INDEX
Az 1955 és 1960 között létrejött írásokban született meg az 1960-tól 1973-ig írt első regény, a Sorstalanság gondolati alapanyaga. A sikert és azt, hogy írói, műfordítói munkájából megélhet, a nyolcvanas évek második fele, majd a magyarországi rendszerváltás hozta meg számára. Hosszú évekig Berlinben élt, néhány éve költözött vissza Magyarországra. Első regénye, melyet a Magvető visszadobott, már megjelenése évében is nagy visszhangot váltott ki, igazában azonban csak a nyolcvanas és kilencvenes években keletkeztek olyan kritikák, melyek a hazai irodalmi utómodernség kánonjába sorolják. A könyvből maga írt forgatókönyvet, és Koltai Lajos rendezett vegyes kritikai fogadtatásnak örvendő filmet 2005-ben.
A regényeket és az önéletrajzi jellegű könyveket (Gályanapló, Valaki más) olvassák a miméziselv alapján készült önéletrajzi jellegű művekként, mások pedig, ezt cáfolva, nyelvileg megszerkesztett műalkotásokként. Kertész Imre írásainak fő problematikája – az eddigi értelmezések tükrében – a totalitarizmus emberének szabadsága. Auschwitz, sőt a történelem lezárhatatlansága, jelesül: „az »Auschwitzon túli« tapasztalat horizontját nem engedi érvényesülni” (Szirák Péter) – a probléma centrális jellegére utal, hogy A száműzött nyelv (2001) című kötetben a Holocaust szót már nagy kezdőbetűvel írja. Ugyanígy fontos az írásokban megjelenő emberek által képviselt gondolkodásmódok, különböző nyelvi világok egymással való kibékíthetetlensége.Kertész Imre jelentős műfordítói tevékenysége során Elias Canetti, Sigmund Freud, Hugo von Hoffmannstahl, Friedrich Nietzsche, Joseph Roth, Arthur Schnitzler, Ludwig Wittgenstein, valamint modern német és osztrák szerzők írásait ültette át magyarra.
1998 óta a darmstadti Deutsche Akademie für Sprache und Dichtung, 2001-től a német Becsületrend (Pour le Mérite) tagja. 2000 májusában Herder-díjjal, novemberben a Die Welt irodalmi díjával tüntették ki. 2002. október 10-én első magyarként tüntették ki irodalmi Nobel-díjjal, az indoklás szerint Kertész „az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben”. Utolsó műve, az 1991 és 2001 között született feljegyzéseit tartalmazó A néző március közepén jelenik meg a Magvetőnél. (A PIM életrajza.)
Kertész Imre fontosabb művei:
- Sorstalanság (1975)
- Kaddis a meg nem született gyermekért (1990)
- Az angol lobogó (elbeszélés, 1991)
- Gályanapló (1992)
- Felszámolás (2003)
- K. dosszié (2006)
- A végső kocsma (2014)
Legyen könnyű a föld!
Nagy író volt.
“Az európai kultúra terméke
vagyok, egy dekadens, ha akarja, egy gyökértelen. Ne minősítsen engem
magyarnak” – jelentette ki válaszában Kertész.”
Ha jól tudom rajta kívül csak Szent-Györgyi Albert kapta meg a díjat, Magyarországon végzett munkásságáért. A fenti bejegyzés előzményeit nem ismerem, minden esetre a polgári kormány is kitüntette. A végén még kiderül, hogy a jelenlegi kormány idegen szívűekkel cimborál 🙂
Rázsó!
Ráadásul , ha értesüléseim jók egyedüli magyarként!
A többi mind zsidó! 😀
Igen, valahogy így van. Talán még Polányi nem volt zsidó.
zsidózunk ?? zsidózunk ?
Rázsó!
Polányinak csak az apja volt az!
Vazul néni!
Valamit félreértettél!
A magyar Nobel díjasainkra emlékezünk! 😀
Vazulnéni, talán ha megnézné, hogy miről van szó.
Rázsó!
Vazul néni nem fogja megnézni!
Ő csak megy előre egy ökör következetességével a megszokott úton! 😛 😀
Igen, valószínűleg igazad van.
„Bizony, ő is csak ember. Ő is csak sérült gyermek…Kicsivé kellett téged tennie, meg kellett aláznia, hogy hihessen a saját nagyságában, mert nem talált más kiutat. Akinek kisebbségi érzése van, annak a másikat még annál is kisebbé kell tennie, mint amekkorának önmagát érzi.”
Anselm Grün: A Megbocsátás Angyala
Vazulnéni! Az úgy pc, ha zsidó zsidózik, az kóser, ha gój, akkor antiszemitizmus.
Ceterum censeo… A kommunista, ha kinyitja száját, hazudik, ha kinyújtja kezét, lop.
Nagyapó. Ha tényleg nem érti az a kisebbik baj, ha nem akarja, az már nagyobb. Minden esetre az előbbit tételezem fel, ezért megpróbálom röviden vázolni az amúgy sem hosszú beszélgetés lényegét. Arról volt szó, hogy a 13 magyarországi Nobel-díjasból valószínűleg 12 zsidó volt. Tudja az, hogy leírja, vagy kiejti azt a szót, hogy zsidó, még nem feltétlenül zsidózás. Mivel ennek a szónak a jelentése pejoratív. Viszont lehet úgy zsidózni, hogy ezt a szót nem is említi. Nem tudom, hogy érzékeli-e a kettő közti különbséget?
Rázsó! Talán elemezze ezt a kommentet!!!
“Igen, valahogy így van. Talán még Polányi nem volt zsidó.” Érdekes nem azt mondja, hogy magyar, hanem nem zsidó. Ez a zsidózás!!!
Ajánlom olvasgatni Radnótit, Karinthyt, Szép Ernőt, esetleg Neumannt,Tellert, talán megvilágosodik.
Ceterum censeo… A kommunista, ha kinyitja száját, hazudik, ha kinyújtja kezét, lop.
SOS!
Talán ezért mondhatta Kertész Imre, hogy az általad idézettet bizonyítsa:
“Az európai kultúra terméke vagyok, egy dekadens, ha akarja, egy gyökértelen. Ne minősítsen engem magyarnak” 😀
Mondjuk maga ebben szaktekintély, hiszen úgy komcsizni, libsizni (na szerintem meg ez a zsidózás), bolsizni, mint maga, kevés ember tud.
Rázsó!
Egy lovat előbb megtanítasz háton úszni mint a Vén Hüjét egy értelmes reagálásra!
Egy zsidó hadd döntse már el, hogy ki az, aki antiszemita!
Mint ahogy azt is csak egy magyar tudja eldönteni, hogy ki a zántimagyar! 😛 😀
Grün Izidor. Persze igazad van, csak hát olyan elképesztő ez az álszentség.
Rázsó!
Ehhez, hogy valaki ilyen mesteri fokon űzze a komcsizást, ahhoz nagyon jól kell ismernie belülről a rendszerüket!
Traumaként érhette meg a”seggváltás”-t mint annyi más eetársa és a jelenlegi helyzetéért őket hibáztatja!
Még szerencse, hogy az alkohol vigasztalást nyújt neki! 😀
Grün Izidor.
Hát sajnos ez van, és még hány ilyen ember lehet.
Na mindegy, megyek aludni, mert holnap korán csörög az óra.
Jó éjt mindenkinek.
Igen nagy túlzás Kertész Imre mondanivalóját és az itt hozzászólók máson, másokon élcelődő és gúnyolódó stílusát, szintjét egy napon nevezni. Viszont tény, hogy, hogy az idézett mondaton túl képes volt arra, amire sokan nem, és ez nagyságát igazolja:
“Sokak szerint nem lett volna szabad átvennie a díjat, Kertész úgy fogalmazott, hogy „a konszenzus megteremtésének a vágyáról és elodázhatatlan szükségességéről szól a díj elfogadása és átvétele”. Állítása szerint azért fogadta el a legmagasabb állami kitüntetést, mert magyar állampolgár, és „a magyar állam elnöke kínálta fel, a magyar állam feje”.
Viszont az is, hogy Őt jelölték a díjra az is a konszenzus keresés és jóindulat szeretetteljes jele.
SOS!
Az “egy napon nevezni” helyet szerencsésebb az “egy lapon említeni”-használni!
.
A többiről csak annyit, hogy ha Tőkésnek volt képe elfogadni a Románia Csillaga kárpótlásául a Magyar Becsület Rend-et, feltételezésem szerint mint magyar állampolgár, akkor Kertész miért ne fogadta volna el a Magyar Szent István-rendet mint szintén magyar állampolgár?!
Ha jól emlékszek Sömjén Zsolt mondta, hogy nincsenek első és másodrendű magyarok!
A “Béla bácsid” is beadta a kulcsot a Mazsihisz szeretetházban.
királyerdei!
Milyen jól elnosztalgiáznak majd a régi időkről odafenn Kádár, Pozsgay stb. elvtársával! 😀
“Odafenn”?
Na neee!
Odalent! 🙂
Nem volt nagy író és magyar sem volt, csak időként magyarul beszélt, maradjunk ennyiben! Aki megtagadja magyarságát, alávaló! Ennyi.
Tóth Mária!
Önnek is leesett a tantusz.
Gratulálok.
🙁
Tóth Mária: Csak halkan kérdezem, nehogy zsidózással vádolhassanak, ez minden zsidó vallású Nobel-díjasra igaz, vagy csak Kertészre? Ha mindegyikre, akkor hány magyar marad? Egyébként nagyon érzékenyek vagyunk arra, hogy mi történt a határon túl rekedt magyarsággal, ( természetesen teljes joggal) de valahogy mindig a múlt homályába vész a mi felelősségünk. Nem vitás, hogy elképesztő igazságtalanságok, kegyetlenségek történtek Velünk, de azért mégis csak tudomásul kéne vennünk, hogy tömeg gyilkosokkal cimboráltunk, ők voltak a szövetségeseink, és Sztálin bűnei hiába elévülhetetlenek, azért még is csak a nácik voltak akik emberek százezreit, millióit, köztük katolikus papokat, másként gondolkodókat, hadi foglyokat végeztek ki, és égettek el.
“nagyon érzékenyek vagyunk arra, hogy mi történt a határon túl rekedt magyarsággal,” ???
– Valóban?….Van aki igen, és van aki nem érzékeny, van akinek fontos és van akinek nem…2004. december 5….23000.000 románnal való kampányolás, nehogy könnyítsék a magyar állampolgárság megszerzését, a határon túl élőknek!!!…
Göncz Árpád pl. egyszer sem látogatta meg a délvidéki magyarságot két ciklus alatt, pedig nagyon nehéz évek voltak azok az ott élő magyarok számára.
Szóval ne általánosítsunk, hanem valljuk be, hogy nem mindenki számára voltak a határon túl rekedt magyarok fontosak!
Végre egy korrekt értékelés 🙂
Még szerencse hogy komolyabb baja nem történt.
Lehet, hogy volt valaki, de hogy nem vagyok büszke rá az tuti !
Gyorsan el kell felejteni !
bagoly nyilván Wass Albertre büszke.
munkás meg csak egy paraszt.