Csepel.info

Az oktatási intézmények önállósága erősödik az új pedagógiai program elfogadásával, hiszen azt az iskola vezetője hagyja jóvá

Magyar Hírlap

Nagyon időszerűnek tartja Kerpen Gábor oktatáskutató a komolyabb állami felelősségvállalást az iskolák esetében, mert óriási különbségek alakultak ki az országban.

A Magyar Hírlapnak adott interjúban a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) és az Oktatási Hivatal volt elnöke, beszél a korábban százával bezárt falusi iskolákról, a várható színvonal-emelkedésről és arról, hogy a pedagógus-életpályamodellt miért csak minden elemével, így a bérrendezéssel együtt lehet bevezetni.

– Miért kell ilyen komoly változtatásokat levezényelni a közoktatásban?
– Az előző kormányok idején nagyon jelentős pénzeket vontak ki a közoktatásból, több százmilliárd forintra tehető nagyságrendben. Ennek közvetlen következményeként százával zártak be falusi iskolákat. De nagyobb településeken is sok iskola veszítette el az önállóságát, és számos esetben intézmény-összevonásokra is sor került. Nem egy olyan helyről tudok, ahol szó szerint be se férnek a gyerekek az összevont intézménybe, ezért többműszakos tanítási rendet kellett bevezetni. A fenntartók sokszor a pedagógusok bérével és túlóradíjával is adósok maradtak. Óriási különbségek alakultak ki az iskolák között annak függvényében, hogy milyen forrásokat tudtak bevonni a fenntartásra az önkormányzatok.

– A nagyobb állami szerepvállalás segít ezen?
– Ebben a szorult helyzetben határozott intézkedésre van szükség, ezért nagyon időszerűnek tartom a komolyabb felelősségvállalást. Ez valóban jó irányban hathat a társadalmi felzárkóztatásra. A rossz körülmények között működő iskolákban nem lehet felzárkóztató vagy tehetséggondozó programokat működtetni. Amikor a gyerekek két-három településen át jutnak csak el az iskolájukba, mert lakóhelyükön nincs, akkor nem lehet esélyegyenlőségről beszélni. Az erős állami felelősséget jelzi az is, hogy ahol legalább nyolc gyermek van, ott lesz a jövőben is alsó tagozat.

– Indokolt, hogy nemcsak a kis falvak, hanem valamennyi nagyváros iskolája állami kézbe kerül?
– Magam is olvastam korábban olyan oktatási koncepciót, amelyben a teljes körű átvétel még nem szerepelt. Ám kormányzati, jogalkotási, fenntartási szinten igencsak visszás, kezelhetetlen helyzetet teremtene, ha lennének olyan önkormányzatok, amelyek intézményfenntartók, s lennének olyanok, amelyek nem.

– Sokszor elhangzott a vád, hogy sehol nem működik ilyen rendszer, mint amilyen nálunk alakul. Valóban hungarikumról beszélünk?
– Az, hogy kipróbálatlan lenne ez a fajta rendszer, információhiányt jelez, vagy egyenesen csúsztatásról van szó. A skandináv államok jelentős részében ez így működött egészen a kétezres évek elejéig, Svédországban például az önkormányzatiságot csak akkor vezették be a közoktatás tekintetében. Szinte közhelyszerű, hogy Franciaországban is mennyire centralizált az oktatási rendszer. Ráadásul eddig is az állam tartotta fenn az oktatási intézményeket – az önkormányzati fenntartás az állami közigazgatás része.

– Hogyan fogadják az önkormányzatok az új rendszert?
– Vegyesen. Vannak önkormányzatok, amelyek, ha nem is örömmel, de megkönnyebbüléssel nyugtázzák, hogy nem kell bezárniuk oktatási intézményüket, sőt akár iskola nyílhat az adott településen. De vannak persze olyan helyhatóságok is, amelyek még most is „harcolnak” azért, hogy valamilyen módon náluk maradhasson az intézmény fenntartása.

– Említette a korábbi évek forráskivonását. Az átszervezés nem jár ezzel?
– Légből kapottan lehet ilyesmit mondani bármikor bármire, de döntéshozatal közben egy ilyen állítás nem állja meg a helyét. A beterjesztett költségvetési tervben látható, hogy nem forráskivonás történik, hanem nőnek a közoktatásra fordítható pénzösszegek.

– Nem tart attól, hogy a rendszer egységesebb lesz ugyan, de az eddiginél alacsonyabb színvonalú?
– A jogszabálytervezet szerint nem tilos, hogy az önkormányzatok működtetőként beszálljanak az esetleges bővebb kínálat megteremtése érdekében. Amelyik helyhatóság eddig több pénzt fordított oktatásra, annak ezután is módja lesz erre. Ezzel párhuzamosan viszont emelkedhet a színvonal mindegyik, korábban nehéz helyzetben lévő oktatási intézményben.

– Az egységesítést szolgálja az új alaptanterv is. Mennyi mozgástere lesz az iskoláknak az eddigiekhez képest?
– Az intézmények önállósága tulajdonképpen még erősödik is a pedagógiai program elfogadásával, hiszen nem a fenntartó fogja azt elfogadni, hanem a nevelőtestület jóváhagyása után az intézmény vezetője. A helyi tantervek esetében a korábbiaknál valamivel szűkebb sáv marad az intézményeknek a tartalom meghatározásában. De úgy tapasztaltam, korábban sem volt tíz százaléknál jelentősebb eltérés az egyes pedagógiai programok között, sőt az iskolák legtöbbször csak átvettek egy akkreditált programot. A mostani tíz százaléknyi mozgástér elegendőnek látszik.

– Az órarend kialakításánál nem okoz nehézséget az új kötelező elemek, különösen a heti öt testnevelésóra beillesztése?
– Régebben ezt a döntési felelősséget egyszerűen „odadobták” a tantestületeknek. Csökkentették is a diákok kötelező óraszámát 2003-ban, ugyanakkor a megoldandó oktatási-nevelési feladatok megmaradtak. Tették ezt annak ellenére, hogy kutatások szerint a diákok terhelésérzete nem attól volt magas, hogy az iskolában túlterhelték őket, hanem mert különórára jártak, vagy egyszerűen keveset aludtak. Amikor ebben a „kényszerhelyzetben” a nevelőtestületeknek végre kellett hajtaniuk az óraszámcsökkentést, általában a művészeti nevelés járt pórul, esetleg a reáltárgyak és a nem érettségi tárgyak. Ez nagyon álságos és rossz irány volt. A döntéshozók azt sugallták a társadalom felé, hogy a diákok mindenekfelett való érdekeit képviselik, de valójában rosszabb helyzetbe hozták őket. Ami a mindennapos testnevelést illeti, e tekintetben rugalmas maradt a rendszer, hiszen nem kötelező mind az öt órát a szokásos tornatermi keretben végezni. Kétségtelen viszont, hogy a szakiskolákban problémát jelenthet a magas óraszám. Ott ugyanis a közismereti tárgyak között jelent meg a testnevelés is. Igen ám, de a közismereti időkeretet a törvény 33 százalékban határozta meg, s így alig marad idő a közismereti tárgyakra. Tudomásom szerint a kormány jelenleg azon dolgozik, hogy a szakiskolákra ne vonatkozzék teljes mértékben a mindennapos testnevelés elvárása.

– Ön szerint van sztrájkhangulat ma az iskolákban?
– Az utóbbi időben úgy éreztem, mintha a szakszervezetek nem olvasták volna értően a jogszabályokat, hisz csak az utóbbi hetekben láttuk, hogy alternatív javaslatokat tettek le az asztalra. Olyan témákat vetettek fel, amelyek nem voltak kiolvashatók egyik jogszabályból sem. A végén eljutottak a köznevelési törvény teljes elvetéséig, amit, lássuk be, sokkal egyszerűbb követelni, mint részletes oktatás- és pedagóguspolitikai elképzeléseket kidolgozni. Ha tartalmi javaslatokkal álltak volna elő tavaly is, akkor talán nem alakult volna ki ez a helyzet. A kormányzatnak meg kell fontolnia, milyen lehetőségek visznek a megállapodáshoz. Úgy látom, jelenleg mindkét fél ennek irányába halad.

– Az egyik legkényesebb pont az egyeztetéseknél a pedagógus-életpályamodell.
– Akik bírálnak valamit, nem árt, ha pontosan tudják, mit is bírálnak. Az nem elég, hogy azt mondják a másik félnek, hogy írja újra, vigye haza. Tavaly december óta lett volna idő javaslatokat tenni, és ez az a terület, amelynél tényleg fontos egyeztetni. A törvény csak a kereteket fogalmazza meg, a részletekről a leendő végrehajtási rendelet mentén igenis van miről tárgyalni. Az új köznevelési törvény nagyon fontos eleme az életpályamodell, amely nemcsak a bérstruktúráról, hanem a minősítési rendszerről, és a munka elrendelésének új módozatáról is szól. Régóta szorgalmazom, hogy legyen lehetőség a szakmai előmenetelre. A pedagógus-életpályamodellben ez jelentős béremeléshez kötött, tehát nemcsak a végzettség és a szolgálati idő növekedése növeli a pedagógusok fizetését, hanem a minősítés eredményeként megvalósuló szakmai besorolás is. A foglalkoztatási szabályokról viszont számos tévedést olvashattunk a sajtóban. Ilyen például az a közkeletű vélekedés, hogy a köznevelési törvény előírja, hogy a pedagógusoknak harminckét órát bent kell tartózkodniuk az intézményben, vagy hogy huszonhat órát osztálytermi tanítással kell majd tölteniük. A törvény szövegében ez nem szerepel.

– Mi a véleménye az esetleges halasztásról?
– A kormány nem térhet el attól, ami jelenleg a köznevelési törvényben szerepel: egyszerre kell bevezetni az új bérrendszert és a foglalkoztatás új szabályait. Ha utóbbi külön lépne életbe, az nagyon komoly feszültséghez vezetne. Remélem, hogy ez nem fordul elő.

Forrás: Magyar Hírlap

This entry was posted on 2012. november 26. hétfő at 09:20 and is filed under Oktatás. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.