ICE/BEAR Project
Húzzuk le vagy ne húzzuk le, ez itt a kérdés! – avagy mi mindent tartalmaz a szennyvíz. Az alábbiakban a csepeli Jedlik iskola “ICE/BEAR PROJECT” csapatának interjúja a kérdés szakembereivel:
Különleges találkozásban lehetett részünk néhány napja. Az ELTE-n fogadott bennünket egy lelkes kis csapat, akiknek nem mindennapi szenvedélye a szennyvíz és a szennyvíztisztítás
Hármójukban nem csak az a közös, hogy elszántan kutatják a szennyvízzel kapcsolatos problémákat, hanem az is, hogy a témára egy-egy meghatározó és elhivatott tanáregyéniség irányította a figyelmüket. Péterét és Lauráét pedig maga Dr. Barkács Katalin, hiszen mindketten a tanárnő tanítványai és doktoranduszai voltak.
ICE/BEAR PROJECT: Tanárnő, a szennyvízről általában keveset hallunk. Hogyan látja, a szennyvízkérdés manapság mennyire súlyos vagy mennyire megoldott probléma?
Dr. BARKÁCS KATALIN: Valóban a szennyvíz kérdéséről kevesebb szó esik. Ha csak felszínesen nézzük a témát, akkor megoldott, de ha a kérdés mélyére nézünk, már kiderülnek a problémák. A vízvédelem általában egy olyan terület, ahol elég sokat lehet tenni. Épp ma vetítettem az órámon egy diagramot, amely megmutatja, hogy a környezetvédelemre költhető pénzből arányosan a legtöbbet a vízvédelemre fordítják. Feltehetően azért, mert a vízvédelemben a befektetett pénz jobban megtérül. Egy szennyezett tavat például tudunk rekultiválni. (A rekultiváció az emberi beavatkozás miatt elpusztult természeti környezet tudatos helyreállítása.( szerk.)). A folyóvizeknél már nehezebb feladat ez, de szerencsére a természet is olykor besegít. Természetesen pénzt mindegyik környezetvédelmi területre áldozni kell. Így a hulladék kezelésére is. A szennyvíz egyébként hulladéknak minősül, folyékony szemétnek.
I/BP: A szennyvíz mennyire veszélyes, nehezen kezelhető anyag? Veszélyesség szempontjából hol helyezkedik el a környezetvédelmi palettán?
Dr. JURECSKA LAURA: Nyilván nem a legveszélyesebb, vannak ennél jóval veszélyesebb szennyeződések is. Pontosan ezért könnyű bagatellizálni ezt a kérdést. Például Budapest esetében a szennyvíz több mint 90%-a már tisztított, kezelt szennyvíz, így könnyű lenne azt mondani, hogy egy problémát lényegében kipipáltunk. De ez nincs így. Ugyanis vannak ún. mikro-szennyező anyagok, amelyeknek az eltávolítása a szennyvízből nem megoldott. Amíg ezt a kérdést is nem oldjuk meg, addig nincs 100%-os siker a szennyvízkezelés terén.
DOBOSY PÉTER: Laurával épp egy olyan kutató munkában vettünk részt, amely elsősorban a gyógyszermaradványok eltávolításával foglalkozik. A gyógyszermaradványok is mikro-szennyeződések. Főként a nem-szteroid típusú gyulladásgátlókról van szó, amelyek nagyon sok gyógyszer hatóanyagai, pl. ibuprofen, diklofenak, stb. Olyan tisztítási technológiákkal kísérleteztünk, amelyek képesek ezeknek a gyógyszermaradványoknak a megkötésére és eltávolítására.
I/BP: Hogyan kerülnek bele a szennyvízbe ezek az anyagok?
DOBOSY PÉTER: Úgy, hogy ezek az anyagok nem bomlanak le az emberi szervezetben. Így a vizelettel a szennyvízbe kerülnek. A gyógyszereknek csak nagyon kis része hasznosul a szervezetben, a többi, mintegy 95%-a változatlanul távozik.
Dr. BARKÁCS KATALIN: A gyógyszermaradványok sokakat aggasztanak. Ugyanis a kérdés az, ha a szennyvíz kikerül a szennyvíztisztító telepről az élő természetbe, s benne vannak ezek az anyagok, akkor ott mi történik velük. Vajon nem kerülnek-e be az ivóvizünkbe. Ebből a szempontból megnyugtató választ tudunk adni. A biológiai szűrőréteg igen jól működik, nem enged át bizonyos anyagokat. Ráadásul a budapesti vízellátás nagy részét az északi részen található parti szűrésű kutak* biztosítják, s ezek a vizüket nem csak a Dunából nyerik, hanem a rétegvizekből. Ennek a víznek még jó a minősége. De kérdés, hogy mi lesz a jövőben? Mi történik akkor, ha nagyon sok ilyen anyagot juttatunk a természetbe, és az nem fog lebomlani könnyen? Ezért kell ezekkel a kérdésekkel is intenzíven foglalkozni.
I/BP: Létezik már technológia ezeknek az anyagoknak a megkötésére?
DOBOSY PÉTER: Attól függ, melyik anyagról van szó. Az ibuprofent például a biológiai szennyvíztisztítási fokozat nagyon jól bontja, a mikroorganizmusok eltávolítják.
I/BP: Biológiai fokozatot említettél. A szennyvíztisztításnak fokozatai vannak?
Dr. BARKÁCS KATALIN: Igen. Ha végiggondoljuk, hogy mi van a szennyvízben mire a tisztítótelepre ér, könnyű belátni, hogy tele van könnyen ülepedő anyaggal, mint pl. a homok, vagy akár műanyagdarabok, vagy mindenféle anyag, amit lehúzunk a WC-ben. Amikor a szennyvíz beérkezik a telepre, rögtön van egy rács, ami felfogja ezeket a darabos szennyeződéseket. De ezen a rácson a homok még átmegy, tehát azt a következő szakaszban ülepítik, illetve a víznél könnyebb anyagokat, olajat, zsiradékot leválasztják. Ez az első úgynevezett fizikai tisztító fokozat.
I/BP: Ez a folyamat körülbelül mennyi ideig tart?
Dr. BARKÁCS KATALIN: Körülbelül 2-4 óráig. Utána következik egy kb. 8 órás műveleti lépcső: ez a biológiai fokozat. Elszaporodnak a szennyvízben élő baktériumok, ezáltal egy baktériummassza jön létre. Ezek a baktériumok élő szervezetek, s le tudnak bontani számos szerves vegyületet. Igen ám, de a baktériummassza sem tud mindent feldolgozni s kivonni a vízből. Például a nagy mennyiségben jelen levő nitrogén- és foszfortartalmú vegyületeket csak részben távolítja el. Ezeket a vegyületeket a harmadik lépcsőben tehát speciális biológiai vagy kémiai úton vonjuk ki a vízből. Ezek után kezdünk azzal foglalkozni, hogy milyen egyéb ártalmas anyag maradt még a vízben: pl. mosószerek, kozmetikumok, a fentebb már említett gyógyszerek, stb.
I/BP: És mit lehet kezdeni ezekkel a mikro-szennyezőkkel?
Dr. JURECSKA LAURA: A problémát az okozza, hogy mikro-szennyeződés címén is molekulák ezreiről beszélünk, amelyeket akár ha csak ki akarunk mutatni, egyenként kell beazonosítani az anyagokat, ami rengeteg munka és rengeteg pénz. Mindegyikhez másféle előkészítés és másféle méréstechnika tartozik. És ezután jön még az eltávolítás. Univerzális módszer, mely minden mikro-szennyeződést kimutat vagy eltávolít, egyelőre még nem létezik.
Dr. BARKÁCS KATALIN: Kutatások persze folynak e tekintetben is. Például olyan módszer már létezik, amely egyazon minta-előkészítéssel közel százféle anyagot ki tud mutatni, ami már egy nagyon hatékony eljárás.
I/BP: Ezek szerint a szennyvíz teljes megtisztítása egyáltalán nem könnyű feladat. Hogyan lehetne ezen a helyzeten javítani?
Dr. BARKÁCS KATALIN: Valószínűleg azzal, ha jobban meggondolnánk, mit eresztünk le a csatornán és mit nem. Például olajokat nem. Vagy jobban megválogatnánk a tisztítószereket és kozmetikumokat, és a környezetre kevésbé ártalmas termékeket használnánk.
Eddig a beszélgetés, és akkor következzék az elmaradhatatlan konklúzió, pontosabban a kínzó kérdések. A probléma tehát szennyvíz ügyben részben úgy merül fel: húzzuk le vagy ne húzzuk le? Megint oda lyukadunk ki, hogy nem ártana fogyasztási és hulladékkezelési szokásainkon változtatni? Hogy néha oly kevés is oly sokat jelenthetne a környezetünknek? Például, hogy a vasárnapi rántott hús elkészítése után megmaradt sütőolajat ne a lefolyóba öntsük, hanem vegyük a fáradtságot, és vigyük el a legközelebbi átvevő helyre? Hogy nem ártana mégiscsak megfontolni, hogy a szinte magától takarító hiper-modern vegyszerek helyett alkalmazzunk környezetkímélő módszereket? Hogy végül is kis lépésekben kellene kezdeni? És nem mindent csak kiönteni, mert úgyis elnyeli a csatorna?
* Egy parti szűrésű kút a homokos, kavicsos vízáteresztő rétegek szűrőképességét használja ki víz kitermelésére egy folyó- vagy állóvíz közelében. A vizet nem csak a homok és kavics szűri, hanem a szűrőréteg élővilága is tisztítja. A kutat a vízparttól 10-30 méterre létesítik, mivel utánpótlását a felszíni vízből kapja. Kitermelési módja és a kitermelt víz minősége is azonos a felszínalatti vizekével és tekinthető azok részének is. (forrás: Wikipédia)
Húzzuk le, vagy ne húzzuk le?
This is the question?!
Egy idő után úgy is lehúzzátok mert az állott szar igen büdös tud lenni! 😀