Demjenferenc.hu, Mr.Gabee
1946. december 21-én Diósgyőrött a család harmadik gyermekeként láttam meg a napvilágot, később egy húgom is született. Szüleim elmondása szerint hatalmas voltam, 5 kg 20 dkg-val érkeztem a Demjén családba. Édesapám a diósgyőri vasgyár mérnöke volt, ám az akkori kor szelleme igen távol állt tőle, ezért 1951 februárjában az utcára tették. Alig múltam négy éves, amikor Pestre költöztünk. Polgári családban nőttünk fel, bár apám munkásként kezdte.
Tanult, majd mérnök lett Diósgyőrben, később Budapesten, a minisztériumban főmérnökként dolgozott. Négyen vagyunk testvérek, nagyon rendezett családi környezetben nőttünk fel. Köztünk gyerekek között nagy volt a korkülönbség, de azért mindig jól megértettük egymást. István bátyámmal több zenekarban zenéltünk együtt, ő nagyon tehetséges volt, hangját a Papától örökölte, de nyolc évvel idősebb nálam és valahogy belefáradt az egészbe. Nővérem és bátyám Budapesten, húgom Svédországban él. Édesanyám énekesnőnek készült, de amikor fiatal volt az énekesnői karrier nem tartozott az erkölcsös pályák közé. Apám dalárdákban énekelt, erős, érces hangja volt.
A hangerőt, mint oly sok minden mást tőle örököltem. Mindenképpen szeretném megemlíteni Gosztonyi Jánost, akinél zongorázni tanultam, gyakran elcipelt a Zeneakadémiára, ott gyakorolhattam, orgonálgathattam.Háromszor nősültem, gyermekem sajnos nem született. Feleségemmel, Rebeccával két évtizede vagyunk együtt. Szabadidőnket nagyobbrészt baranyai birtokunkon töltjük, ahol igazi béke, nyugalom vesz körül és kiváló hely arra, hogy az ember feltöltődhessen a koncert-turné állomásai között. Lovak, kutyák, cicák, csacsik, képezik az idillt a nyüzsgő, zajos város után.
Azt hiszem, hogy túlságosan is csodálkozó, félénk kissrác voltam, mindenkit túlságosan tiszteltem, nem volt meg bennem az a kis szemtelenség ami kell. Az iskolában egészen a kamaszkorig nagyon jól tanultam, a Kertész utcai Általánosba jártam, majd a Petrik Lajos Vegyipari Szakközépben érettségiztem. Sokáig nem kamatoztattam a vegyipari ismereteimet, mert elnyelt a muzsika. Számum, Dogs, Liversing, Meteor, Sakk-Matt, Tűzkerék, Bergendy, V’Moto-Rock, ezekben a zenekarokban énekeltem, basszusgitároztam, zenét szereztem és dalszövegeket írtam. Mikor úgy éreztem egy-egy zenekarnál, hogy kijátszottuk magunkat, nem tudtunk újat adni a közönségnek és magunknak, változtattam. Így hagytam el a Bergendyt és következett a sok szép és viharos sikert elért V’Moto-Rock, de ma már talán annyira nem is fontos dolgok okán megszűnt a zenekar, szóló karriert kezdtem, és úgy érzem, s talán a közönség is így érzi jó lóra tettem.
