Csepel.info

BLIKK

Mintha az égiek is könnyeiket ontották volna, úgy szakadt az eső a két hete elhunyt dalszövegíró búcsúztatásán, a barátokból, rokonokból és tisztelőkből álló csaknem százfős gyászoló tömeg azonban rendületlenül állta az égi csapást. S. Nagyot református szertartással búcsúztatták a ravatalozóban, ahol előtte Soltész Rezső és Bródy János mondott beszédet.

– Még most is látom, ahogy dolgozol, az asztal mellett ülsz a kis széken, előtted kiterítve rengeteg üres papír – emlékezett barátjára Soltész. – Egyiket a másik után írod tele, aztán gyűröd össze és dobod a szemétkosárba. De aztán, mielőtt megtelne a kosár, az utolsó üres lap is megtelik, és kész a szöveg. Mindig azt mondtad, egy dalszövegnek olyannak kell lennie, hogy dallam nélkül is megállja a helyét. Hát a tieid olyanok voltak.

A reggel óta kitartóan szakadó eső a lelkész búcsúztatója közben el is állt, s az addig a ravatalozó előterének ponyvája alá zsúfolódott gyászolók kicsit fellélegeztek. De ahogy a tiszteletes kimondta az áment, szinte leszakadt az ég, mintha csak elmosni akarná az özvegy és a család fájdalmát. Csongrádi Kata bizonytalan léptekkel, de felszegett fejjel követte férje koporsóját a halottaskocsiig, ám amikor beemelték, egy pillanatra meg kellett állnia, kezét a szája elé tette, és a könnyein át nézett utoljára párja után.

S. Nagy István hosszú, súlyos betegség után a múlt hét elején hunyt el, 81. születésnapján a kórházi szobában, ahol utolsó idejét töltötte. Csongrádi Kata, aki 37 éven át volt hű társa, egy szál vörös rózsával búcsúzott, amit férje koporsójára dobott a sírba.

This entry was posted on 2015. február 1. vasárnap at 10:34 and is filed under Gyász. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.