Csepel.info

Póczik Szilveszter: Társadalmi megaprojektre van szükség!

Mno.hu

Vajon miért pont a cigányság egy része tűnik integrálatlannak, alulcivilizáltnak, amely nehezen illeszkedik be az iskola és más intézmények struktúráiba? Többek között erről is beszélt az MNO-nak Póczik Szilveszter. Az Országos Kriminológiai Intézet tudományos főmunkatársa úgy látja: a romák peremhelyzetének elsődleges oka nem a többségi társadalom kirekesztő magaratása.

Az állítólag integrációra költött pénzek valójában semmilyen területen nem hoztak előrelépést, a problémák pedig az iskolákban ütköznek ki talán a legjobban – fogalmaz Póczik, aki szerint egy államilag ellenőrzött, több nemzedéken áthúzódó társadalmi megaprojektre lenne szükség.

A cigányság jelentős részének történelmileg hagyományozódott megélhetési kultúrájában jelen vannak olyan meghatározó elemek, amelyek nem illeszkednek a többségi társadalom szintén történelmi gyökerű termelési és fogyasztási kultúrájába, és akadályozzák a cigányság integrációját, modernizációját – magyarázta az MNO-nak Póczik Szilveszter. Az Országos Kriminológiai Intézet (OKRI) tudományos főmunkatársa emlékeztetett arra, hogy ezek a többségi társadalommal konfliktusokat gerjesztő problémák már a 15. században Európába érkező cigányok esetében is fennálltak, s ahogy akkor, úgy napjainkban is „lehetetlenné, vagy legalábbis igen nehézzé teszik a cigányság beilleszkedését”.

A neves szakember úgy látja: egzakt módon meg kellene határozni, hogy a romák anyagi kultúrájában, megélhetési módjában hol, milyen módon vannak kódolva a beilleszkedést gátló, a periférikus szegénységkultúrát áthagyományozó mozzanatok. Póczik ugyanis nem osztja azt a nézetet, hogy a cigányság problémája elsődlegesen polgárjogi probléma volna, vagy leegyszerűsíthető lenne a migrációval gyakran fellépő időleges társadalmi megrekedés helyzetére, ahogy azt egyes nyugat-európai vagy amerikai bevándorló csoportok esetében ismerjük.

A cigányság peremhelyzetének elsődleges oka nem a többségi társadalom kirekesztő magatartása – mondja a szakember. A kirekesztés legfeljebb olyan elsődleges következmény, amely utóbb okként is megjelenik és visszahat. Ha a halmozott hátrányok mögött a többség kisebbségellenes, előítéletes, kiközösítő hajlandósága állna – folytatja az OKRI főmunkatársa –, akkor hogyan lehetséges, hogy ez a többi magyarországi etnikum esetében nem érvényesül? Vajon miért pont a cigányság egy része tűnik integrálatlannak, alulcivilizáltnak, amely nehezen illeszkedik be az iskola és más intézmények struktúráiba? – fűzi tovább a kutató, aki szerint nemcsak a többségi társadalom felelősségét kellene boncolgatni, hanem fel kell tenni azt a kérdést is, hogy „hol vannak azok a felszedetlen horgonyok, amelyek leláncolják ezt a hajót”. A cigányság integrációs nehézségei mindenütt jelen vannak ma is Európában, és azonosak a kelet-európai cigányok hasonló problémáival, de népességük csekély száma miatt kevésbé kerülnek a figyelem középpontjába. Hiszen Franciaországban vagy Németországban a néhány ezres vagy tízezres cigány közösség problémái nem keltenek akkora feltűnést, mint a legalább félmilliós cigány kisebbséggel kapcsolatos gondok és feladatok idehaza. Nyugat-Európában inkább a bevándorlók keltenek félelmet a többségi társadalomban, míg a korábban is befogadó és elfogadó kelet-európai térségben a romák miatt alakult ki feszültség.

„Lehet ismételgetni, hogy a magyarok kirekesztőek, hovatovább rasszisták, de akkor Kelet-Európa egész népessége is az?” – teszi fel a kérdést a főmunkatárs. Ha például Lengyelországban az ottani ukrán vagy idehaza a horvát kisebbség szociális mutatói tekintetében belesimul a többségi társadalom egészébe, akkor lehetséges – folytatja Póczik –, hogy a probléma gyökerét nem a többségi társadalom előítéletességében kellene keresni.

Semmilyen társadalmi stratégia nem készült

Arra a felvetésre, miszerint manapság nehéz erről a problémáról egyenesen, a megbélyegzés veszélye nélkül beszélni, a kutató azt válaszolta, „nem csak politikailag kell korrektnek lenni, hanem általában kell tisztességesnek lenni, kutatóként, társadalompolitikusként, mindenkinek a maga szakterületén”. Ugyanakkor nem tartja „megbocsáthatatlan hibának” azt sem, ha a diskurzus időnként átlépi a politikailag korrekt fogalomhasználat kereteit, ha ez a beszéd különben egyenes, világos és jó szándékú – teszi hozzá.

A cigány társadalom ma sokkal rosszabb helyzetben van, mint két évtizeddel ezelőtt, ugyanis a rendszerváltás után, ahogy összességében a társadalmunk egészével kapcsolatban sem, úgy a romák társadalmi integrációjáról sem készült semmilyen társadalmi stratégia – hívja fel a figyelmet a kutató. Póczik Szilveszter úgy látja, a kádári időszak diktatórikus, politikailag visszataszító viszonyai ellenére születtek bizonyos társadalmi eredmények. A hatvanas évektől megindult a cigányság lassú, kis lépésekkel történő integrációja a munkaerőpiacra, illetve az iskoláztatásba. A bányákban, nagyiparban és építőiparban foglalkoztatott cigány emberek már munkajövedelemből éltek, gyerekeik többsége rendszeresen járt iskolába. „Kétségkívül szerepet játszott ebben a kényszer is, hiszen ez a paternalista, diktatórikus integráció nagyon erős politikai és társadalmi ellenőrzés mellett ment végbe.”

Gyötrelmes időszak, hatalmas előrelépés

Az ellenőrző hálózat részét képezte az erős közbiztonsági, rendőri figyelem, de szerepet játszottak benne a munkatársak, brigádvezetők, pedagógusok, iskolaigazgatók, gyermek- és ifjúságvédelmi szakemberek és mások – sorolja Póczik. Gyötrelmes időszak volt: „a cigányság számára részben óriási megrázkódtatás”, hiszen több évszázad után kényszerű okokból életformát kellett váltaniuk, de hatalmas előrelépés is, amit az egészségügyi és lakásviszonyok javulása is jelzett. Megindult a putritelepek felszámolása, támogatásból és állami kölcsönből elfogadhatóbb lakások épültek. Azonban az, ami alulról hétmérföldes lépésnek látszott, felülről, a többségi társadalom általános szintjéről nézve csak verébugrás volt – fejti ki a szakember, s mint folytatja, a romák a többségi társadalom egészéhez viszonyítva továbbra is súlyosan alulképzett, munkavállalóként csak korlátozott körben alkalmazható, rizikós csoportnak számítottak, amely első áldozatává vált a gazdasági rendszerváltás keretében lezajlott munkaerőpiaci változásoknak.

Forrás: Mno.hu

Főleg az iskolában sül ki a feszültség

A probléma megoldásához egy általános társadalmi reorganizáció keretébe ágyazott, államilag szervezett, irányított, ellenőrzött és több nemzedékre előre tervezett társadalmi megaprojektre lenne szükség – jelentette ki Póczik Szilveszter.

A rendszerváltás óta elköltött pénzekkel kapcsolatban Póczik úgy vélekedett, nem az a kérdés, összegszerűségében mennyi jut vagy jutott integrációra, hanem hogy a forrásokat valójában mire költötték, azok hogyan hasznosultak, hiszen az ördög a részletekben rejtőzik. Úgy látja, az állítólag integrációs célokra költött pénzek valójában semmilyen területen nem hoztak előrelépést. A magyar társadalom látszólag sok pénzt fektetett az integrációba, „a valóságban azonban részben a források elvonása, részben pedig eltékozlása folyt”. Hiába az integráció ügye körül bábáskodó számtalan civil szervezet, ha nem képesek hatékonyan tenni a beilleszkedés elősegítéséért – állítja a kriminológus – „…lehet, hogy sok pénzt elköltöttek, de az eredmény nulla”.

A probléma megoldásához egy általános társadalmi reorganizáció keretébe ágyazott, államilag szervezett, irányított, ellenőrzött és több nemzedékre előre tervezett társadalmi megaprojektre lenne szükség – jelentette ki Póczik Szilveszter.

Az országos szinten folyó politikai folyamatokról nem lehet teljesen leválasztani a cigányság problémáit. A rendszerváltás időszakának központi kérdése az volt, és az ma is, kik fognak diszponálni a társadalom anyagi, pénzügyi erőforrásai felett. Póczik szerint a politikai osztállyal „többé-kevésbé összefonódott hazai és nemzetközi nagytőkés csoportok elsődleges törekvése az volt, hogy kivonják a forrásokat az államból, a nagy társadalmi ellátórendszerekből és a polgárok pénztárcájából is”. Azokról a forrásokról van szó a szakember szerint, „amelyeket a rendszerváltás során a jogosan elvárható társadalmi reorganizációra, innovációra kellett volna fordítani”. Ez áll a roma társadalom integrációjára vonatkozó forrásokra is – mondta a kriminológus.

Nem lehet beszélni a problémákról

Szerinte a Kádár-rendszer idején kis lépésekkel megkezdett integráció folytatása, a demokratikus viszonyokhoz történő hozzáillesztése helyett a politikai világ olyan légkört teremtett, „amely alapjában teszi lehetetlenné a problémáról folytatott egyenes, világos, tartalmas beszédet”. A szakmai diskurzus helyét átvették a két nagy politikai vonulat ideológiai hívószavai mentén zsákutcássá, rövidzárlatossá vált narratívák. Az egyik narratíva szerint a többségi társadalom kirekesztő, előítéletes, rasszista, horribile dictu fasiszta: kirekeszti a romákat a társadalmi integráció lehetőségéből. A másik oldal logikája szerint a cigány kisebbség kvázi egyenlő a bűnözői szubkultúrával. Póczik szerint értelmetlen mindkét nézőpont. Egyrészt semmi sem bizonyítja a többségi társadalom rasszizmusát, másrészt a cigány kisebbség és a bűnelkövetés között nem konstruálható egyenes összefüggés. Utóbbi tekintetében elegendő kutatási anyag híján egyébként is homályos a kép – hívja fel a figyelmet.

„Az egymással semmilyen beszélő viszonyban nem lévő közbeszédbéli szélsőség képviselői viaskodnak, vádaskodnak, egymásra lőnek a lövészárkokból.” Ez kiválóan meg is felel azoknak az erőknek, amelyek a társadalmi feszültség fenntartásában, sőt fokozásában, és nem megoldásában érdekeltek. Az ilyen ideológiai bozótharcok szépen elpalástolják a valódi és lényeges társadalmi folyamatokat, meg persze a valódi kérdéseket is. A cigányság tekintetében a valódi kérdés az, „miért pont a cigányság az a közösség, amely halmozott társadalmi hátrányokkal, integrációs nehézségekkel küzd”. Amíg az alapvető általános és egyedi kérdéseket nem tudjuk helyesen, vagy nem akarjuk őszintén megválaszolni, nem leszünk képesek épkézláb társadalompolitikai koncepciók kidolgozására sem, nem hogy eredményes, hatékony intézkedésekre – fejtette ki Póczik Szilveszter.

Veszélyes terep: az iskola

Az integrációs problémák talán az iskolában ütköznek ki a legélesebben, a feszültség és az abból adódó konfliktusok nyíltak, olykor életveszélyesek. A magyar szülők nem a roma gyerekek sötétebb bőrszíne miatt viszik el gyerekeiket másik oktatási intézménybe – állítja a szakember. A rendkívül hátrányos életkörülmények között élő cigány gyermekek 6-7 éves korukra nincsenek felkészülve arra, hogy megfeleljenek azoknak az iskolai elvárásoknak, amelyeknek a többségi társadalom gyermekeinek átlaga képes eleget tenni. Súlyos, gyakran születéskori fogyatékosságnak látszó neveltetésbeli, kulturális, viselkedésbeli hátrányokkal indulnak, családi hátterük pedig alkalmatlan ezek leküzdésére. Így pályafutásuk nem is lehet más, csak kilátástalan küszködés és kudarcsorozat az átlagos képességű gyerekek oktatására kialakított átlagos iskolában – emeli ki a kriminológus. Ennek logikus következménye, hogy az iskolai agresszív cselekmények elkövetői javarészt cigány gyermekek vagy frusztrált szüleik – teszi hozzá Póczik.

Nem az etnikai, hanem a szociális minőség elől menekíti a szülő a gyerekét

Az olyan iskolákban, ahol nagy számban vannak jelen halmozott hátrányokkal küzdő, „veszélyeztetett” gyerekek, romlik az oktatás-nevelés minősége, a – gyakran kilátástalan – felzárkóztatás lehetetlenné teszi a tehetséggondozást, a pedagógusoknak inzultusokkal kell szembenézniük. A többségi szülő félti a gyerekét attól, hogy „bántalmazzák, cigány társainak nyomorúságos, piszkos otthoni környezetéből eredő fertőzést kap el, vagy ’csak’ hátráltatják a fejlődésben”. Vagyis a társadalmi többséghez tartozó szülő nem az etnikai, hanem a szociális minőség és az ahhoz kapcsolódó kockázatok elől menekíti gyermekét másik iskolába, ha teheti. Egyéni szempontjait mérlegelve azt kell, hogy mondjuk: nagyon is felelősségteljesen, gyermekei érdekeit szem előtt tartva jár el – állítja Póczik.

A kriminológus beszélt arról is, hogy a szegregált iskola általában nem úgy jön létre, hogy oda be- vagy kirekesztik a cigány származású gyerekeket – persze ilyen is előfordult már –, hanem a többségi társadalom gyermekei szivárognak el ígéretesebb, kedvezőbb helyzetű intézményekbe, még ha vállalni kell is a fárasztó utazást egy másik településre. A kutató azonban hozzáteszi: vannak a cigányságnak igen sikeres csoportjai, rétegei is, amelyek számára a többségi társadalommal való együttélés nem okoz nehézséget, amelyek tudnak élni esélyeikkel és lehetőségeikkel, kivételesen tehetséges gyermekeik nem ritkán „olyan karriert futnak be, amelyre a többségi társadalomban is ritkán van példa”.

Forrás: Mno.hu

This entry was posted on 2009. március 5. csütörtök at 10:40 and is filed under Kultúra. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.