INDEX
Forrás: Index
Rövid, súlyos betegség után, 86 éves korában szombat délután elhunyt Hankiss Elemér szociológus, irodalomtörténész, a Magyar Televízió korábbi elnöke – tudta meg a családtól az MTI.
Hankiss Elemér 1928-ban született Debrecenben, egyetemi tanulmányait Eötvös-kollégistaként az ELTE angol-francia szakán végezte 1950-ben. Az 1956-os forradalom után hűtlenség és államellenes összeesküvés vádjával tíz hónapot töltött vizsgálati fogságban, végül bizonyítékok hiányában felmentették.
Hankiss Elemér az 1960-as években dolgozott az Európa Kiadónál, majd a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Irodalomtudományi Intézetének főmunkatársa volt. 1975-től csaknem húsz éven át az MTA Szociológiai Kutatóintézetének értékszociológiai és módszertani osztályát irányította, 1996 és 1998 között pedig az intézet igazgatója volt. Tanított a pesti, a szegedi és a Közép-európai Egyetemen, és vendégprofesszor volt több külföldi egyetemen.
A rendszerváltás idején bekapcsolódott a politikába. Az Ellenzéki Kerekasztal (EKA) munkájába az első magyar független szakszervezet, a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája küldötteként kapcsolódott be.
Az 1990-es választások után az MDF és az SZDSZ vezetői Hankiss Elemért javasolták az MTV elnökének. Hankiss tevékenysége az első médiaháború időszakára esett. Az Antall-kormány szerette volna átvenni a befolyást a közmédiában, Hankiss Elemér és Gombár Csaba rádióelnök azonban ellenállt a beavatkozási kísérleteknek, Göncz Árpád köztársasági elnök pedig nem járult hozzá felmentésükhöz. Az MDF kormánypárti elnökhelyetteseket nevezett ki a tévé- és a rádióelnök mellé (Nahlik Györgyöt és Csúcs Lászlót), ebben az időben kormánypárti és ellenzéki híradó is volt a közszolgálati televízióban. Végül Hankissék hosszas közéleti csatározások után 1993-ban lemondtak posztjukról.
Tavaly augusztusban a HVG-nak adott interjúban Hankiss Elemér úgy foglalta össze pályáját, hogy strukturalista irodalomelemzőként kezdte, aztán átúszott a szociológia területére, onnan a politológiába keveredett bele, az elmúlt tizenöt évben pedig a filozófiai antropológia érdekelte, vagyis az a tudomány, amely olyan kérdésekre keres választ, hogy mi a helye az embernek a világmindenségben vagy hogyan küzdhet meg az idővel, az elmúlással:
“Ennyiszer foglalkozást váltani karrier szempontjából öngyilkosság. Mert újra és újra a semmiből kell kezdeni, és évek hosszú munkájával lehet csak eljutni egy bizonyos szintre. De megvan ennek a csapongásnak az öröme is, a felfedezés remek élménye.”
“Az 1956-os forradalom után hűtlenség és államellenes összeesküvés vádjával tíz hónapot töltött vizsgálati fogságban, végül bizonyítékok hiányában felmentették.”
Úgy látszik jó barátai voltak a felállt rendszerben, mert 56 után nem kellettek bizonyítékok, hogy bárkit bármiért elítéljenek!