Csepel.info

Metropol

Az elmúlt egy hét alatt két olyan bűncselekmény is történt a fővárosban, amellyel minden híradás tele volt. Január 7-én este a csepeli brutális gyilkosság hírei sokkolták a lakosságot. Ekkor egy csepeli iskola „biztonsági őre” kegyetlen módon meggyilkolta az iskola vezetőjét és egy tanárt. A Metropolnak nyilatkozó dr. Virág György, az Országos Kriminológiai Intézet igazgatója mindennek ellenére úgy véli, jó a közbiztonság.

E héten kedden délután pedig az óbudai Flórián téren egy férfi az Erste Bankot próbálta meg kirabolni, ahonnan egy tússzal együtt – akit később elengedett – menekült el. (Képünk annak a Miklós utcai paneltömbnek az átvizsgálása során készült, amelyben a tettes állítólag elrejtőzött.)

A bűnügyi helyzet kapcsán dr. Virág Györgyöt, az Országos Kriminológiai Intézet igazgatóját kérdeztük.

Múlt héten történt a csepeli brutális gyilkosság, kedden pedig a túszejtéses bankrablás. Tényleg szaporodnak ezek az esetek, vagy csak azért érezzük így, mert egy hét leforgása alatt, egymás után történt ez a két dolog?

– Azt, hogy valójában miben élünk, mennyire gyakoriak a bűncselekmények hazánkban, objektív és szubjektív módon is meg lehet ítélni. Az objektívebbnek tekinthető változat az ismertté vált bűncselekményeket rögzítő bűnügyi statisztika, amelyet persze ugyancsak megfelelő háttérismerettel és bizonyos fenntartásokkal kell kezelni, hiszen számos torzítást tartalmazhat. Az viszont biztos, hogy megbízhatóbb, mint az ember megítélése.

Az adatok azt mutatják, hogy az 1998-as bűnözési boomhoz képest jelentős csökkenés, illetve stagnálás mutatkozik az ismertté vált bűncselekmények számát tekintve. A rendszerváltást megelőzően évekig 120–180 ezer között volt ezek száma, azonban ez a mutató 1998-ra felment 600 ezer körülire. Az elmúlt években 420 ezer körül stagnált a szám. Az adatok változása azonban nem évről évre értékelhető, hanem hosszabb időszakot tekintve, folyamatában, a trendek elemzésével.

Úgy gondolom, hogy a gyilkosságok tekintetében elfogadhatók a statisztika adatai. A csepeli eset kapcsán, ha megnézzük az emberölési adatokat, akkor azt látjuk, hogy 20 éves összevetésben több mint 25%-kal csökkent az ember­ölések száma. Ezen belül az utóbbi öt év során évről évre folyamatosan csökkent az ismertté vált cselekmények száma. De a rablások száma sem növekedett. Ahol az erőszakos bűnözésen belül növekedés tapasztalható, az a szándékos testi sértés: itt 15%-os az emelkedés a megelőző évhez képest.

Sokan azt mondogatják, hogy a gazdasági válság és a jelenlegi élethelyzet miatt növekedni fog a rablások és a különböző más bűncselekmények száma. Egyetért ezzel?

– Érdemes lenne megnézni, hogy az 1929-es nagy világválság idején hogyan alakult a bűnözési mutató. Erről nincsenek információim. Úgy vélem azonban, hogy összességében a válsághelyzet nem fog olyan kiugró hatást gyakorolni a bűnözésre, mint amitől sokan félnek.

Nagy többségében ezek eltervezett cselekmények?

– A bankrablások általában eltervezett bűncselekmények. Az emberölések nagy része azonban – szemben a médiaképpel – nem véres leszámolás, hanem indulati cselekmény, amely ismerősök, családi körülmények között történik meg.

Mekkora a média szerepe abban, hogy ennyire rossznak látják az emberek a helyzetet? Mennyire kezeli rosszul a magyar sajtó a bűncselekményeket?

– A bűnözés képét az emberekben mindenképpen elsősorban a média alakítja. A média tulajdonsága, hogy a különleges és a rendkívüli, a nagy érdeklődésre számot tartó esetekre koncentrál, hiszen egy zsebtolvajlási hírrel nem lehet eladni az újságot. Természetesen érthető, hogy a média elsősorban ezekről tudósít.
Ami talán a sajtó terhére róható fel, hogy leginkább csak ezekről tájékoztatnak, pedig általánosabb jellegű képet is kellene közvetíteniük a bűnözés alakulásáról. A legtöbb esetben ugyanis az esemény megtörténtéről és a bűncselekmény elkövetésének akkor ismert részleteiről aprólékosan beszámolnak, de utána megszűnik a tájékoztatás. Ritkán látni, hogy keresik az ügy mögött rejlő okokat, ritka a mélyebb, elemző anyag. Ennek következtében pedig az emberek szerte a világon azt érzik, hogy a helyzet sokkal súlyosabb, mint amilyen valójában.

Milyen a helyzet nálunk a bűncselekmények terén Európához és Amerikához képest?

– A 2000-es évek elején volt egy európai uniós, megkérdezésen alapuló vizsgálat, amely azt mutatta, hogy annak ellenére, hogy a közbiztonsági helyzet hazánkban kedvező az európai viszonyokhoz képest – ami azt jelenti, hogy bizonyos tekintetben kimondottan jól állunk, bizonyos tekintetben a középmezőnyben helyezkedünk el –, az emberek szubjektív veszélyérzete, bűnözéstől való félelme pontosan ugyanazon a szinten van, mint az olyan országokban, ahol sokkal rosszabb a közbiztonság, és több a bűnelkövetés.

A magyar negatív mentalitás ennek az oka?

– Ez összetett dolog. Részben valószínűleg hozzájárul ehhez az emberek általános közérzete, hangulata, amely független a bűnözéstől, de benne van az is, amit az előbb említettem, hogy az emberek nézetét, elképzelését a bűnözésről sok szempontból a média alakítja. A bűnözésről alkotott képet befolyásolják a bűnügyi hírek, ténytudósítások és a fikciók is. Az utóbbin a bűnügyi tárgyú könyveket, filmeket, bűnügyi tévésorozatokat értem, amelyekben kitalált történeteket olvashatunk, láthatunk. Ezek azonban olyan üzenetet közvetítenek, hogy a mindennapi valóságunk része a súlyos bűnözés.

Forrás: Metropol

This entry was posted on 2009. január 15. csütörtök at 10:31 and is filed under Krimi. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.