Csepel.info, Mno.hu
A Kossuth téren álló József Attila-szobor egy éven belül a Parlament Duna-parti homlokzata előtt létrehozandó sétányra, jelenlegi helyéhez képest a folyóhoz mintegy 20 méterrel közelebb kerül – derült ki Wachsler Tamás és Vadász György szerdai közös sajtótájékoztatóján.
Ezzel a kérdéssel kapcsolatban intenzív kardozás zajlott a közéletben, annak ellenére, hogy semmiféle javaslat nem volt arról, hová kerüljön József Attila szobra – mondta el az MNO-nak Wachsler Tamás, a Steindl Imre-program vezetője. Mindenféle elképzelések alapján többen harciasan védték a szobor alkotójának vélt érdekeit – tette hozzá. Úgy látja, az új helyszín csattanós választ ad mindenkinek, ez méltóbb magához a műalkotáshoz és a mű készítőinek szándékaihoz is. A Magyar Nemzet úgy tudja, hogy a az eddig tiltakozókat is meggyőzték a tervek.
Wachsler rámutatott arra, hogy néhány héten belül láthatóak lesznek a Kossuth tér átalakítását bemutató tervpályázatok. „A tervezőknek szűk két hetük van arra, hogy letegyék az asztalra a javaslatukat, majd nyilvánosságra is hozzuk őket, így mindenki megismerkedhet az átalakítás irányával” – tette hozzá.
„Senkit sem támadunk”
A Kossuth téren álló József Attila-szobor egy éven belül a Parlament Duna-parti homlokzata előtt létrehozandó sétányra, jelenlegi helyéhez képest a folyóhoz mintegy 20 méterrel közelebb kerül – jelentette be szerdán Wachsler és Vadász György építész, a szobor társtervezője. A Kossuth tér átalakítását célzó Steindl Imre-program során jelentősen megújul a dunai rakpart is: többek között megszűnik a Parlament déli oldalánál található gépkocsifelhajtó, így a folyóparti korzó az Erzsébet hídtól a Margit hídig gyalogosan is végigjárható lesz.
Vadász az MNO kérdésére elmondta, hogy Marton Lászlónak, a szobor alkotójának az özvegye rossz néven vette, hogy elkerül a műalkotás a mostani helyéről, de bízik benne, hogy ez a megoldás őt is meg fogja nyugtatni. Az esetleges tiltakozások kapcsán úgy vélekedett, hogy az elmúlt években annyi megmozdulás volt, hogy nem foglalkozik velük. „Senki ellen szóló támadásról nincsen szó, legfőképpen nem Marton László elleniről.”
Nem marad nyitott kérdés
Mint ismert: Tima Zoltán Ybl-díjas vezető tervező irányításával végzik el a Kossuth Lajos tér átalakítását. A tér megújítására a Középülettervező Zrt. nyerte el a megbízást, amelynek összege 502 millió forint.
Az MNO korábban interjút készített Wachsler Tamással, aki elmondta, hogy április közepére elkészülnek az első vázlatok a Kossuth Lajos tér átalakításával kapcsolatban, májusra pedig egyetlen nyitott kérdés sem marad.
Forrás: Mno.hu
A tiltakozók is elégedettek József Attila „költözésével”
A Kossuth téren álló József Attila-szobor egy éven belül a Parlament Duna-parti homlokzata előtt létrehozandó sétányra, jelenlegi helyéhez képest a folyóhoz mintegy 20 méterrel közelebb kerül – derült ki Wachsler Tamás és Vadász György szerdai közös sajtótájékoztatóján. Az új helyszín csattanós választ ad mindenkinek – mondta el lapunknak Wachsler. A tiltakozókat is meggyőzték a tervek.
Ezzel a kérdéssel kapcsolatban intenzív kardozás zajlott a közéletben, annak ellenére, hogy semmiféle javaslat nem volt arról, hová kerüljön József Attila szobra – mondta el az MNO-nak Wachsler Tamás, a Steindl Imre-program vezetője. Mindenféle elképzelések alapján többen harciasan védték a szobor alkotójának vélt érdekeit – tette hozzá. Úgy látja, az új helyszín csattanós választ ad mindenkinek, ez méltóbb magához a műalkotáshoz és a mű készítőinek szándékaihoz is.
Wachsler rámutatott arra, hogy néhány héten belül láthatóak lesznek a Kossuth tér átalakítását bemutató tervpályázatok. „A tervezőknek szűk két hetük van arra, hogy letegyék az asztalra a javaslatukat, majd nyilvánosságra is hozzuk őket, így mindenki megismerkedhet az átalakítás irányával” – tette hozzá.
„Senkit sem támadunk”
A Kossuth téren álló József Attila-szobor egy éven belül a Parlament Duna-parti homlokzata előtt létrehozandó sétányra, jelenlegi helyéhez képest a folyóhoz mintegy 20 méterrel közelebb kerül – jelentette be szerdán Wachsler és Vadász György építész, a szobor társtervezője. A Kossuth tér átalakítását célzó Steindl Imre-program során jelentősen megújul a dunai rakpart is: többek között megszűnik a Parlament déli oldalánál található gépkocsifelhajtó, így a folyóparti korzó az Erzsébet hídtól a Margit hídig gyalogosan is végigjárható lesz.
Vadász az MNO kérdésére elmondta, hogy Marton Lászlónak, a szobor alkotójának az özvegye rossz néven vette, hogy elkerül a műalkotás a mostani helyéről, de bízik benne, hogy ez a megoldás őt is meg fogja nyugtatni. Az esetleges tiltakozások kapcsán úgy vélekedett, hogy az elmúlt években annyi megmozdulás volt, hogy nem foglalkozik velük. „Senki ellen szóló támadásról nincsen szó, legfőképpen nem Marton László elleniről.”
Nem marad nyitott kérdés
Mint ismert: Tima Zoltán Ybl-díjas vezető tervező irányításával végzik el a Kossuth Lajos tér átalakítását. A tér megújítására a Középülettervező Zrt. nyerte el a megbízást, amelynek összege 502 millió forint.
Az MNO korábban interjút készített Wachsler Tamással, aki elmondta, hogy április közepére elkészülnek az első vázlatok a Kossuth Lajos tér átalakításával kapcsolatban, májusra pedig egyetlen nyitott kérdés sem marad.
Forrás: Mno.hu
– József Attila –
HAZÁM
1
Az éjjel hazafelé mentem,
éreztem, bársony nesz inog,
a szellõzködõ, lágy melegben
tapsikolnak a jázminok,
nagy, álmos dzsungel volt a lelkem
s háltak az uccán. Rám csapott,
amibõl eszméltem, nyelvem
származik s táplálkozni fog,
a közösség, amely e részeg
ölbecsaló anyatermészet
férfitársaként él, komor
munkahelyeken káromkodva,
vagy itt töpreng az éj nagy odva
mélyén: a nemzeti nyomor.
2
Ezernyi fajta népbetegség,
szapora csecsemõhalál,
árvaság, korai öregség,
elmebaj, egyke és sivár
bûn, öngyilkosság, lelki restség,
mely, hitetlen, csodára vár,
nem elegendõ, hogy kitessék:
föl kéne szabadulni már!
S a hozzáértõ dolgozó
nép gyülekezetében
hányni-vetni meg száz bajunk.
Az erõszak bûvöletében
mint bánja sor törvényhozó,
hogy mint pusztul el szép fajunk!
3
A földesúr, akinek sérvig
emeltek tönköt, gabonát,
csákányosokkal puszta tért nyit,
szétveret falut és tanyát.
S a gondra bátor, okos férfit,
ki védte menthetlen honát,
mint állatot terelni értik,
hogy válasszon bölcs honatyát.
Cicáznak a szép csendõrtollak,
mosolyognak és szavatolnak,
megírják, ki lesz a követ,
hisz „nyiltan” dönt, ki ezer éve
magával kötve mint a kéve,
sunyít vagy parancsot követ.
4
Sok urunk nem volt rest, se kába,
birtokát óvni ellenünk
s kitántorgott Amerikába
másfél millió emberünk.
Szíve szorult, rezgett a lába,
acsargó habon tovatûnt,
emlékezõen és okádva,
mint aki borba fojt be bûnt.
Volt, aki úgy vélte, kolomp szól
s társa, ki tudta, ily bolondtól
pénzt eztán se lát a család.
Multunk mind össze van torlódva
s mint szorongó kivándorlókra,
ránk is úgy vár az új világ.
5
A munkásnak nem több a bére,
mint amit maga kicsikart,
levesre telik és kenyérre
s fröccsre, hogy csináljon ricsajt.
Az ország nem kérdi, mivégre
engedik meggyûlni a bajt
s mért nem a munkás védelmére
gyámolítják a gyáripart.
Szövõlány cukros ételekrõl
álmodik, nem tud kartelekrõl.
S ha szombaton kezébe nyomják
a pénzt s a büntetést levonják:
kuncog a krajcár: ennyiért
dolgoztál, nem épp semmiért.
6
Retteg a szegénytõl a gazdag
s a gazdagtól fél a szegény.
Fortélyos félelem igazgat
minket s nem csalóka remény.
Nem adna jogot a parasztnak,
ki rág a paraszt kenyerén
s a summás sárgul, mint az asztag,
de követelni nem serény.
Ezer esztendõ távolából,
hátán kis batyuval, kilábol
a népségbõl a nép fia.
Hol lehet altiszt, azt kutatja,
holott a sírt, hol nyugszik atyja,
kellene megbotoznia.
7
S mégis, magyarnak számkivetve,
lelkem sikoltva megriad –
édes Hazám, fogadj szivedbe,
hadd legyek hûséges fiad!
Totyogjon, aki buksi medve
láncon – nekem ezt nem szabad!
Költõ vagyok – szólj ügyészedre,
ki ne tépje a tollamat!
Adtál földmívest a tengernek,
adj emberséget az embernek.
Adj magyarságot a magyarnak,
hogy mi ne legyünk német gyarmat.
Hadd írjak szépet, jót – nekem
add meg boldogabb énekem!
1937. május
József Attila –
Szöveggyûjtemény
HAZÁM
1
Az éjjel hazafelé mentem,
éreztem, bársony nesz inog,
a szellõzködõ, lágy melegben
tapsikolnak a jázminok,
nagy, álmos dzsungel volt a lelkem
s háltak az uccán. Rám csapott,
amibõl eszméltem, nyelvem
származik s táplálkozni fog,
a közösség, amely e részeg
ölbecsaló anyatermészet
férfitársaként él, komor
munkahelyeken káromkodva,
vagy itt töpreng az éj nagy odva
mélyén: a nemzeti nyomor.
2
Ezernyi fajta népbetegség,
szapora csecsemõhalál,
árvaság, korai öregség,
elmebaj, egyke és sivár
bûn, öngyilkosság, lelki restség,
mely, hitetlen, csodára vár,
nem elegendõ, hogy kitessék:
föl kéne szabadulni már!
S a hozzáértõ dolgozó
nép gyülekezetében
hányni-vetni meg száz bajunk.
Az erõszak bûvöletében
mint bánja sor törvényhozó,
hogy mint pusztul el szép fajunk!
3
A földesúr, akinek sérvig
emeltek tönköt, gabonát,
csákányosokkal puszta tért nyit,
szétveret falut és tanyát.
S a gondra bátor, okos férfit,
ki védte menthetlen honát,
mint állatot terelni értik,
hogy válasszon bölcs honatyát.
Cicáznak a szép csendõrtollak,
mosolyognak és szavatolnak,
megírják, ki lesz a követ,
hisz „nyiltan” dönt, ki ezer éve
magával kötve mint a kéve,
sunyít vagy parancsot követ.
4
Sok urunk nem volt rest, se kába,
birtokát óvni ellenünk
s kitántorgott Amerikába
másfél millió emberünk.
Szíve szorult, rezgett a lába,
acsargó habon tovatûnt,
emlékezõen és okádva,
mint aki borba fojt be bûnt.
Volt, aki úgy vélte, kolomp szól
s társa, ki tudta, ily bolondtól
pénzt eztán se lát a család.
Multunk mind össze van torlódva
s mint szorongó kivándorlókra,
ránk is úgy vár az új világ.
5
A munkásnak nem több a bére,
mint amit maga kicsikart,
levesre telik és kenyérre
s fröccsre, hogy csináljon ricsajt.
Az ország nem kérdi, mivégre
engedik meggyûlni a bajt
s mért nem a munkás védelmére
gyámolítják a gyáripart.
Szövõlány cukros ételekrõl
álmodik, nem tud kartelekrõl.
S ha szombaton kezébe nyomják
a pénzt s a büntetést levonják:
kuncog a krajcár: ennyiért
dolgoztál, nem épp semmiért.
6
Retteg a szegénytõl a gazdag
s a gazdagtól fél a szegény.
Fortélyos félelem igazgat
minket s nem csalóka remény.
Nem adna jogot a parasztnak,
ki rág a paraszt kenyerén
s a summás sárgul, mint az asztag,
de követelni nem serény.
Ezer esztendõ távolából,
hátán kis batyuval, kilábol
a népségbõl a nép fia.
Hol lehet altiszt, azt kutatja,
holott a sírt, hol nyugszik atyja,
kellene megbotoznia.
7
S mégis, magyarnak számkivetve,
lelkem sikoltva megriad –
édes Hazám, fogadj szivedbe,
hadd legyek hûséges fiad!
Totyogjon, aki buksi medve
láncon – nekem ezt nem szabad!
Költõ vagyok – szólj ügyészedre,
ki ne tépje a tollamat!
Adtál földmívest a tengernek,
adj emberséget az embernek.
Adj magyarságot a magyarnak,
hogy mi ne legyünk német gyarmat.
Hadd írjak szépet, jót – nekem
add meg boldogabb énekem!
1937. május
József Attila –
HAZÁM
1
Az éjjel hazafelé mentem,
éreztem, bársony nesz inog,
a szellõzködõ, lágy melegben
tapsikolnak a jázminok,
nagy, álmos dzsungel volt a lelkem
s háltak az uccán. Rám csapott,
amibõl eszméltem, nyelvem
származik s táplálkozni fog,
a közösség, amely e részeg
ölbecsaló anyatermészet
férfitársaként él, komor
munkahelyeken káromkodva,
vagy itt töpreng az éj nagy odva
mélyén: a nemzeti nyomor.
2
Ezernyi fajta népbetegség,
szapora csecsemõhalál,
árvaság, korai öregség,
elmebaj, egyke és sivár
bûn, öngyilkosság, lelki restség,
mely, hitetlen, csodára vár,
nem elegendõ, hogy kitessék:
föl kéne szabadulni már!
S a hozzáértõ dolgozó
nép gyülekezetében
hányni-vetni meg száz bajunk.
Az erõszak bûvöletében
mint bánja sor törvényhozó,
hogy mint pusztul el szép fajunk!
3
A földesúr, akinek sérvig
emeltek tönköt, gabonát,
csákányosokkal puszta tért nyit,
szétveret falut és tanyát.
S a gondra bátor, okos férfit,
ki védte menthetlen honát,
mint állatot terelni értik,
hogy válasszon bölcs honatyát.
Cicáznak a szép csendõrtollak,
mosolyognak és szavatolnak,
megírják, ki lesz a követ,
hisz „nyiltan” dönt, ki ezer éve
magával kötve mint a kéve,
sunyít vagy parancsot követ.
4
Sok urunk nem volt rest, se kába,
birtokát óvni ellenünk
s kitántorgott Amerikába
másfél millió emberünk.
Szíve szorult, rezgett a lába,
acsargó habon tovatûnt,
emlékezõen és okádva,
mint aki borba fojt be bûnt.
Volt, aki úgy vélte, kolomp szól
s társa, ki tudta, ily bolondtól
pénzt eztán se lát a család.
Multunk mind össze van torlódva
s mint szorongó kivándorlókra,
ránk is úgy vár az új világ.
5
A munkásnak nem több a bére,
mint amit maga kicsikart,
levesre telik és kenyérre
s fröccsre, hogy csináljon ricsajt.
Az ország nem kérdi, mivégre
engedik meggyûlni a bajt
s mért nem a munkás védelmére
gyámolítják a gyáripart.
Szövõlány cukros ételekrõl
álmodik, nem tud kartelekrõl.
S ha szombaton kezébe nyomják
a pénzt s a büntetést levonják:
kuncog a krajcár: ennyiért
dolgoztál, nem épp semmiért.
6
Retteg a szegénytõl a gazdag
s a gazdagtól fél a szegény.
Fortélyos félelem igazgat
minket s nem csalóka remény.
Nem adna jogot a parasztnak,
ki rág a paraszt kenyerén
s a summás sárgul, mint az asztag,
de követelni nem serény.
Ezer esztendõ távolából,
hátán kis batyuval, kilábol
a népségbõl a nép fia.
Hol lehet altiszt, azt kutatja,
holott a sírt, hol nyugszik atyja,
kellene megbotoznia.
7
S mégis, magyarnak számkivetve,
lelkem sikoltva megriad –
édes Hazám, fogadj szivedbe,
hadd legyek hûséges fiad!
Totyogjon, aki buksi medve
láncon – nekem ezt nem szabad!
Költõ vagyok – szólj ügyészedre,
ki ne tépje a tollamat!
Adtál földmívest a tengernek,
adj emberséget az embernek.
Adj magyarságot a magyarnak,
hogy mi ne legyünk német gyarmat.
Hadd írjak szépet, jót – nekem
add meg boldogabb énekem!
1937. május
József Attila: Nem, nem, soha!
Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége,
Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke!
Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!
Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!
Ha eljő az idő – a sírok nyílnak fel,
Ha eljő az idő – a magyar talpra kel,
Ha eljő az idő – erős lesz a karunk,
Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!
Majd nemes haraggal rohanunk előre,
Vérkeresztet festünk majd a határkőre
És mindent letiprunk! – Az lesz a viadal!! –
Szembeszállunk mi a poklok kapuival!
Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár,
Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ
Teljes egészében, mint nem is oly régen
És csillagunk ismét tündöklik az égen.
A lobogónk lobog, villámlik a kardunk,
Fut a gaz előlünk – hisz magyarok vagyunk!
Felhatol az égig haragos szózatunk:
Hazánkat akarjuk! vagy érte meghalunk.
Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem,
Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen!
Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át:
Nem engedjük soha! soha Árpád honát!
A háromszoriért elnézést, de beragadtam.
Talán nem is olyan nagy baj.
GONDOLKODÓ-II!
A bevezető is beragadt kétszer a „Senkit sem támadunk” bekezdésektől!
Repetitio est mater studiorum! (Ismétlés a tudás anyja!)
Kétszer- háromszor! ))) 🙂 (((
“a Parlament Duna-parti homlokzata előtt létrehozandó sétányra, jelenlegi helyéhez képest a folyóhoz mintegy 20 méterrel közelebb kerül”
Hova??? Nincs ott hely és a Parlament meg őrzött, akkor le a szalagkorlát mögé???
)))) LOL ((((
http://kepfeltoltes.hu/view/120411/parl_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
2009-es a kép, az állványzat leszámítandó!
Legalább vigyázni fog a Duna-parton, nehogy a megélhetési fémgyűjtők ellopják a Bronzcipőket! Ott fog ülni és nézni a vizet, ahová 1919-ben a terroristák kidobták a Parlament pincéiben halálra kínzottak holttesteit!