de élményt is adott tanítványainak. Madarásztáborokba vitte őket, a gyilkosság utáni napon éppen a darvak vonulását figyelték volna meg. Noha az országot a tragédia értelmetlensége rázta meg, családjában kialakult a hit: az apa halála értelmet nyert, küldetése volt, hogy felnyíljon az ország szeme, és többé ne történhessen ilyen. A lincselést végignéző középső lány is úgy érzi, tartozik apjának azzal, hogy segítsen megtalálni a tetteseket, mert így lehet elrettenteni az ilyen bűncselekménytől másokat.

“Én gyengébb vagyok, mint a gyermek” – mondja Helmeczy. Emese első tanúvallomásakor sír a nyomozó, könnyezik az ügyvéd, az anya zokog, de a kislány végigmondja a történteket. Később, amikor szükség van rá, szembeáll a gyanúsítottakkal, és többet felismer közülük. Az ítélethirdetésre is elmegy, és belenéz apja gyilkosainak szemébe.

Özvegye továbbviszi férje örökségét a Környezet- és Természetvédelmi Oktatóközpontok Országos Szövetségében, melynek a tanár országos elnöke volt; a nagyobbik lány az ornitológiai táborban igyekszik átvenni édesapja szerepét. Ha koncertet tartanak Szögi Lajos emlékére, a két kislány kiáll, és az erőszak ellen beszél. A tragédia évfordulóin tisztelői Szögi-emléktúrát szerveznek a Zemplénben. Talán erdei iskolát is elneveznek róla, adományként ugyanis kaptak egy kis házat. Az emlékművön nemzetiszínű szalagok sora jelzi az emberek szolidaritását; amikor a hagyatékot rendezték, a közjegyző azzal hajtott fejet Szögi Lajos emléke előtt, hogy nem fogadott el egy fillért sem. Ám sem a család, sem a falu nem nyugodott meg az ítélettől, mert a gyilkosok közül csak nyolcat ítéltek el, és ők biztosak benne, hogy a tragédiát többen okozták. A tettesek között is nőtt a feszültség a súlyos ítélet miatt; volt olyan, aki már a tárgyalóteremben jelezte, hogy mégis vallomást tenne, így az ügyben lehet még fordulat.

Forrás: Heti Válasz

This entry was posted on 2009. június 12. péntek at 13:09 and is filed under Krimi. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.