The Ice/Bear Project
Bácskai János polgármester
Az utóbbi években az Illatos út nem csak a bánatos szemű örökbe fogadásra váró kutyusok menhelyéről híresült el, hanem a régen bezárt vegyi üzemben hátrahagyott toxikus anyagról. Egymás után jelentek meg nyugtalanító híradások arról, hogy az Illatos úton tömérdek mennyiségű kezeletlen veszélyes hulladék enyészik; a méreganyagok földbe és a vízbe szivárognak, valamint a levegőbe kiporzanak. Aztán hosszas tehetetlenkedés és aggodalom után végre 2016. január elején elszállították a telepről a mintegy 2500 megrongálódott hordót.
Hát így végzi Magyarország egyik legrégibb gyára, az 1876-ban alapított Budapesti Vegyiművek, amely csaknem 130 éven keresztül működött? Szerettünk volna nem csak tisztábban és minden oldalról jól látni az Illatos út ügyében, ezért a IX. kerület történetét, múltbeli és mai életét oly jól ismerő polgármesterhez, Dr. Bácskai Jánoshoz fordultunk, és arról kérdezzük: Hogyan látja Ő az Illatos út kálváriáját?
ICE/BEAR PROJECT: Mostanában nagyon sok mindent lehet hallani, olvasni az Illatos úti szennyeződésről. Ön szerint, hogyan állhatott elő ilyen helyzet?
BÁCSKAI JÁNOS: Az Illatos úton kialakult helyzet nem egyszerűen a közelmúlt terméke. A gyárat 1876-ban alapították, s egészen 1995-ig, az első környezetvédelmi törvény létrejöttéig nem foglalkoztak a gyár hulladékával környezetvédelmi szempontból. Nem is gondolták, hogy a létrejött melléktermékeket veszélyes hulladékokként kellene kezelni. A munkavédelmi előírásokon kívül semmi sem vigyázott az ott dolgozókra, ill. a környéken élőkre.
Az is fontos eleme a történetnek, hogy ki, mi volt ott előbb? A gyár vagy az ott élő városlakók. Természetesen a gyár. Ahogy azonban a város terjeszkedett, lassanként beépült a gyár környéke: az üzem már 30-35 éve működött, amikorra a város „odaért”, és körbelakták az emberek a rá következő 50 évben. Mindeközben nem gondoltak arra, hogy az üzem veszélyes lehet az ő életükre. A telepről pedig folyamatosan kerültek ki veszélyes hulladékok, részint a levegőbe, részint a talajba, ill. a talajvízbe, hiszen az évtizedek során itt nagyon sokféle vegyszert, mosószert, növényvédő szert stb. gyártottak.
ICE/BEAR PROJECT: Mennyire szennyezett ez a terület?
BÁCSKAI JÁNOS: Nem mindegy, hogy pontosan minek a szennyezettségéről beszélünk: a gyár területéről, mint szennyezett területről, vagy pedig a környezetéről, a lakott környezetről. A két terület szennyezettségében ugyanis nagyon jelentős különbség tapasztalható. Az üzem területén akár a talajt vizsgáljuk, akár a talajvizet, vagy a levegőt, nagyon nagy határérték túllépések vannak a szennyezőanyagok tekintetében. A szakemberek olyan káros anyagmennyiségeket mérnek, amelyek közvetlenül is veszélyesek az ott dolgozókra. Viszont az elmúlt 20-25 év mérései alapján – szemben a sajtóban megjelent rémhírekkel – a lakott területre nagyságrendekkel kevesebb veszélyes anyag került ki. S nincs ma olyan felelős szakember, aki meg tudná mondani, hogy a lakott területeken mért értékek az ott élőkre egyáltalán veszélyesek-e.
ICE/BEAR PROJECT: Végül is kinek a feladata lett volna a veszélyes anyagok elszállítása, hogy ez a helyzet ne álljon elő?
BÁCSKAI JÁNOS: 2007-ig, a felszámolásig az állami hatóságoknak a feladata volt, hogy vizsgálják a gyártás során kikerülő szennyező anyagokat. 2007-ben felszámolták a céget, onnantól kezdve a felszámoló feladata lett volna a helyzet kezelése, a környezetvédelmi jogszabályoknak megfelelő ártalmatlanítás. El tudom azonban képzelni, hogy a felszámoló cég mennyire „megijedhetett”, amikor szembesült az ottani helyzettel, s egy soha nem látott mértékű és mennyiségű szennyeződéssel találta szembe magát. A szükséges lépéseket a felszámoló cég nem tette meg, nem végeztettek méréseket, nem kezdték meg a helyzet feltárását sem. Végül a 3 kerület: Ferencváros, Erzsébetváros, Kispest kezdett a területen méréseket végezni, s az állami hatóságok avatkoztak be. A magyar államnak eddig mintegy 2 milliárd forintjába került a terület kezelése, vagyis a hordók elszállítása. Ezt az összeget próbálja majd behajtani.
ICE/BEAR PROJECT: A cikkek arról írnak, hogy itt a föld is rendkívül szennyezett. Ezek a hírek mennyire helytállóak?
BÁCSKAI JÁNOS: Igen a föld is szennyezett. Hiszen a talaj „nem vándorol el” innen. A szennyezettség a talajvízzel érintett területeken változik csak, annak megfelelően, ahogy a talajvíz mozog. Hiszen a talajvíz az egyik részről képes bizonyos anyagokat kioldani, majd máshová elszállítani. A talajvízzel nem érintett földterületek szennyezettsége állandó. Most majd az a feladat, hogy mérések segítségével – ezek akár 150 millió forintba is kerülhetnek -, körbehatárolják a szennyezett területet, és utána intézkedési tervet állítsanak össze a terület megtisztítására: ez 10-15 milliárd forintba is kerülhet.
ICE/BEAR PROJECT: És ki fogja viselni ezeket a költségeket?
BÁCSKAI JÁNOS: Több elképzelés is van: Állhatja a költségeket egy befektető, akinek megéri a területet rendbe tenni, hogy ott valamilyen tevékenységet folytasson. Nem biztos persze, hogy lesz ilyen befektető, mert jelen pillanatban nem ér annyit a terület, mint amennyibe a megtisztítása kerül. Vagy lehet a befektető maga a magyar állam. Akkor az államnak kell valahogyan előteremteni a szükséges összeget.
ICE/BEAR PROJECT: Egy utolsó kérdés: Ön szerint mennyi idő szükséges ahhoz, hogy a gyár területe megtisztítva új életre keljen?
BÁCSKAI JÁNOS: Azt gondolom, talán 10 év alatt megnyugtatóan rendeződhet az Illatos út kérdése.
