INDEX, Csepel.info
Foto: INDEX
Mivel az ellenfélnél világsztárok voltak, míg nálunk topligából érkező játékos is alig, már a meccs előtt nyilvánvaló volt, hogy ezúttal is a szervezettségben és az egységben lehet az erőnk, ha fel akarjuk tartóztatni az először és utoljára 1940-ben legyőzött horvátokat. Nem volt nagy iram az első 20 percben, feltűnő volt viszont, hogy két szögletvariációval próbálkoztunk, egyikből sem jött össze beadás, ami azért érdekes, mert a rögzített helyzetekből értük el a selejtezőben a legtöbb gólunkat.
20 perc után éledeztek a horvátok, akkor érezhetően náluk volt többet a labda. A 29. percig azonban komoly helyzetet nem sikerült kialakítaniuk. Akkor viszont Perisic elfutott a bal oldalon, Fiola behátrált, Dzsudzsák lemaradt, az Inter szélsője keményen keresztbe lőtte a labdát, Mandzukic pedig Langot és a Kádár helyére bekerülő Korhutot megelőzve 5 méterről lőtt a kapuba.
A folytatásban Kleinheislernek volt egy célt tévesztett lövése, majd 27-ről volt egy sokkal ígéretesebb, de Kalinic kapus ezt oldalra ütötte a bal sarokból. Ebből a szögletből sem sikerült azonban középre juttatni a labdát, mert a játékvezető az összjáték után lest jelzett.
A második félidőre Priskin helyett Szalai jött ki, Némethet pedig Nikolics váltotta, míg Nagy Ádám Elek Ákosnak adta át a helyét. A cseréktől a magyar válogatott agresszívebb lett, amit rögtön egy igen veszélyes lövés jelzett: Kleinheislernek Szalai készítette le a labdát, aki azonnal lőtt 20 méterről, de a kapus ezúttal is kivédte.
A meccs ezen negyedórájában volt élet a magyar csapatban, volt tervezettség és akarat is, de egy horvát típusú és erősségű válogatottal szemben ez sokáig nem volt elég az egyenlítéshez.
Aztán jött Dzsudzsák Balázs szabadrúgása a 78. percben. Nem volt igazán bal lábas szög, Kalinic azonban tett egy lépést befelé, amit nem kellett volna, és ha a helyén marad, akkor sem biztos, hogy meg tudta volna fogni a magyar csapatkapitány lövését. A 23 méteres szabadrúgást Dzsudzsák harcolta ki, aki sokat küzdött, de mindaddig nem találta el a kaput. Storck a találat után lecserélte a bal lábas szélsőt, ezzel adta meg az esélyt Stieber Zoltánnak.
Modricnak volt még egy jó lövése a hajrában, amire Bogdán rávetődött, a magyar védelemnek a hajrában nem volt megingása, így maradt a döntetlen. Bernd Storck azt mondta az M4-nek, hogy az első 30 percben túlzottan a tisztelet dominált, hektikus volt a játékunk.
„Az öltözőben azt mondtam, hogy focizzatok, ne féljetek, bízzatok magatokban. A közönség focit akar látni. Sokszor mondtam már, most is csak ismétlem önmagam, lépésről lépésre fejlődünk. Elégedett vagyok, megérdemeltük a döntetlent, a második félidő az egyik legjobb volt, amit mostanában láttam. A szurkolók továbbra is maximálisan mellettünk állnak, ez külön öröm.”
A kapitány hozzátette, az áprilisi összetartást lemondták, május 8-án kezdik el a közös felkészülést Ausztriában, először csak a magyar bajnokságban szereplőkkel. Remélhetőleg mindenki ott lesz május 15-re a csapattal, és utána egy barátságos meccset, 20-án játszanak a Fradi-pályán.
Magyarország-Horvátország 1-1 (0-1)
Groupama Aréna, 20 300 néző, v.: Radek Prihoda (cseh)
gólszerzők: Dzsudzsák (79.), illetve Mandzukic (29.)
sárga lap: Szalai (80.), Korhut (89.), illetve Corluka (45.), Vida (49.), Perisic (63.)
Magyarország: Dibusz Dénes (Bogdán Ádám, a szünetben) – Fiola Attila, Lang Ádám, Guzmics Richárd, Korhut Mihály – Gera Zoltán, Nagy Ádám (Elek Ákos, a szünetben) – Németh Krisztián (Nikolics Nemanja, a szünetben), Kleinheisler László (Böde Dániel, 80.), Dzsudzsák Balázs (Stieber Zoltán, 82.) – Priskin Tamás (Szalai Ádám, a szünetben)
Horvátország: Lovre Kalinic – Vedran Corluka, Domagoj Vida, Gordon Schildenfeld, Sime Vrsaljko – Luka Modric, Domagoj Antolic, Mateo Kovacic (Darijo Srna, 76.) – Marcelo Brozovic, Mario Mandzukic, Ivan Perisic
Húsvét van!
Mégis érdemesnek tartom alapvető hiányosságra felhívni a figyelmet!!! A jobb hátvédről adták be a labdát, s gól lett belőle! Jó játéka ellenére többször adták be a labdát róla! A MÁGUS, VEREBES válogatottnál, de az ETÓ-nál is rögtön “replikázott,” ha a szélső hátvédről betudták adni a labdát. Általában a szélekről beadott labdák, igen nagy gól veszélyt jelentenek, különösen a gyors csatár, szélső játék folyamatossága tekintetében, mert a belső védelem nem tud a játék hevében mindenkor úgy helyezkedni, hogy a labda őket “találja” el, beadást követően. Másik esetekben, Korhutot igen gyakran játszották át, kerültek mögéje, és csak nem minden esetben betudták adni róla a labdákat, a Horvátok!!! Életveszélyesen!!! Szerintem sok hibával játszott, bebizonyosodott, hogy KÁDÁR nagyon hiányzott, főként a tért ölelő 30-40m-es pontos indításai, beadásai, Böde fejére!!! Harmadik: nem mindig jöhetnek be a pontrúgások, a csatárjáték repertoárjának bővítése, fejlesztése feltétlenül indokolt. A védekezésre és sok futásra kényszerített játékosok energiái felemésztődnek, és nem futja az intenzívebb támadások építésére. Olykor a támadások hatékonyságával, levehető lenne a teher a védelem részéről is, kevesebb, ritkább nyomás esetén! Sajnos a túl defenzív játék, tudom azért is indokolt, mert ma nincsenek olyan játékosok, akik egy az egyben feltudnák vállalni a védekező feladatokat, ezért “biztosításra” van szükség!!!
Az nonszensz, hogy a gólokat ontó játékos(Lengyelben) a válogatottban nem talál a kapuba, sőt helyzetbe sem kerül!!! Valami súlyos szakmai hiba folytán, mert nem igaz az, hogy bajnokik után, a válogatottban elfelejtene focizni?!