BLIKK
Nyolcvanhárom éves korában elhunyt Pozsgay Imre, a rendszerváltás előtti időszak egyik legjelentősebb politikusa, egykori államminiszter, egyetemi tanár.
Sokan a nevéhez kötik a Kádár-korszakban bevezetett puha reformokat, az egykori állampárton belüli első kritikus, már-már ellenzéki megnyilvánulásokat. Bár már 1956-ban belépett az MSZMP-be, nem olyan régen azt nyilatkozta, hogy állami vezetőként sem volt kommunista.
Remek szónoki képességei voltak, rendkívül felkészült politikus volt. 1982–89 között a Hazafias Népfront főtitkári posztján vált ismertté, gyakorlatilag megkerülhetetlen politikai erővé vált. 1988-ban visszatért a kormányba, előbb Grósz Károly, majd Németh Miklós miniszterelnöksége alatt volt államminiszter.
Népszerűsége akkor ért a csúcspontjára, amikor az 1956-os forradalmat elsőként a pártállami vezetők közül 1989-ben „népfelkelésnek” nevezte ellenforradalom helyett.
Nagy Imre újratemetésén ő volt az egyik politikus, aki őrt állt a néhai miniszterelnök koporsójánál. A Magyar Szocialista Párt alapítója és első elnökségének tagja volt.
A rendszerváltás után kilépett a pártból, majd egyre távolabb sodródott az aktív politizálástól. 2005-ben jelent meg újra a politika porondján. Az Orbán Viktor által vezetett Nemzeti Konzultációs Testület egyik tagja lett. A 2010-es országgyűlési választás után Orbán Viktor többek között őt is felkérte az új Alkotmány kidolgozására.
Még tavaly is számos előadásra invitálták idehaza és külföldön.
– Nem volt beteg, alkotott, gyakorta beszéltünk és találkoztunk – mondta a Blikknek Szűrös Mátyás, volt párttársa. – Az utóbbi napokban viszont gyanús csend lett körülötte, éppen mostanában készültem felhívni – tette hozzá megtörten a politikus. Úgy tudjuk, Pozsgay Imrét megviselte felesége súlyos betegsége, akit hosszú ideje csak kórházi ágyon láthatott.
“Halottról jót vagy semmit”
Maradok a semminél!
Nyugodjon békében.
Róla kellene közterületet elnevezni, nem az árokásó Gönczről.
A köpönyegváltás korszakának jeles alakja volt.
Nyugodjék békében.
“Egy hangszer voltam Isten kezében,
ki játszott rajtam néhány dallamot.
Aztán eldobott és elhagyott,
de fölöttem ragyognak a csillagok.”
R.I.P.
G. G. hozzászólása ismét minősítette az embert!
ON:
Grün Izidor szavaival élve:
“Halottról jót vagy semmit”
Maradok a semminél!
Nyugodjon békében.