Privatbankar.hu
Stefan Löfven svéd miniszterelnök: sokan feldúltak mostanság
Svédország radikalizálódik a menekült-hullám miatt, Malmöben a helyzet ellenőrizhetetlenné vált. A több évtizede zajló masszív bevándorlás pedig már így is megviselte a társadalom kötőszöveteit, az erőszakos cselekmények robbanásszerű növekedésétől kísérve.
A 9,8 milliós Svédországba tavaly 81 ezer menedékkérő érkezett, ez a legnagyobb arány az Európai Unióban a lakosság számához mérten. Az idei évre pedig már példátlan módon 140–190 ezres a hivatalos előrejelzés, meghaladva az 1990 évek elején, a balkáni háború idején regisztrált legmagasabb adatokat is.
2013-ban az ország bejelentette, hogy állandó letelepedési engedélyt ad bárkinek, aki Szíriából, vagy Eritreából érkezett – annak ellenére, hogy a menekültkérők 98 százalékának nincsenek érvényes személyes okmányai. Németország mellett a vikingek állama lett a menekültek számára az Ígéret Földje. Viszont csakúgy mint Németországban, a svédeknél is az önkormányzatok logisztikai képességét már meghaladta az áradat. Az ország harmadik legnagyobb városában, Malmöben a helyzet szakértők szerint már ellenőrizhetetlenné vált.
Radikalizálódás országszerte
A társadalom is radikalizálódik, csupán a múlt héten hat olyan esetet regisztráltak, ahol menekültszállónak szánt épületet gyújtottak fel ismeretlenek. Ennek ellenére a szociáldemokrata Stefan Lofven svéd miniszterelnök a múlt hónapban kizárta, hogy országa akár átmeneti jelleggel lezárja határait az európai menekültválság miatt.
Ennek fényében talán nem véletlen, hogy a liberális bevándorláspolitika azonnali leállítását követelő Svéd Demokraták (SD) mára a politikai spektrum legnépszerűbb pártja lett a maga 27 százalékos támogatottságával. Az SD napjainkban népszavazást követel a menekült-kérdésről és dán mintára egy széleskörű hirdetési kampányt.
Erőszakhullám 1975 óta
A hatvanas évek óta Svédország a nyugat-európai országokhoz hasonlóan fokozottan támogatta a külföldiek letelepedését, mert az általuk kívánatosnak tartott multikulturalitás mellett így nagy mennyiségű, olcsó munkaerőhöz is juthattak. A hosszú távú társadalmi következményekkel azonban kevéssé vagy nem megfelelően számoltak.Mára Svédország lakosságának durván ötöde vagy külföldön született, vagy bevándorlók gyermeke. Még elképesztőbb adat, miszerint a 42 évnél fiatalabbak több mint a felénél legalább az egyik szülő bevándorló. A bevándorlók között a munkanélküliség kétszerese az országos átlagnak, amely jelenleg 7 százalékon áll.
Az integráció nem tekinthető teljes sikernek és a súlyos árnyak rávetülnek az egész társadalomra. 1975 óta – amikor a svéd parlament úgy döntött, hogy a homogén országot multikulturálissá teszi – az erőszakos bűncselekmények 300 százalékkal, míg a nemi erőszak 1 470 százalékkal emelkedett! Az Amnesty International adatai szerint napjainkban Svédországban követik el a legtöbb nemi erőszakos bűncselekményt egész Európában.
Forrás: Privatbankar.hu
Majd sírjaikból kikelnek a vikingek és felveszik Thor kalapácsát!
levél Ausztráliából
levél Ausztráliából
Szent por (Magyar Hírlap, 2015. augusztus 29. Walent Márta,
Ausztrália)
Üzenem a menekültek “jószívű” és “szánakozó” támogatóinak: nem is
olyan régen turistaként megjártam Irakot is, Afganisztánt is. Mindkét ország
beutazási (turista) vízumára három hétig vártam. Erősen őrzik saját
határaikat. Aztán, ha a magyar is csak egy kicsit erősebben őrzi, mint azt
az Európai Unió “megengedi”, azonnal idegengyűlölő.
Afganisztánban is, Irakban is a mocskos, poros, lerobbant reptéren
három órán át várakoztam, amíg valaki helyet foglalt az emigrációs hivatal
“székében”. Útlevélvizsgálat, szemszínvizsgálat, ujjlenyomat. Aztán újabb
várakozás, amíg valaki azt mondta: mehetsz. Katonák, rendőrök vigyázzák a
repteret, az utcát, a szállodát, majd tankokkal kísérik a turistát szállító
buszt.
Irakban a négycsillagos szállóban nem volt víz, néha volt villany,
néha nem.
Afganisztánban egy sötét folyosó végén volt egy szoba, használt,
koszos ágyneművel, de volt víz és volt por, sok por. Az utcán, a múzeumban,
sőt, a mecsetben is por volt. Cipőt lehúzni, mielőtt a mecsetbe bemegy az
ember, abszolút normális, mint a kendő viselése, váll letakarása és a többi.
Amikor kijöttem a mecsetből, és a cipőmet kézhez kaptam, zoknimat kezdtem
leporolni. Rám szólt a cipőket felügyelő akárki, hogy “don’t do that, this
is a holy dust” (ne tegye ezt, ez szent por). Nem útleírást akarok írni,
csak párhuzamot vonni azzal, ahogy a “szegény” irakiak, afgánok fogadják a
turistát, aki el van látva pénzzel, amit náluk költ el.
Ha ugyanezek az emberek Szerbiából Magyarországra érkeznek, és
útlevelet, netán ujjlenyomatot mer kérni tőlük a magyar hatóság,
elszaladnak, mert elszaladhatnak, miközben ők egy lépést tenni sem engedik
az okmányokkal, pénzzel ellátott turistát.
Sumér földön a zikkuratokhoz is csak katonai kísérettel lehet menni
(óvják a turistát, vagy a zikkuratot a turistától? Nem lehet tudni, de
megkérdezni is alig, legfeljebb nem kap az ember választ), de egész
babilóniai és mezopotámiai utamon végigkísért a tankok tetején a fegyveres
katonaság.
Magyar földön senki nem kíséri sem az afgánt, sem az irakit és senkit
a bevándorlók közül. Csupán megkéri a magyar hivatalos személy, hogy
igazolják magukat. Nagy baj! Vizet, élelmet kapnak – és ha nem kapnak,
követelnek. Szemetet hagynak maguk után, vagy élnek a szemetükkel együtt. Ez
NORMÁLIS, mert otthon is ezt teszik.
Egy LMP-s politikus a Kossuth rádióban azon méltatlankodott, hogy a
vécé nem elég és nem megfelelő valamelyik táborban. Vajon tudja ez az úr,
hogy milyen vécét használnak a fenti országokban? Kérem szépen, menjen és
nézze meg, mert egy gödröt ásnak, és előtte egy faágon lebeg egy rongyos,
koszos lepedő, netán egy férfiing. És ennek használatáért egy amerikai
dollárt kell fizetni.
Vajon Irakból és Afganisztánból (netán Sri Lankáról) Magyarországig
néhány ezer kilométeren át mit ettek-ittak? Ki adott nekik és mennyiért
enni-inni? Ruhájuk nem elkopott, ennyi gyaloglás után is jó cipőjük van, és
senkit nem láttam csont-bőrre lefogyva.
Hogy mit tett és mit tehet a magyar kormány, azt nem dolgom megítélni,
mert én nem teszek semmit, csak naponta nézem és hallgatom az interneten azt
a sok tömény ostobaságot, amit az ellenzék összehord. Azt, hogy Vona Gábor
meglehetősen szegényes szókincsével, helytelen magyarsággal bírálja a
kormány “tehetetlenségét”, a drótkerítés kvázi kudarcát. Szerinte:
“politikai nyomást kell elhelyezzen a kormány” (nem is tudtam, hogy a
nyomást el lehet helyezni); aztán: “ellátni olyan eszközökkel, ami nem
életet kiolt”. És mit ajánlana, Vona úr? Nonstop vízágyúzzanak, vagy nonstop
könnygázozzanak? Mert a tömegek jönnek, és jönnek. Nonstop.
Nem értem! És egyre inkább már semmit és senkit nem értek az ellenzéki
oldalról. Egyetlen épkézláb, racionális javaslattal senki nem jön elő,
mindenki csak bírál. Ez a legkönnyebb. Értsék már meg, hogy NINCS olyan
megoldás, ami mindenkit és minden oldalt kielégíthet. A magyar kormány
kalapács és üllő közé került, eleget akar tenni az “emberségesség”
megkövetelte kritériumoknak is és az uniós szabályoknak is. Aki azt hiszi,
hogy ez könnyű, az OLDJA MEG.
Most csak ennyit akartam elmondani, mert nekem könnyű itt, a békés
déli féltekén, de ne higgye senki, hogy nem fáj, mert semmi nem fájhat
jobban, mint a tehetetlenség.
Elsősorban saját tehetetlenségem, de azoké is, akik (durva és ostoba
szavak helyett) otthon nem tesznek semmit.
Walent Márta, Ausztrália
Azon gondolkodom, hogyan fogják a svédek rávenni a migráns férfiakat az ülve pisilésre és a fiukat a babázásra?
Ceterum censeo… A kommunista, ha kinyitja száját, hazudik, ha kinyújtja kezét, lop.
ha meglátsz az utcán egy arabot
törj le belőle egy darabot