Népszabadság
Forradalmi giccs – Kádár és a kommünárok (Fotó: Népszabadság/archív – Mikó László)
1969-ben már kevesen voltak és nagyon öregek. Úgy, mint most az egykori ötvenhatosok: aki felnőttként vett részt a dologban, jóval túl van a hetvenen, aki gyerekként látta, az is hatvanas.
Apám épp ötven éves volt 1969-ben, és azt mondta, ő az anyatejjel szívta magába a Tanácsköztársaságot – egy hétre rá született, hogy Budapesten kikiáltották a kommünt. Az ötvenedik évfordulón már az egész történet meglehetősen mesés volt, annak ellenére, hogy volt még elegendő élő tanú.
Akkoriban éppen szép hősi legendának festették a kommünt. Csak a szépre emlékeztek a túlélők, a lelkesedésre, a Margit-sziget megnyitására, a kulturális forradalomra, amelyben a legjobb írók és zeneszerzők vettek részt – akik aztán meg is kapták a magukét később. Szóval 1969-ben, amikor a 133 nap ötvenéves évfordulóját ünnepelte az ország, a dolog igencsak forradalmi giccsé kerekedett.
A még élő résztvevőket kitüntették. A képen Kádár János (aki hét éves volt az 1919-es sajnálatos események idején) négy kitüntetett társaságában látható. Az egyikük Lukács György filozófus, esztéta, a XX. századi magyar kultúra és gondolkodás kiemelkedő alakja, aki Georg Lukacs von Szeged néven pályázott Heidelbergben egyetemi magántanárságra. Először épp a Tanácsköztársaság idején kapott kormányzati megbízatást: helyettes kulturális népbiztos volt. (Kevésbé volt dicsteljes politikai biztosi ténykedése a Vörös Hadsereg V. hadosztályában. Állítólag megtizedeltette a dezertáló katonákat.) Másodszor egyébként Nagy Imre kormányában kapott hasonló pozíciót. Ekkor, 1969-ben Lukács épp ismét tagja volt az állampártnak, amely – szavait idézzük – „visszazárta” magába. Közben reneszánsza volt Nyugaton, a baloldali gondolkodás fontos és vitatott alakjának tartották. Művei kiadása körül azért sok huzavona akadt, mert gyakran vitában állt a pártvezetéssel: az ortodox keletnémet és szovjet ideológusok éppen revizionistának bélyegezték. Ő is – akár a képen szereplő másik három veterán – a Munka Vörös Zászló érdemrendjét kapta.
Lukács mellett Hevesi Gyuláné született Stern Jolán áll. Ő is alapító tagja volt a Kommunisták Magyarországi Pártjának, s a kommün alatt a Szociális Termelés című lapot szerkesztette. Azt lehet tudni róla, hogy a háború után több orosz nyelvű prózai művet fordított magyarra. Róla kevesebb adat maradt fönn, mint férjéről, a szintén e magas kitüntetésben részesített Hevesi Gyula vegyészmérnökről, akadémikusról. Hevesi is népbiztos volt, majd feleségestül a Szovjetunióba emigrált. Ott a műszaki információs intézet egyik megszervezője lett. Kilenc évet töltött a Gulagon. 1945-ben szabadult, de csak két évre rá került haza. Több fontos tudományos és akadémiai funkciót kapott. 1956 után ő szervezte meg az ortodox kommunista párttagokból álló Táncsics Kört, és adta ki rövid időre a Kádár-rendszert balról támadó Magyarország című lapot. Az akadémikus egy év múlva meghalt, hosszú ideig az ő nevét viselte Újpalota főútvonala, a mai Nyírpalota utca.
kapta meg a magas ordót. Róla is azt írják, hogy a kommunista pártnak megalakításától fogva tagja volt. A kommün éveiben különböző katonai beosztásokat töltött be. Sikerült emigrálnia, s ezután a hivatásos forradalmárok életét élte, amíg el nem fogták Magyarországon, s nem kapott nyolc és fél év börtönbüntetést. Ezután Prágából irányította az illegális pártot, és csak 1938-ban jutott Moszkvába. Feltételezem, ez lehetett a szerencséje: Sztálin akkor épp túl volt a nagy tisztogatásokon, Szántó tehát megúszta. A háború után eleinte kapott pártmegbízatásokat, de 1947-től több éven át különböző követi posztokat töltött be. Feltehetően nem lehetett jó viszonyban Rákosi körével, mert 1954-ben már Nagy Imre mellett volt, megszervezte a tájékoztatási hivatalt. Szántó igen élénk tárgyaló és pártszerepet kapott az 1956. októberi napokban. Ő is menedéket kért a jugoszláv követségen, majd Romániába internálták. A dokumentumok szerint Nagy Imre és társai perében terhelő vallomásokat tett. 1965-ben visszavették a pártba.
A következő arc sem akárki. Nógrádi Sándort nyugalmazott vezérezredesként szerepelteti az újság. Fiatalon harcolt a tanácsállam Vörös Hadseregében. Nógrádi füleki születésű ember volt, aki a két háború közötti időszakban különböző Komintern-megbízatásokat töltött be Európában. A spanyol polgárháború után Moszkva következett, s onnan egy fegyveres csoport parancsnokaként tért haza 1944 telén. Szlovákiában dobták le főleg volt hadifoglyokból szervezett osztagát. Ezért lett a kor médiájában is gyakran szereplő személy: hiszen igazolt és valóságos magyar partizánparancsnok volt, aki Magyarországon vett részt a németellenes harcban. Politikai pályája azonban nem volt olyan kacskaringós, mint a többieké – egyértelműen a konzervatív kommunista vonalat képviselte. .
A kitüntetettek teljes névsora több ezer főre rúgott, pártunk és államunk jelentős eseménnyé tette az ötvenedik évfordulót. A dolog azonban akkorra már érdektelen lett, emlékművé fagyott. A Tanácsköztársaság nem tudott legendává lenni, nem lett előképe a Kádár-kornak. A Horthy-korszak, a Trianon-sokk, majd a háború elég sokat tett azért, hogy a kommün, a vörös terror a társadalom jó része számára negatív emlékké legyen. A Tanácsköztársaságot Rákosiék sem szerették, hiszen a kopasz pártvezetőt igen nehéz volt visszamenőlegesen valakivé stilizálni, ráadásul a legendás vezetőket – Kun Bélával az élen – a sztálini terror meggyilkolta. De a kommün „balossága” sem felelt meg a reálszocializmusnak. Kádárék is elég sokára találták meg a megfelelő helyet a kommünnek: végül inkább csak az „ifjúsági szektornak” ajánlották, beillesztették március 21-et a Forradalmi Ifjúsági Napoknak nevezett kötelező megemlékezés-sorozatba.
Szóval a kommünnek nem volt szerencséje egyetlen utókorával sem, különösen, ami a reális feldolgozást, a szereplők későbbi életútjának feltárását illeti. Sokan azt mondják, hogy mindez irreleváns tudás manapság. Egyébként is annyi zagyvaság kering a korról, a kor szereplőiről, hogy hozzá sem kell nyúlni a témához. Pedig érdemes, még akkor is, ha ez még negyvenkét év múltán is aktuálpolitika Magyarországon.
Mintha a 89-90-es rendszerváltás is amortizálódni látszana kissé!
Vissza kályhához?! 🙂
Szerencsére a gojok kimaradtak a patkányköztársaságból! 😀
Lukács életművének legfontosabb eleme, hogy tizedeltetett? Nem a nemzetközi filozófiai tevékenysége életművének fő eredménye?
Minden népnek és vezetőnek az a legfontosabb feladata, hogy elkerülje a forradalmi helyzeteket! Forradalomban ugyanis nincs igazság, nincs irgalom! Erőszak, bosszú és szenvedés van! És mindíg a leggyengébbek, a szegények szenvednek. Így volt 1848-49-ben, 1918-19-ben, 1956-ban és így van az agresszivitásában és igazságtalanságéban tényleg forradalommá gerjesztett “fülkeforradalom” után 2011-ben. Nem elvárható erkölcsösséget követelni tőlük. Mivel nem tudtuk, MEGSZÍVTUK!!!
Vátesz!
Te egyrészt antiszemita vagy. Ennek “gyümölcseit” nyilván látják azok, akik veled élnek.
Másrészt műveletlen vagy és rosszindulatú, ugyanis a képről lemaradt (leradírozták, kitakarták, nem vettek róla tudomást, cikinek érezték a “baráti társaság” tagjai): Németh László, Illyés Gyula, Csurka István, Csoóri Sándor s még hosszan folytathatnám a sort.
Én ezért nem ítélem el a fent nevezetteket. Ugyanis itt éltem, és emlékszem, hogy ’56-ban kivérzett ez a nép, és arra volt szüksége, hogy nyugtot leljen, igen, helyenként talán opportunisták is voltunk, de béke volt.
Te erre nem akarsz emlékezni, mert jobban szeretsz mérgezni, mint gyógyítani.
Lelked rajta! Amit vetsz, azt aratod, ne mutogass másra!
De: valamit használj abból, ami benned, ember! Vagy az agyadat, vagy a szívedet vagy mindkettőt, különben a te neved nem Vátesz, csak Indulatos Beszélő Gép.
Szeretettel, gyalog
Gyalog! Hol 56-osok, azok akik a képen vannak! A 19-es kommun (patkányköztársaság) vitézeiről van szó! Hol vett részt a “dicsőséges 133 nap”-ban Németh László, Illyés Gyula, Csurka István, Csoóri Sándor?
A forradalmi Kormányzótanács és a Népbiztos-Tanács tagjai
Zsidó népbiztosok:
1. Dr. Landler Jenő, belügyi, kereskedelmi és vasúti népbiztos, polgári foglalkozása: ügyvéd.
2. Vágó Béla, belügyi népbiztoshelyettes. A Népszava kiadóhivatalának tisztviselője.
3. Dr. Hamburger Jenő, földművelésügyi népbiztos. Orvos.
4. Varga Jenő, pénzügyi és termelési népbiztos. Tanár.
5. Székely Béla, pénzügyi népbiztos. Banktisztviselő.
6. Kunfi Zsigmond, közoktatásügyi népbiztos. Középiskolai tanár, a Népszava cikkírója.
7. Lukács György, közoktatásügyi népbiztos, író.
8. Kun Béla, külügyi népbiztos. Munkásbiztosító pénztári tisztviselő és hírlapíró.
9. Rákosi Mátyás, kereskedelmi népbiztoshelyettes, majd a szociális termelés népbiztosa.
10. Pogány József, hadügyi, külügyi és közoktatásügyi népbiztos. Ügyvédjelölt, a Népszava munkatársa.
11. Szántó Béla, hadügyi népbiztos.
12. Szamuelly Tibor, hadügyi népbiztoshelyettes, majd közoktatásügyi népbiztos. Hírlapíró.
13. Dr. Rónai Zoltán, igazságügyi népbiztos és belügyi népbiztoshelyettes. Ügyvéd.
14. Böhm Vilmos, szocializálási és hadügyi népbiztos. Vas és fémmunkás.
15. Hevesi Gyula, szocializálási népbiztoshelyettes, majd a szociális termelés népbiztosa. Vegyészmérnök.
16. Kalmár Henrik, ideiglenes német népbiztos. Nyomdász és hírlapíró.
17. Erdélyi Mór, közélelmezési népbiztos. Fogyasztási szövetkezeti igazgató.
18. Illés Artur, közélelmezési népbiztos. A szociáldemokrata fogy. szöv. tisztviselője.
19. Kondor Bernát, közélelmezési népbiztos. A szociáldemokrata fogy. szöv. igazgatója.
20. Szabados Sándor, közoktatásügyi népbiztos, hírlapíró, kerületi munkásbiztosító pénztári tisztviselő.
21. Dr. Guth Antal, munkaügyi és egészségügyi népbiztos. Orvos.
22. Lengyel Gyula, pénzügyi népbiztos, az Osztrák-Magyar Bank kormányzója, a népgazdasági tanács elnöke. Kereskedelmi iskolai tanár.
23. Kelen József, a szociális termelés népbiztosa.
24. Bolgár Elek, külügyi népbiztoshelyettes.
25. Alpári Gyula, külügyi népbiztoshelyettes. Szoc. dem. hírlapíró.
26. Horovitz Jenő, a külügyi népbiztos helyettese.
27. Hevesi Ákos, a földművelésügyi népbiztoshelyettes. Gazdatiszt.
28. Vince Sándor, városi népbiztos. Hírlapíró.
29. Preusz Mór, városi népbiztos, szoc. dem. szakszervezeti titkár.
30. Bíró Dezső, politikai népbiztos. A Népszava tisztviselője.
31. Seidler Ernő, politikai népbiztos. Hivatalnok.
Nemzsidó népbiztosok:
1. Garbai Sándor, a forradalmi Kormányzótanács elnöke. Azelőtt a szoc. dem. párt elnöke. Kőművesiparos.
2. Csizmadia Sándor, a földművelésügyi népbiztosság vezető kollégiumának tagja. Mezőgazdasági munkás és lapszerkesztő.
3. Vántus Károly, földművelésügyi népbiztos. Ácsmester, szociáldemokrata szakszervezeti és párttitkár.
4. Nyisztor György, földművelésügyi népbiztos. Földmunkás, a földmunkás szövetség titkára.
5. Bokányi Dezső, munkaügyi és népjóléti népbiztos. Kőfaragó, a Népszava hírlapírója és a munkásbiztosító pénztár helyettes igazgatója.
6. Fiedler Rezső, munkaügyi népbiztoshelyettes és hadügyi népbiztos. Vasesztergályos.
7. Ágoston Péter, külügyi és igazságügyi népbiztos. Nagyváradi jogtanár.
8. Haubrich József, kereskedelmi népbiztoshelyettes és hadügyi népbiztos. Vasöntő és szociáldemokrata szakszervezeti titkár.
9. Dr. Láday István, igazságügyi népbiztos. Igazságügyi miniszteri tanácsos.
10 Dvorzsák Antal, a szociális termelés népbiztosa és a kormányzótanács elnökhelyettese, Vasesztergályos, a szoc. dem. vasmunkásszövetség elnöke.
11. Stepán Ágoston, ideiglenes ruszin népbiztos. Ügyvéd.
12. Bajáki Ferenc, a szociális termelés népbiztosa, a népgazdasági tanács elnökségének tagja. Műlakatossegéd, szoc. dem. szakszervezeti titkár.
13. Mausz Rezső, külügyi népbiztoshelyettes. Betűszedő.
14. Dienes Sándor, városi népbiztos. Fővárosi tisztviselő.
Mielőtt a fideszesek is belémkötnének, az alább említett Návay Lajosnak, a képviselőház elnökének az emléktábláját Kövér László házelnök avatta fel, azaz a Fidesz semmilyen módon nem vállal közösséget a patkányköztársasággal!
Az igazi vezetők, akik a diktatúra véres kerekét forgatták, s akik az erőszakos és véres eszközök alkalmazásának igazi szószólói és vezérei voltak, a következők: Kun Béla, Szamuelly Tibor, Vágó Béla, Lukács György, Pogány József, Szántó Béla, Vántus Károly, Bokányi Dezső, dr. Landler Jenő és Alpári Gyula népbiztosok. Valójában ez a tíz ember kormányozta 130 napon át Magyarországot. A tíz közül nyolc zsidó volt és csak Vántus és Bokányi nem. Az arány tehát 80 százalék a zsidóság javára.
Devecser községben indult meg az erőteljes szervezkedés. De a túlerőben lévő vörösök azt leverték és Szamuelly Tibor a község egész vezetőségét felakasztatta. Sokan azt hiszik, hogy ez a vállalkozás Szamuelly Tibor egyéni munkája volt, s a kivégzésekről a Tanácsköztársaság orvos, mérnök, ügyvéd és politikus tagjainak nem volt tudomásuk. Ez nem áll. A kivégzések és a terrorcselekedetek főként Kun Béla, Pogány József és Landler Jenő tudtával és utasítására történtek. A Lenin fiúk másik vezetője, az előbb említett Cserny József volt matróz volt, aki részt vett már a cittarói matrózzendülésben is. Ő szállta meg társaival együtt a Teréz-körúti gróf Batthyány palotát, de rövidesen terrorkaszárnyává alakították át a Hunyadi palotát és a Mozdony utcai tanítóképző intézet épületét is. A különítmény tagjai majdnem mind rovott múltú egyének voltak, így többek között Nickl Gusztáv rablógyilkos és Medvegy Vili, a híres kasszafúró. Útjukat borzalom és rettegés kísérte, övükről nem hiányzott a kézigránát, de kedvenc fegyverük volt a hosszú sertésölő kés is. Ezek a vörös pribékek ölték meg Návay Lajost, a képviselőház elnökét, unokaöccsét és Kiss helyettes polgármestert. A Lenin-fiúk Makón fogták el Návayt, hogy Budapestre szállítsák. A kiskunfélegyházi állomás közelében mindhármukat lelökték a vonatról, majd megásatták velük sírjaikat és beléjük lőttek. A lövések azonban nem voltak halálosak, mire a bőrkabátos terroristák késekkel rontottak nekik és addig szurkálták őket, amíg élet volt bennük. Návay Lajos még élt, amikor elföldelték és még kezét is kinyújtotta a föld alól.
A fent közölt tények egyik nem mellőzhető fontossága, hogy a kivégzés vezetői és elrendelői majdnem mind kivétel nélkül zsidók voltak. A kivégzéseket végrehajtó főhóhér a zsidó Kohn-Kerekes Ármin 23 éves losonci vasesztergályos volt, aki vallomása szerint sajátkezűleg lőtt agyon öt embert, míg 13-at felakasztott. A kommunista pálmát, azonban egy Bergfeld Izidor nevű zsidó kölyök vitte el, aki a kommunizmus alatt 155 embert végzett ki. Ezek a kivégzések az emberi gondolat teljes mellőzésével történtek és nem voltak mentesek a kínzások leggyalázatosabb módszereitől sem. Az például, hogy a tömeges kivégzéseknél a vezető ellenforradalmár egyik szemét kiszúrták, s úgy kellett végignéznie társai kivégzését egészen közönséges dolog volt. Gyakran kihúzták az áldozat nyelvét, de sokszor előfordult, hogy a kínlódó embernek felmetszették a hasát és kihúzták a beleit.
“A terroristák közül kiemelem: Cserny József parancsnokot, Papp Sándort, helyettesét, Bonyhádi Tibort, Weisz Samut és Kocsándi Bélát, akik annak vezérkarát képezték, Bergfeld Izidort, aki 160 embert gyilkolt le, kik közül hatvanat a Marx laktanya sütőkemencéjében elégetett, Gáspár Józsefet, aki 8 embert gyilkolt meg Kapuváron, Reinheimer Rezsőt, aki 25 embert gyilkolt meg Debrecenben, Kohn-Kerekes Ármint, aki 10 gyilkosságot ismert be és aki ellen az államügyész már vádindítványt is adott be, Vígh Sándort, aki Kalocsán 8, Kovács Lajost, aki 5 embert akasztott fel, Szarvas Istvánt, aki Kun Béla megvesztegetésére Denikin tábornok által küldött nagymennyiségű aranypénzt hozó ukrán tisztet több, még szökésben lévő társával együtt meggyilkolt.”
Gyalog, folytassam?!
Kérdi unokám
Papa! Te mikor leszel szabadságharcos vagy forradalmár?!
Egy kissé bonyolult a dolog, mert 56-ban még éretlen voltam szabadságharcosnak, 2010-ben meg már túlérett fülkeforradalmárnak!
Papa! Te kimaradtál a történelemből?!
Igen, unokám! Papa csak dolgozott! ))) 🙂 (((
Kedves Vátesz!
Természetesen nem azok 56-osok, akik a képen vannak, jóllehet Lukács Györgynek a k k o r helyrebillent az értékítélete, és bizonyos értelemben megőrizte függetlenségét.
Erről beszélek: valaki nem attól aljas, hogy zsidó, netán kommunista, hanem attól, ha ocsmány módon viselkedik.
’56 így jött szóba: a magyarok elfáradtak, ki akartak egyezni egy olyan hatalommal, amely legalább nem tapos bele a lelkébe, a magánéletébe. Ezt Kádár teljesítette, és nem én írtam le ’79-ben, hanem a National Geografic, hogy Kádár még tán egy demokratikus választáson is nyerhetne.
Nem kívánom vissza a kádárizmust, mert szabadnak születtem. De vajon hogy lehet szabad az ember, ha nem tud megbocsátani, és a hasával gondolkozik (utóbbit nem rád értettem)? Talán a gyűlölet szabaddá teszi az embert, a nemzetet? Nem. A gyűlölet béklyót rak minden nemzedékre, amely saját tapasztalatai alapjánl gyűlöl, és az is, aki örökli azt.
Én nem örökítek gyűlöletet senki számára, mert szeretném, ha reménnyel indulna útjára, hogy szabad legyen a jóra, és végső soron örüljenek azok, akik az én örökösöm közelében élnek, mert ettől ő is boldogabb lesz.
Te hogy szeretnéd?
Szeretettel, gyalog
Ki kezdte előbb, a magyarok a zsidóirtást vagy a zsidók a magyarirtást?
Ki égette el az embereket sütőkemencében? A magyaroknál régen sohasem hamvasztottak, ez a temetési eljárás ma sem általános, jobbára anyagi okok miatt választják.
A polgári iskolarendszer általánossá válása előtt az oktatás felekezeti iskolákban történt, így a jesivákban is, ahol a fő tantárgy a Talmud volt. Ez a vad törzsi hagyomány fő forrása és megőrzője. A zsidó nem a Tórától zsidó, hanem a Talmudtól! A kereszténységre adott válaszként íródott két évszázad alatt kb. 800 szerzőtől.
Az ÁVH rabfőorvosa dr. Dénes Béla, akit Budapesten cionista-perben elítéltek és a szabadságharc alatt kiszabadult, írta a buenos airesi Hatikva című kiadványban:
“Akámilyen kínos is, de meg kell írni, hogy nemcsak Rákosi, Gerő, Farkas és a moszkovita tábor vezetőinek jelentős része volt zsidó, hanem jóformán száz százalékig zsidókból állt az ÁVH nyomozógárdája is. És az 1945 utáni egyre erősebben élesedő antiszemitizmusnak ez az oka.”
“Nincs szükség különösebb dokumentációra, hogy a magyarországi Kommunista Párt legfelső vezetősége zsidó származású volt. A hírhedt ÁVÓ, később ÁVH nevű politikai titkosrendőrségnek mintegy 80 százalékát zsidók alkották…
Magyarországon az 1918-ban megalakult Kommunista Párt Központi Bizottságának 15 tagja közül legalább 10 zsidó volt. Az 1919-es Tanácsköztársaság 200 vezetőségi tagjának 3/4 része zsidó volt. Kun [Kohn] Bélától Gerő [Singer] Ernőig, a pártnak minden főtitkára zsidó volt. Tehát 1944-45 után a legmegbízhatóbb káderek zsidók voltak, s ez nemcsak a moszkovitákra vonatkozott, hanem a hazai kommunistákra is. A háború után Magyarországon az antiszemitizmus más volt, mint azelőtt; a felszabadulás után a gyűlölet az ősapáik vallásával, hagyományaival szakító ‘új zsidók’ ellen fordult, akik kemények, megbocsájthatatlanok és bosszúállók voltak. Molotov Magyarországról érkezett küldöttségen keresztül meg is üzente Vas Zoltánnak, hogy a háború utáni budapesti kormányból hagyják ki a zsidókat. A ‘keresztény’ Nagy Imrét állítsák a párt élére a Rákosi, Gerő, Révai, Farkas ‘négyesfogat’ mellé. Moszkva mégis jóváhagyta, hogy a négyesfogat tíz éven át vezethesse a pártot.
Volt idő 1945-1956 között, amikor a Politbüró nagy részét (11-ből 6!) zsidók alkották. Tévedés ne essék, Moszkva nem tiltotta el teljesen a zsidókat a párt vezetőségéből, csupán a létszámukat akarta csökkenteni.” (Charles Gáti, Hungary and the Soviet Bloc./100. old./ Duke University Press, Durham, 1986.)
Kinzási formák: a férfi áldozat nemiszervébe üvegcsövet dugtak majd kalapáccsal eltörték, ezt Rosenberg Piroska találta ki, vagy a nemiszervére gumiforrasztót kötöttek rá majd meggyújtották, így égették le Dr. Farkas Ferenc ügyvéd nemiszervét is, vagy patkányt parázzsal arra késztettek hogy átfúrja magát az áldozat hasán, ezt dr. Bőhm Frerncen próbálták ki /az ókorban kedvelt kizási módszer volt a közel-keleten/. Nők nemiszervét gumibottal addig döfködték míg kifordult. Rákosi diktatúra 589848 embert börtönzött be, 600 politikai foglyot végeztetett ki, 3374 embert telepítettek a Hortobágyra. 40000 aktív besugó volt az országban, ebből még 1956 novemberében is 37000 dolgozott aktívan.
Borzasztó dolgok ezek a tények!
“A magyaroknál régen sohasem hamvasztottak, ez a temetési eljárás ma sem általános, jobbára anyagi okok miatt választják.”
Bizony.
Solt határában a mai napig láthatóak a rónaság egyhangúságát megtörő “kunhalmok”.
🙂
Kedves Vátesz!
Semmit nem kommentáltál, amit írtam.
Viszont ezt kérdezed: “Ki kezdte előbb, a magyarok a zsidóirtást vagy a zsidók a magyarirtást?”
Nos, ki?
Szeretettel, gyalog
Kis adalék:
Hamvveder, az égetéses temetkezéseknél a fennmaradt csontok összegyűjtésére szolgáló ama. H.-ket legelőször a rézkor végén használtak a temetkezés alkalmával, nagyobb számban csak a bronzkor utolsó szakában jelennek meg. amikor már összefüggő urnatemetőket alkotnak; ez 9 temetkezési szokás a vaskorban válik általánossá. H.-ként használták az n. n. digylon-stílusú hatalmas vázákat is Művészi szempontból az etruszk H.-ek a legnevezetesebbek. ezeken nemcsak az elhunyt neve, hanem a fedélen legtöbbször a mellképe is szerepel. A római korból számos díszes kőurna, (lat. olla) maradt fenn, főleg az ú. n. colombariumakból Ez utóbbiak földalatti temetkezőhelyek voltak, leginkább a római Via Appia alatt, melyekben. kis fülkékben, egymás fölött és egymás mellett helyezték el az urnákat. Az urnatemetkezés szokása a keresztény korral szűnik meg. a forma pedig Európában a népvándorlás-korban tűnik el. Bronzkori temetkezési urnán képét l. V. köt., 89. tábla.
És ez is tipikus zsidó hagyomány:
http://keptar.oszk.hu/html/kepoldal/index.phtml?id=003386
De hogy a lényeghez visszaérjünk:
Én nem örökítek gyűlöletet senki számára…
Te hogy szeretnéd?
Szeretettel, gyalog
Kun Béla anyagi segítségével már a proletárdiktatúra kitörése előtt megszerveztek egy néhánytagú kommunista terrorcsapatot, amelynek vezére Cserni József volt. Ez lett a magja a magyarországi bolsevizmus hírhedt terrorgárdájának. A „Lenin-fiúk” gaztettei és gyilkosságai minden képzeletet felülmúltak. Nagy részük oroszországi zsidó volt, de akadt köztük szökött fegyenc, gyilkos, csaló, zsaroló, zsebmetsző és betörő. Az emberi társadalomnak ez a söpredéke az elfogott „politikai bűnösöket” a legvadabb kegyetlenségek közt igyekezett vallomásra bírni. Tűket szurkáltak áldozataik körme alá, vonalzót dugtak a torkukba, néha kivájták az áldozataik szemét, vagy kihúzott nyelvüket leszorították és úgy itatták őket literszámra vízzel, a kiszenvedettek holttestét pedig megcsonkították.
A terror Budapesten teljes erővel dühöngött. A magyarságra rászabadult rovottmultú egyének csapatokba verődtek, hogy az ellenforradalmárokat, a tanácsköztársaság ellenségeit hajszolják az egész városban. Éjszakai házkutatásokat tartottak, – mely alkalommal rendszerint ki is fosztották a lakásokat – túszokat szedtek és az elfogottakat a legszörnyűbb kínvallatásnak vetették alá az Országház hírhedt pincéjében.
A vádlottakat itt egy Iczigovics nevű kievi zsidó és terroristái vallatták. Véresre verték, majd kezüknél fogva felakasztották őket s ha a szerencsétlenek nem vallottak, hullákról levágott ujjakat, füleket, kitépett nyelveket és más testrészket hordtak eléjük azzal a fenyegetéssel, hogy őket is megcsonkítják. A testileg, lelkileg agyonkínzott emberek az ijedtségtől sokszor elvesztették eszméletüket. A terroristák ilyenkor orvost hozattak és amikor áldozatuk féligmeddig magához tért, folytatták megkínzását.
Akiket pedig vallatásuk közben halálra kínoztak, azoknak holttestét az Országház lépcsőjéről a Dunába vetették. Ezt nevezték a terroristák „gajdeszbe küldésnek”. Ártatlan emberek százait gyilkolták meg itt. Hogy a megkínzottak jajgatásai és halálhörgését illetéktelenek meg ne hallják, az Országház pincéje előtt állandóan autók álltak, amelyeknek motorját adott pillanatban elindították.
A hírhedt kínvallatásokhoz Moszkvából külön bakók érkeztek, akik segédkeztek a legválogatottabb kegyetlenségek végrehajtása körül. Naponta tucatjával tűntek el különféle társadalmi osztályhoz tartozó emberek. A parlament pincéjében lejátszódott tragédiákban főrésze volt Korvin-Klein Ottónak, egy vérszomjas, púpos kis zsidónak, aki a belügyi népbiztosság nyomozó osztályának állott az élén.
Ez az alig 25 éves csupaszarcú gnóm egy részvénytársaság jólfizetett hivatalnoki állásából került a gyűlölet vörös harcosainak élére. Ez a betegeshajlamú szörny szadista kéjjel élvezte végig mások fájdalmának kínjait.
1919 április 27-én valósággal hajtó vadászatot tartottak a fővárosban. Fegyveres teherautók robogtak végig a sötét utcákon. Egy-egy ház előtt terroristák álltak meg, majd sápadt férfiakat, asszonyokat vonszoltak ki lakásaikból, fölrakták őket teherautóikra és a rémülettől reszkető város ártatlan túszait magukkal vitték az Országház pincéjébe. A terroristák a túszszedést a maguk módján és a maguk kedvtelésére űzték. Nemcsak a megadott címekre mentek el, néha vaktában törtek rá egy ártatlan házra és annak lakóit is elhurcolták. A túszul elvitt emberek sorsa a lehető legbizonytalanabb volt. Ha a terrorcsapat vezetője jónak látta, esetleg már útközben agyonlőtte őket.
Így lelte halálát Hollán Sándor államtitkár és édesapja.
A budai várban lévő lakásukról vonszolták el őket egy sötét borongós éjszakán. A teherautó megriadt áldozataival lassan kanyargott a vár szerpentinútjain lefelé. A Lánchíd előtt a koromsötét éjszakában megállt az autó. A terroristák leparancsolták áldozataikat a kocsiról és a Dunapartra vitték le őket. Senki se tudta mi történik majd velük. A Duna apró hullámai kísértetiesen csobogtak az éjszakában. A terroristák egy ideig mozdulatlanul álltak, majd visszalökdöstek a két Hollánt, apát és fiút a teherautóra. A gépkocsi most újra megindult Pest felé. A Lánchídra érve, a híd pillérénél ismét megállt. Itt a két áldozatnak ki kellett szállania. Ezután puskatussal agybafőbe verték őket, miközben mögöttük a hídon teljes erővel zúgott a motor. A Duna fölött gomolygó sűrű köd is kedvezett a gyilkosoknak. Hirtelen lövések dördültek gyors egymásutánban. A terroristák a hídpillér kiszögellésére állították áldozataikat és célbalőttek rájuk. Amikor az utolsó lövés is eldördült, tompa loccsanas hallatszott, azután újból csend lett. A gépkocsi teljes sebességgel elrobogott, a Dunába taszított két Hollán holttestét pedig elnyelte az örvénylő víz …
AHOL A BRONZCIPŐK ÁLLNAK A DUNAPARTON! “Akiket pedig vallatásuk közben halálra kínoztak, azoknak holttestét az Országház lépcsőjéről a Dunába vetették.”
Ezek is tipikus zsidó leletek:
http://keptar.niif.hu/html/kepoldal/index.phtml?id=026788
Kedves Vátesz!
Én azt hiszem, hogy Nektek semmi sem drága, csak hogy gyűlölhessetek. Így is mentek el ebből az árnyékvilágból: ökölbe szorult arccal.
Ki érti, hogy ez miért jó nektek? Csak a saját lelketeket ölitek, meg azokét, akik veletek vannak.
Kérlek, ha van türelmed ezt olvasd el:
Péter odament hozzá, és ezt kérdezte tőle: “Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még hétszer is?” így válaszolt: “Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is. Ezért hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki számadást akart tartani szolgáival. Amikor hozzákezdett, vittek eléje egy szolgát, aki tízezer talentummal volt adósa. Mivel nem volt miből fizetnie, megparancsolta az úr, hogy adják el őt és feleségét, gyermekeit és mindenét, amije van, és fizessen. A szolga erre leborult előtte, és így esedezett: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked Az úr pedig megszánta a szolgát, elbocsátotta, és elengedte az adósságát Amikor azonban eltávozott az a szolga, összetalálkozott egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, fojtogatni kezdte, és ezt mondta neki: Fizesd meg, amivel tartozol! Szolgatársa ekkor leborult előtte, és így kérlelte: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. De az nem engedett, hanem elmenve börtönbe vettette őt, amíg meg nem fizeti tartozását. Amikor szolgatársai látták, hogy mi történt, nagyon felháborodtak. Elmentek, és jelentették uruknak mindazt, ami történt. Akkor magához hívatta őt ura, és így szólt hozzá: Gonosz szolga, elengedtem minden tartozásodat, mivel könyörögtél nekem. Nem kellett volna-e neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad? Ekkor haragra lobbant ura, és átadta őt a hóhéroknak, amíg meg nem fizeti neki az egész tartozást. Így tesz majd az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátotok, mindenki az ő atyjafiának.”
Máté evangéliuma 18. rész
Szeretettel, gyalog
Gyalog! Az hogy a Kárpát-medencében találtak hamvasztásos temetkezést, az semmire sem bizonyíték, vagy azok szerinted magyarok voltak? Időszámítás előtt akár kétezer évvel? A magyarok soha nem hamvasztottak, Auschwitzhez meg különösen semmi közünk! Azt rójjátok fel Goethe nagy kultúrnemzetének! Számos rómaikori dokumentum van a germánok kegyetlenségére, úgyszintén az ókori zsidókéra.
Magyarokról ilyet nem találsz, náluk az ellenség üldözése sem volt szokásos, aki megfutott azt hagyták menekülni! Ez pusztai szokás volt, a harc a legelőkért folyt, nem emberirtási célból. A vesztes különben potenciális szövetséges volt a jövőben.
A lakosság teljes kiirtása ókori zsidó szokás, lásd Jerikó népének elpusztítása. A letelepedett, földművelő népek nem hagytak felesleges, éhes szájat, hiszen a föld termése kevés lett volna a hódítóknak és a meghódítottaknak együttesen.
AKI PEDIG A MAGYAROKRA KÖP, AZT ÉN SZÓ NÉLKÜL NEM HAGYOM! Vátesz.
Kár jönni az Újszövetséggel, mert a zsidók azt nem vallják, igazából az ő vallásuk alapja nem az Ószövetség néhány könyvéből álló Tóra, hanem a törzsi bosszú boszorkánykönyve a TALMUD! Amíg azt az utolsó darabig meg nem semmisítik, addig kár a szeretetről beszélniük!
Íme, néhány részlet. Gábori György internált. Ő egy ismert szociáldemokrata volt. Járt az Andrássy út 60-ban, élvezte a Gestapo szeretetét meg a többi. Íme hát a szó szerinti idézet: „A talpamat verték, miközben az egyik smasszer fogta a lábamat, úgyhogy nem tudtam elkapni. Egyszer sikerült, de akkor az ütés a hátgerincemet érte. Olyan fájdalom volt, hogy elvesztettem az eszméletemet. Amikor kezdtem magamhoz térni, az előadóm fölém hajolt, és már éppen szólni akart valamit, amikor azt kérdeztem tőle, mondja előadó úr, mégis milyen érzés az, amikor zsidó veri a zsidót? Meg kell őszintén mondanom, nem vártam ilyen óriási robbanásra. Üvöltött, hogy én nem vagyok zsidó, én kommunista vagyok, én bolsevik vagyok, nekem mindegy, hogy valaki keresztény vagy zsidó, az én hitem a kommunizmus hite. Elnevettem magam, és ezért úgy megvertek megint, hogy nem tudtak már tovább mit kezdeni velem. Elvezettek, de úgy, hogy a smasszer a hónom alá nyúlva a földön húzott, mert nem tudtam a saját lábamon menni. Nem az eredeti zárkámba, az 58-asba, hanem a 36-osba vittek. Ez volt Szálasi cellája. A Gestapo, Bergen-Belsen és Dachau túlélése után Gábori Györgyöt, a zsidót berakták Szálasi cellájába.” Mondom, nem teljes a recski foglyok névsora, de azt tanulmányozni rendkívül tanulságos. Feltűnik egy különös jelenség, amikor a foglyok nevét, születési helyét és az anyja nevét együtt tanulmányozzuk. Sok magyar nevű fogolynak az édesanyja kifejezetten zsidó volt a neve után ítélve. Tehát ezek a foglyok a zsidó hit szerint is zsidók voltak. Kevés a magyarázat, hogy az ún. jobboldali szocdemek zsidók voltak. Bizony itt sok asszimilált zsidó nyerte el büntetését. Bűnük az volt, hogy kikeresztelkedtek. Vagy ők, vagy az anyjuk, vagy az apjuk, vagy ki tudja. Mindenesetre a lényeg: a cionista szellem, a zsidó maffia Recsk üzemeltetésében vezető szerepet játszott, és nem kímélte zsidó hittestvéreit sem. Na, ez az egyik érzékeny pont Recsk történetében, ezért is hallgatnak a holokausztkutatók is, mint a sült béka Recsk történetéről. De a teljes kép végül úgy is összeáll, a gyalázat minden részletére fény derül. Csak tisztességes kutatói munkára, és ezek nyomán megírt tisztességes könyvekre van szükség. Olyanokra, mint például Böszörményi Géza Recsk című kötete, amelyet a Széphalom Könyvműhely adott ki immár 3. bővített kiadásban. Csak egy utolsó megjegyzés: nem véletlen, hogy Böszörményi Géza könyvét agyonhallgatják. Nem véletlen az sem, hogy Böszörményi Géza és Gyarmathy Lívia filmjét láthatatlannak és meg nem hallgatottnak minősítették. Na, kinek az érdeke ez?
1. Nem én köpök a magyarokra. Szerintem az köp a magyarokra, aki értelmetlen gyűlölségbe és véres harcba küldi őket.
2. Amit te “zsidó” szokásnak nevezel, az ókori szokás mint olvashattad és láthattad, ha megnézted a képeket.
3. A lakosság teljes kiirtása sem zsidó szokás. Művelték az ókortól napjainkig mindenféle nemzetek a hettitáktól babilóniaiaktól a szerbekig, hutukig (Szudán).
4. A magyar zsidókat magyar csendőrök szedték össze és küldték a haláltáborokba, tehát találok ilyet a magyar történelemben is…
Tehát a kérdés ez marad:
Én nem örökítek gyűlöletet senki számára…
Te hogy szeretnéd?
Szeretettel, gyalog
Kedves Vátesz!
Te vallod az Újszövetséget?
Szeretettel, gyalog
Kedves Királyerdei!
Sok zsidó volt Recsken. Ebből is látszik, hogy nem etnikai alapú volt a mocsok.
Sose felejtem el, amikor egy recski visszaemlékező könyvében olvastam, hogy valaki, aki megjárta a haláltábort talán Auschwitzban, a recski táborban üvöltött fel a sorban – mert már nem bírta a kínlódást -, hogy az ávósok undorítóbban viselkedtek vele, mint az ss-ek.
És ez megdöbbentett engem.
De értsétek már meg!!! Nem lehet gyűlöletben elpusztulni! És elpusztítani a gyermekeinket!
Ez tényleg nem érthető?
Szeretettel, gyalog
“A magyar zsidókat magyar csendőrök szedték össze és” ÁTADTÁK MUNKÁRA A NÉMET BIRODALOMNAK! Magyarország nem volt szuverén ország, a megszálló hatóságok parancsoltak! Nincsen egyetlen dokumentum sem arra, hogy “haláltáborba küldték” őket, mármint a magyarok! Ugyanígy egyetlen más megszállt ország, közte Franciaország, Belgium, Hollandia, stb. sem “haláltáborba küldte” a zsidókat, oda a németek vitték! Mintahogy a kiszolgáltatottak jó részét tényleg munkatáborokba vitték, ahol fegyvereket kellett gyártaniuk a terrorbombázást végrehajtó szövetségesek ellen!
Talán a szovjetek nem munkatáborba vitték a magyarokat? Nemcsak azokat, hanem a felszabadított táborlakó franciákat, hollandokat, stb! Dolgozni vitték őket, s jó részük elpusztult a körülmények miatt! A zsidók is a körülmények miatt pusztultak el? Nem kaptak enni? A gázaiak is a körülmények miatt pusztulnak el?
Ha a magyaroknál divat lett volna a teljes népességkiirtás, akkor nem lett volna Trianon! Ellenkezően, a magyarok kinyalják mindenki seggét, láthatóan még Kádár is a zsidókét!
És ez érthető “gyalog”?
Még egyszer a medencéről
Még egyszer a medencéről
Mottó:
“Ha zsidók írnak zsidókról, akkor olyat is megengedhetnek maguknak, amit a keresztények nem. Amikor én, aki annyit szenvedtem életem során, barbárnak nevezem ezt az asszonyt arab szomszédjával szemben elkövetett tetteiért, akkor semmi kétség, hogy ezt humanista szempontból teszem. Ha egy nem-zsidó mondja azt, hogy az a nő barbár, akkor az még úgy is antiszemita-gyanús, ha az ő szempontja szintén csak a humanizmus. Nekem ezért is van bajom azzal, hogy maguk a szólásszabadságot odáig vitték, hogy annak ernyője alatt a legszörnyűbb nyilas propaganda folyik Magyarországon.”
(Tomi Lapid, Izrael volt miniszterelnök-helyettese a Magyar Nemzet március 1-jei számában)
Erre a mottóul választott idézetre majd még visszatérünk. Most először arról, ami lesz.
Hadjárat lesz. Már összeült a “kivégzőosztag”, hogy eldöntse sorsomat. Lesz tiltakozás, aláírásgyűjtés, sok-sok cikk, lesz felszólítás, hogy főnököm rúgjon ki, a Fidesz és a barátaim és a családom határolódjon el tőlem – mert Európában olyat nem lehet írni, amit én írtam.
Ez lesz. (Máris van!)
Egyrészt azért, mert ez ilyenkor része a “kanonizált” cselekvéssornak (lásd a Semjén Zsolt barátom elleni hadjárat részleteit a “szakállas bácsi” után), másrészt ez most amúgy is jól jön, addig sem kell beszélni az államháztartás helyzetéről, a népszavazás eredményéről és következményeiről, az SZDSZ és az MSZP állapotáról és Gyurcsány jövőjéről. Mindebből persze az is következik, hogy a szigorú politikai logika és taktika alapján nyilván hibáztam, amiért éppen most írtam, amit írtam, hiszen taktikusabb lett volna hallgatni, és nem adni muníciót a mellébeszélésnek, a műbalhénak, vagyis a kormánypártok és értelmiségük legeslegutolsó fegyverének. Soha nem voltam jó taktikus. Sajnos. Ezért írtam meg.
Ezért, -és mert nem bírom elviselni, ha “lenyilasházmesterezik” a fél országot.
És nem először teszik. Emlékeznek még erre a mondatra:
“A polgári köröknek lelki igénye van a fasizmusra!”
Ezzel az egyetlen mondattal sok százezer magyar embert lefastisztáztak néhány évvel ezelőtt. (Köztük sok polgári körös zsidó honfitársunkat, persze…) És nem volt tiltakozás, aláírásgyűjtés – semmi sem volt “arról az oldalról”.
Ahogy a mostani lenyilasházmesterezésünk sem szúrt szemet senkinek. Elhangzott, és kész. A lenyilasozottak dörmögtek, a “másik oldal” valószínűleg egyetértően bólogatott.
És erre emlékeznek még?
“Mi sokkal jobban gyűlölünk benneteket, mint ti minket!”
Ezt Kornis Mihály írta az Élet és Irodalom hasábjain. Nagyon régen. Még nem volt Magyar Gárda, még semmi sem volt. És nem magyarázta meg soha, kicsoda a “benneteket” és kicsoda a “mi”. Mert nem kellett megmagyaráznia. Mert nem gyűjtöttek aláírásokat, hogy magyarázza meg. 2003-ban amúgy ezt írtam a Magyar Nemzetben: “Mindent lehet. A társadalom immunrendszere elsorvadt, önbecsülése eltűnt.
Eltűnt már akkor, amikor a rendszerváltás hajnalán eltűrtük Spiró György versét,
„Spiró György: Jönnek Jönnek a dúlt-keblű mélymagyarok megint, fűzfapoéták, fűzfarajongók, jönnek a szarból, csönd van. Senki se pisszen. Alantról kevéske hűlt költő csontujja int. Ó, ha gyilkolni szabadna újra, csámcsogva, hersegve szívnák a vért – miért is? ki tudja. Trianonért? – mered pár utcanév pici csontujja. Itt ilyen a klíma: itt folyton beborul, ez rendben van, de szégyen, szégyen, szégyen, hogy mindenki kussol, hogy mindenki fél, és nekünk kell jönnünk, pár csenevésznek, hogy bebizonyítsuk: nemcsak a szemetek tudnak magyarul.”,
– mikor eltűrtük Kornis Mihály ezen mondatát: „Mi sokkal jobban gyűlölünk benneteket, mint ti minket”;
– mikor eltűrtük az Eörsi-klán összes megdöbbentő gyalázkodását.
A tényekhez:
Eichmann sonderkommandója körülbelül 200-300 emberből állt. A deportálások lebonyolításához ez nem lett volna elég: a csendőrség és a vidéki államapparátus együttműködésére is szükségük volt. A (vidéki) zsidóság tömeges deportálását május 15-én indították el. Veesenmayer szerint július 11-ig 437 402 zsidót deportáltak Magyarországról…
Igen, barátom, kinyaltuk Eichmann hátsóját, ahogy a nagykönyvben meg van írva, jól látod.
Dehát tudjuk: “csak szabad(lelkű*) nép tesz csoda dolgokat.”
A mi pedig a kérdésemet illeti, arra bizony nehéz neked a válasz, igaz?
Szeretettel, gyalog
*kieg. tőlem
Ne haragudj, Királyerdei, nem értem.
Összefognád a mondandódat, miközben a kérdésemre is felelsz?
Én nem örökítek gyűlöletet senki számára…
Te hogy szeretnéd?
Szeretettel, gyalog
Magyarországot 1944. március 19-én megszállta a Német Birodalom, május 15-e már ezután volt, ha valaki ragaszkodik a tényekhez! Minden megszállt országban az történt amit te a magyaroknak rósz fel egyedül! Románia nem volt megszállt ország, s 1942-re saját maga megoldotta a saját zsidókérdését! Őket miért fogadja el a művelt Nyugat? Ceausescunál senki nem tartott szívélyesebb kapcsolatot fennt Izraellel, még a maradék zsidóságot is jópénzért eladta Izraelnek, mint egy-egy darab marhahúst, hogy kóser legyek! Mégis miért szeretik a zsidók Romániát? Hát azért mert ott egy sem maradt károgni!
Jézus is zsidó volt
Próbáltam rávilágítani,hogy kik is szítják a gyűlöletet.
A parázsnak izzani kell.
EZT SEM ÉRTETTED?
“Sok magyar nevű fogolynak az édesanyja kifejezetten zsidó volt a neve után ítélve. Tehát ezek a foglyok a zsidó hit szerint is zsidók voltak. Kevés a magyarázat, hogy az ún. jobboldali szocdemek zsidók voltak. Bizony itt sok asszimilált zsidó nyerte el büntetését. Bűnük az volt, hogy kikeresztelkedtek. Vagy ők, vagy az anyjuk, vagy az apjuk, vagy ki tudja. Mindenesetre a lényeg: a cionista szellem, a zsidó maffia Recsk üzemeltetésében vezető szerepet játszott, és nem kímélte zsidó hittestvéreit sem. Na, ez az egyik érzékeny pont Recsk történetében, ezért is hallgatnak a holokausztkutatók is, mint a sült béka Recsk történetéről. “
A tények úgy állnak, hogy momentán zsidóból vittek el magyar csendőri és közigazgatási támogatással TÖBB SZÁZEZER MAGYAR ÁLLAMPOLGÁRT Német- és Lengyelországba 1944-ben, és nem “magyar” magyarokból, de ezen ne akadj fönn. Mint látható ezt 2-300 SS nem lett volna képes megcselekedni. Igaz?
Valamelyik kérdésemre vajon tudsz válaszolni?
Jó, ha az ember szembe tud nézni magával…
Szeretettel, gyalog
“Csapataink harcban állnak!” Igen, Magyarország magyar országként fennmradásáért! Izrael alatt már ég a gyújtókanóc, amely a lényegében a palesztín népességrobbanás. Elfogyott az édesvíz, többszázmilliós ellenséges közeg veszi körül. Nálunk minden van, ami kell nekik, sajnos ez nem egy üres ország. “Nép nélküli területet a terület nélküli népnek!” Na ilyen nincs, de a magyart megélhetés ellehetetlenítésével el lehet üldözni külföldre, a maradékot öngyilkosságba lehet kergetni a nyugdíja elinflálásával vagy a lakása elvesztésével! A legjobb fegyver a pénz, az atombomba az IMF! Az sem menti meg Magyarországot, hogy Orbán hűségesküt adott a LIKUD-nak, hogy igéretet tett félmillió zsidó befogadására. Az édesvíz még az olajnál is fontosabb! A művelt Nyugat asszisztál ehhez, ahogy már asszisztált egyszer Magyarország elpusztításához Trianonban! Akkor a magyarság még valahogy magához tért, nem tudták élve eltemetni!
Most sem fogják tudni! Inkább odaadjuk az országunkat a középázsiai turáni népeknek, a japánoknak, a kínaiaknak, de zsidó föld nem lesz soha!
http://hu.metapedia.org/wiki/Auschwitzi_statisztika
Sőt ezer évvel Trianon előtt is végezni akart a művelt Nyugat a magyarokkal!
“Decretum… Ugros eliminandos esse”, vagyis “rendeljük, hogy a magyarok kiírtassanak” – adta ki a parancsot Lajos király.
A 907-es pozsonyi csatában a magyarok biztosították immár végleges uralmukat a Kárpát-medencében, és ezzel a szomszédos területek felett is. Ennek leghatásosabb bizonyítéka a 907-es esztendő nyarán lezajlott csata volt.
A Nyugat féltékenyen figyelte a magyarok céltudatos berendezkedését. A frankok jól látták, micsoda fontossága van a Kárpát-medencének. Ha e térben újabb jelentős katonai erőt képviselő nép ver gyökeret – amint ezt Árpád népe tette a szemük előtt – az létükben veszélyeztetheti őket, hiszen onnan már nyitott kapun juthatnak a germánság életterébe.
Árpád nagyfejedelmünk lovas “töményei” a szemük láttára és olykor évente többször is tágították érdekszférájukat nyugati irányban. Ezért “Gyermek” Lajos tanácsadói elhatározták, hogy elébe vágva a magyarok terjeszkedésének, p r e v e n t í v, tehát megelőző háborút indítanak. E célból hatalmas, mintegy 100 000 fős hadsereget verbuváltak össze Európából, és annak fővezéréül a bajor Luitpold őrgrófot nevezték ki, akit a király ebből az alkalomból hercegi rangra is emelt.
A már több éve berendezkedett nyugati g y e p ü k jól ellátták a feladatukat, mert jóelőre jelezték ennek a roppant haderőnek az érkezését. Így Árpád i d ő b e n tudta riadóztatni töményeit (kb: 40 000 fő). A fővezérséget saját maga vette át, míg három felnőtt fia Tarhos, Jutas és Üllő egy-egy nagyobb lovas csapatot vezettek az ütközetbe.
A magyarok már Pozsony előterében felvették a harcot. Fontosnak tarthatták, hogy megosszák az ellenséget, ezért a hajóhadat kellett először ártalmatlanná tenniük. A csata első napján, július 3-án t a p l ó s nyilazással gyújtották föl a bajor hajókat, olyan győzelmet aratva, hogy maga a vezérük is csak nagy üggyel-bajjal tudott elmenekülni. A második mozzanatban Árpád minden erejével rázúdult a gyengébb, déli ellenséges oszlopra, körbezártak és két nap alatt teljesen felőrölte.
A harmadik csapásban bőrtömlős pontonjai segítségével éjszaka átúsztatott a Duna északi partjára, ahol irtózatos, kétnapi ütközet után sikerült a fősereget is megsemmisíteni. A kisszámú menekülőt a könnyűlovas magyarok hamar utólérték és lekaszabolták. A király sietve Passauba menekült.
Páratlan győzelmük után a magyarok a határt kitolták egészen az ENNS folyóig. Ettől fogva a a magyar határ biztonságos területté vált. Árpád, Atilla ivadéka ismét szállást vetett a dunai síkon. Valamennyi nyugati országban tudomásul kellett venni, hogy az összesített “Európa Sereg” bizony, vereséget szenvedett a magyaroktól. Hosszú ideig egész Európában a magyar fejedelem akarata döntött!”
Vátesznek igaza van!
Szlovákia és Románia önszántából oldotta meg a zsidókérdést. Magyarországról 1944. március 19-ig nem vittek el egy zsidót sem, a kamenyec-podolszkiji deportálást pedig Horthy leállította.
Szlovákia tán nem volt háborús bűnös ország? Mégis győztesnek tekintik Csehszlovákia néven. Szlovákia 1919-ben Clemansonak, 1938-ban Hitlernek, 1947-ben pedig ismét Párizsnak lobbizott.
http://www.mostholyfamilymonastery.com/E_Pictures/Auschwitz_plaque_4mil.jpg
http://www.google.ca/imgres?q=auschwitz+1+million&hl=en&sa=X&qscrl=1&nord=1&rlz=1T4RNRN_enHU427HU427&biw=1024&bih=656&tbm=isch&prmd=imvns&tbnid=sreWsbxDbPP1tM:&imgrefurl=http://ycreange.blogspot.com/2011_09_01_archive.html&docid=Zi13tf1TCxPm2M&imgurl=http://1.bp.blogspot.com/-OeLiDnGNRzk/Tmp1GCtKeCI/AAAAAAAAAFo/ktcS6_8oPtE/s1600/Auschwitz-1-million-5.png&w=778&h=572&ei=cWrfTr6XK8P0sgb2-6HoCg&zoom=1&iact=hc&vpx=719&vpy=255&dur=1477&hovh=192&hovw=262&tx=218&ty=122&sig=117644070019933986627&page=2&tbnh=132&tbnw=169&start=12&ndsp=15&ved=1t:429,r:14,s:12
Nyílt levél Orbán Viktor részére:
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Ön az archív honlapján még mindig megtalálható bejegyzés tanúsága szerint az Országgyűlés 2005. december 5-i ülésnapján – emlékeztetve az egy esztendővel korábbi, szégyenteljes népszavazásra, amikor Káinokká lettünk saját hazánkban – azt mondta, hogy kötelességünk megemlékezni Wass Albert, Tamási Áron, vagy éppen Márton Áron kitartásáról és hűségéről. Önnek tökéletesen igaza volt, ezért engedje meg, hogy Wass Albert szavaival kezdjem gondolataimat! “Az emberfélének két élete van. Az egyikben mindig álmodik, a másikban pedig eltemeti, amit álmodott.”
Ön 2010. májusában, kétharmados országgyűlési többséggel és felhatalmazással a háta mögött vehette át az ország kormányrúdját. Több mint egy év elteltével úgy hiszem, gondos és jó családapa módjára ideje számot vetnünk az elért kormányzati teljesítménnyel.
Ön grandiózus, nagy ívű tervekkel vágott neki a kormányzati ciklusnak 2010-ben. Azt sugallta, hogy egy merőben új korszak kezdetén állunk, melynek kiteljesedésével a szétszakított Nemzet végre újra egyesülhet, a magyarság visszanyerheti nemzeti önbecsülését és az Önök expander-gyakorlatainak köszönhetően erőtől duzzadóvá válhat. Ambiciózus szavak voltak ezek, s amikor eldörrent a képzeletbeli verseny kezdetét jelző startpisztoly és Önök elrajtoltak, valóban úgy tűnt, hogy nem üres frázisok puffogtatását jelenti a kormányzati retorika. A gyászos emlékű június 4-ét a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánították, könnyítettek a honosítás bürokratikus feltételein, quasi kötelezővé tették a nebulók számára az elszakított nemzetrészekre történő kirándulás lehetőségét, megalkották Magyarország új alaptörvényét (benne a vármegyékre, mint közigazgatási egységekre való utalással) és valóban úgy tűnt, hogy kiosztanak néhány kokit az Európai Unió izgága kötekedőinek.
Aztán a “minden csoda három napig tart” skrupulusának megfelelően eljött a felocsúdás ideje. Önök az Európai Unió különböző szervei által foglalkoztatott izgága kötekedők aggályaira reflektálva szolgalelkűen, az EU direktíváinak maradéktalanul megfelelve módosítottak minden olyan törvényt, amelynek megalkotása egyébként az Unió jogrendje szerint is tagállami hatáskörbe tartozik. Az Önre ténylegesen kimért sallerek csattanása után pedig odafordította a másik orcáját is. Daniel Cohn-Bendit zöldpárti európa parlamenti képviselő kiabálva osztotta ki Önt az EP ülésén, többek között skizofrénnek és fasisztának titulálva Önt. (Csak halkan jegyzem meg, hogy Cohn Benditnek az 1968. évi anarchista diáklázadás kétes hírű vezéreként annyi köze van a környezetvédelemhez, mint Michelle Wild-nak a klarissza apácarendhez, dehát hozzászoktunk már, hogy a baloldali és anarchista mozgalmak kisajátítják a hangzatos környezetvédelmi szlogeneket). A pimasz képviselői válaszra mindössze annyit kívánt rendkívül diplomatikusan megjegyezni, hogy az Ön Európa iránti elkötelezettségét nem lehet kétségbe vonni. Ez tény…
Aztán jött egy meg érdekesebb diplomáciai manőver. Ön 1989 óta következetesen ítélte el a szocialista-kommunista eszme gyakorlati megvalósításának embertelen kísérleteit, aztán egy huszárvágással sikerült átvágnia a “gordiuszi csomót” és vigyázó szemeit Pekingre vetnie. Tudom, hogy a XXI. század az “Ex oriente lux” (Keletről jött a fény) égisze alatt főként a Kínai Népköztársaság és India évszázada lehet, de a gazdasági együttműködésért cserébe felesleges vazallusokká válnunk és olyan tartalmú nyilatkozatokat tenni, miszerint Kína fantasztikus, irigylésre méltó sikereket ért el politikájával és büszkék vagyunk a Kínával kötött szövetségre. Tudom én, hogy a diplomácia virágnyelvét a gyakorlatban el kell osztani kettővel, de ezek a kinyilatkoztatások akkor is figyelmen kívül hagyják az olyan emberi tényezőket, mely nek tanúságaszerint Kína ma is embertelen módon nyomja el az ellentétes véleményen lévők millióit.
Más vizekre evezve: már az Ön által is magasztalt Wass Albert belátta, hogy a konjunktúraciklus lovain száguldozó lovagok, az offshore-oligarchák korát végre le kell zárni: “Minden ember, aki magát magyarnak vallja s átérzi a nemzet mai küzdelmének súlyos felelősségét, vegye föl a harcot az árdrágítók, a halmozók, a zugkereskedők, a csempészek és a nemzet sok más lappangó ellenségeivel. ” A magunk mögött hagyott két évtizedben a finánctőke kiskirályai sikerrel privatizálták az állami vagyont, a külföldi tulajdonban lévő, vagy külföldi érdekeknek megfelelően cselekvő, a közgazdaságtan embertelen, antihumánus törvényei szerint tevékenykedő bankok és bankárok pedig elzálogosították több millió magyar honfitársunk jövőjét. Önök az Országgyűlésben emiatt megfogalmazott kritikákat rendre lesöpörték az asztalról, mondván, hogy a bankok mindenben a hitelintézeti törvény rendelkezéseinek megfelelően jártak el. Kérdezem én: nem kellene egy új hitelintézeti törvényt elfogadnunk, amely végre Széchenyi szellemében szabályozza a bank-és hitelviszonyokat?!
Végül néhány szó a szimbolikus gesztusokról. Önök végül ejtették az alaptrövényből a vármegyékre való utalást, atavisztikusnak és meghaladottnak titulálva azt. Ha Önök valóban az értékkonzervativizmus elveinek talaján állnak, érthetetlen, hogy mi a bajuk ezzel az elnevezéssel, amely 1000 esztendőn keresztül hűen reprezentálta a megyei szintű közigazgatási egységek polgárainak hazáról vallott nézeteit. Végül azt sem értem, mi szükség volt arra, hogy a magyar társadalom döntő többsége által szektának tekintett Hit Gyülekezetét Önök egyházi rangra emeljék. Állampolgárok százezrei állnak értetlenül ezen döntés előtt, amely ráadásul a magát keresztény világnézeti pártként definiáló KDNP asszisztálása mellett zajlott.
Sok mindent lehetne még mondani, kedves Miniszterelnök Úr. Én csak remélem, hogy a sok állampolgár véleményét tükröző racionális kritikák nem bizonyulnak pusztába kiáltott szavaknak és önnön béklyóitól megszabadulva sikerül végigmennie a damaszkuszi úton, hogy annak végeztével átélhesse a katarzis éllményét. Ha valóban mert egy nagyot álmodni, amikor 2010-ben átvette az ország hajójának kormánykerekét, akkor ne temesse el az álmait! Ellenkező esetben az Ön nagy reményekkel kecsegtető, 2010. évi szavai pusztán “nem minden részletében kibontott igazságnak” fognak minősülni. Amire már volt precedens a rendszerváltozás utáni Magyarországon, nem is oly’ régen.
Gyalog! Kár rúgoznod! 13:30-kor már leírtam, Magyarország megszállt ország volt és pontosan ugyanez történt a többi megszállt országban is, de azokat mégsem köpködik a zsidók! A köpködésnek jelenkori indítékai vannak! Lásd 14:13!
Vátesz!
Te olyan oldalt idézel, amely tagadja ill. kozmetikázza a Holokausztot.
IV. Gyermek Lajos (893. szeptembere[1] – 911. szeptember 24.[1][2][3]) keleti frank király 900-tól haláláig; uralkodása a magyar támadások megindulása mellett egyben a törzshercegségek – lotaringiai, bajor, frank – kialakulásának ideje is, ami egyet jelent az állandósuló belháborúkkal.[4] A fiatal uralkodó a kalandozásokkal csak súlyosbított, nehéz helyzeten nem tud változtatni.
Hogy ő akarta volna kiirtani a magyarokat? Épp mi jártunk arra fegyverrel… Hallottál a kalandozó magyarokról?
Szúrós d.! Mit oldottak meg a maguk erejéből?
Szlovákiában Tiso bábkormánya regnált, Romániában pedig ez történt:
A román kormány zsidópolitikájának kétarcúságára jellemző, hogy mialatt a keleti területeken élő zsidókat legyilkolták, addig Ó-Romániában megelégedtek a zsidók kifosztásával. 1942-ben júliusban Eichmann bukaresti képviselője megállapodást írt alá a románokkal. A németek megdöbbenésére Antonescu végül is nem engedélyezte az akciót. Bár Románia volt az egyetlen ország, amely önállóan fogott hozzá a zsidók kiirtásához, végül mégsem adta át a román zsidókat a németeknek. A Dél-Erdélyben élő jelentős részben magyar ajkú zsidóság is megmenekült a haláltól, míg az 1940-ben visszaszerzett Észak-Erdélyből a magyar hatóságok 1944-ben Auschwitzba deportálták a zsidókat. A román holokausztnak legalább 220 ezer zsidó esett áldozatul.
Ennyit a tényekről…
Szóval? Válaszol valaki 2 kérdésre?
Szeretettel, gyalog
Vátesz! Nem rugódozom.
Csak felteszem: 300 német nem irt ki egy egész népet, hacsak nem támogatják őket belülről.
Hm?
Szeretettel, gyalog
Idióta provokatív kérdésekre nem szoktam válaszolni.
Gyalog! “Vátesz!
Te olyan oldalt idézel, amely tagadja ill. kozmetikázza a Holokausztot.”
Gyalog, kapjál már a fejedhez, én nem idéztem semmilyen oldalt!
Rohanjál már a hatósághoz feljelenteni, de előtte olvass figyelmesebben!
Más, Magyarországot nem 300 német szállta meg, mintahogy a többi országot sem! A zsidók nem a többi országot akarják a magukénak, hanem Magyarországot, lásd Peresz nyilatkozat, ezért aztán kígyót-békát kiáltanak a magyarságra! Ha olyan szar nekik itt, miért nem alijáznak?!
Királyerdei
ennyit az észérvekről….szép napot!
gyalog
Azért a románok irtották ki nagy örömmel a dél-ukrajnai zsidók egy részét elég primitív eszközökkel….
Az itteni zsidóknak egy dolguk van, alkalmazkodni a magyarsághoz, s hűségesküt tenni a Szentkoronára! Aki meg erre nem hajlandó, van világútlevele, le is út, fel is út!
Kedves Vátesz!
Egyáltalán nem akartalak megijeszteni, pláne nem feljelenteni. Szerintem nem néztél pontosan utána, ki tálalta föl először ezeket a – ne haragudj! – baromságokat mint információkat. Én egy kicsit jobban utánanéztem, ennyi.
Hogy miért nem alijáznak a magyar zsidók? Mert nekik “nem térkép e táj…” Ez van.
Kedves Királyerdei!
Miért is idióta a kérdésem?
Kedves Islander!
Köszönöm józan szavaidat! 🙂
Szeretettel, gyalog
Gyalog! Ezt talán az újjamból szoptam? ““Decretum… Ugros eliminandos esse”, vagyis “rendeljük, hogy a magyarok kiírtassanak” – adta ki a parancsot Lajos király.” Latin nyelvű iratokban maradt fenn! Történelmi forrásokban megtalálható.
Másrészt a kalandozások később kezdődtek, már akkor is a magyarok irtották először a zsidókat? Bocsánat, a bajorokat!
Vátesz, ez rögtön két dolog! 🙂
Pl.:
“A tényekhez:
Eichmann sonderkommandója körülbelül 200-300 emberből állt. A deportálások lebonyolításához ez nem lett volna elég: a csendőrség és a vidéki államapparátus együttműködésére is szükségük volt. ”
Mi is is volt a “sonderkommando”?
Kikből is állt,és hol?Tudod,hogy miről beszélsz?
Vátesz! Dátummal idéztem ugyanezt a kalandozások korából!
Most idemásolom még egyszer: IV. Gyermek Lajos (893. szeptembere[1] – 911. szeptember 24
De ne ezen ragadjunk le!
Egyetlen egy dolgot hajtok: szeretnék egy élhető országot. Hidd el, senki nem bántja a magyarokat! Csak a magyarok. Ez idő szerint.
Szeretettel, gyalog
Ja! Ez a Lajos, francia volt.
Megértem annak a frusztráltságát, aki GYALOG jár, sokkal kisebb perspektívát lát, mint lóhátról láthatna! 😀
A zsidó-magyar ellentét azóta áll fenn, amióta a zsidók kecskeháton szágulva, hátrafelé nyilazva, elűzték a magyarokat az Itil, a Tanaisz, a Nistra folyók legelőiről? 😉
Kedves Királyerdei!
Nos, csak egy kérdés:
magyarok deportáltak 400ezer zsidót, vagy zsidók 400ezer magyart?
Lássunk egy gyűlölködő választ!
Miért is idióta a kérdésem?
Szeretettel, gyalog
Picit se vagyok frusztrált 🙂
Szeretettel, gyalog
Tudod! A kérdések!
Ez a Lajos bajor király volt, és a csatavesztés után lóháton mentették ki Enns várából, s akit a magyarok Passau váráig üldöztek! Tetszik tudni, ober Enns, az Enns folyón túl, azaz az Óperencián túl!
Megjegyzem továbbá, hogy a százezres sereg, amely kiirtani jött a hatszázezerfős magyarságot (asszonyostól, öregestől, gyermekestől), néhány hírmondó kivételével mind egy szálig elveszett, pedig nyalka páncélos vitézek, grófok, püspökök voltak. A magyarok csak harmincezren voltak, könnyűlovas fegyverzetben, ők viszont a népük megmaradásáért harcoltak! A hazáért mindhalálig! Nem véletlenül tananyag ma is a pozsonyi csata a West-Pointi Katonai Akadémián!
Kedves Vátesz! Igazad van Keleti frank volt, nem nyugati. Tehát bajor. OK!
De lehet, hogy nem ez a fő csapásirány a beszélgetésünkben.
Annyira szeretnék megállapodni Veled!
Hidd el, csak szeretetben összefogva tud ez a mi népünk kikászálódni a gödörből.
Ha én most nyújtom a kezem, Te belecsapsz-e?
Szeretettel, gyalog
“Olyan kis ország (Izrael) részéről, mint mi, ez szinte döbbenetes. Azt látom, hogy fölvásároljuk Manhattant, és fölvásároljuk Magyarországot, és fölvásároljuk Romániát, és fölvásároljuk Lengyelországot. S ahogy én látom, nincsenek problémáink. A tehetségünk, az összeköttetéseink és a dinamizmusunk jóvoltából szinte mindenhová eljutunk.” — Simon Peresz
Én békén hagyok mindenkit élni, nemzetiségre, vallásra tekintet nélkül, aki a magyarsághoz alkalmazkodik, hozzánk és a Szentkoronához hűséges. Aki másokat vagy máshol élő rokonait, hitsorsosait tekinti mérvadónak, az jól teszi, ha odébbáll máshová! Nálam és a mifélénknek ez az etalonja, dőljön össze bár a világ, ez a föld mindig is magyar volt, s az is marad! A magyar pedig meg fog élni belőle és saját munkájából! Olyan szinten, amire a mi tehetségünk elég! Csókoltatom a világ népeit, mindenki maradjon ott ahol van! Én sem megyek tihozzátok, ti se gyertek ide!
Látod, Vátesz, ez egyenes beszéd…, bár tele van önellentmondással, és hiányzik belőle szikrája a szeretetnek.
De egy biztos: így és ettől megy tönkre ez az én népem, a magyar, ha tönkre megy.
Az Úrban bízom egyedül.
Szeretettel, gyalog
“A tapasztalat az élet tanítómestere! Copyright Vátesz.”
Tőlem ne várjon senki dalt.
Nem az vagyok, ki voltam egykor,
Belőlem a jobb rész kihalt. (Arany János)
Sajó Sándor: Magyar ének 1919-ben
Mint egykor Erdély meghajszolt határán
A fölriasztott utolsó bölény,
Úgy állsz most népem, oly riadtan, árván,
Búd vadonának reszkető ölén;
És én, mint véred lüktető zenéje,
Ahogy most lázas ajkadon liheg,
A hang vagyok, mely belesír az éjbe
És sorsod gyászát így zendíti meg:
Két szemem: szégyen, homlokom: gyalázat,
S a szívem, ó jaj, színig fájdalom…
Mivé tettétek az én szép hazámat?
Hová süllyedtél pusztuló fajom?
Fetrengsz a sárban, népek nyomorultja,
Rút becstelenség magad és neved, –
Én mit tegyek már?… Romjaidra hullva
Lehajtom én is árva fejemet.
Laokoon kínja, Trója pusztulása
Mesének oly bús, sorsnak oly magyar;
A sírgödör hát végképp meg van ásva?
A Föld mely ápolt, most már eltakar?
Búm Nessus-ingét nem lehet levetnem,
De kínja vád, s a csillagokra száll,
Ha végzetem lett magyarrá születnem
Magyarnak lennem mért oly csúf halál?
Nemzet, mely máglyát maga gyújt magának
És sírt, vesztére, önszántából ás,
Hol száműzötté lett a honfibánat
És zsarnok gőggé a honárulás,
Hol a szabadság őrjöngésbe rothad,
Megváltót, s latrot egykép megfeszít,
Hol szívet már csak gyávaság dobogtat, –
Ah, rajtunk már az Isten sem segít!
Pattogva, zúgva ég a magyar erdő,
Az éjszakába rémes hang üvölt,
Lehullt az égről a magyar jövendő,
Milljó göröngyre omlik szét a föld;
De bánatomnak dacra lázadása
– Mint őrület, mely bennem kavarog –
Fölrebben most is egy-egy szárnycsapásra,
Még nem haltam meg, – élni akarok!
A mindenségbe annyi jaj kiáltson,
Ahány magyar rög innen elszakadt;
A tíz körmömmel kelljen bár kiásnom,
Kiásom a földből a holtakat:
Meredjen égnek – körül a határon
Tiltó karjuknak végtelen sora
S az ég boltján fenn lángbetűkkel álljon
Egy égő, elszánt, zordon szó: soha!
Soha, soha egy kis göröngyöt innen
Se vér, se alku, se pokol, se ég –
Akárhogy dúl most szent vetéseinkben
Idegen fajta, hitvány söpredék:
E száz maszlagtól részegült világon
Bennem hitvallón egy érzés sajog:
Magyar vagyok, a fajomat imádom
És nem leszek más, inkább meghalok!
Uram, tudd meg, hogy nem akarok élni,
Csak magyar földön és csak magyarul…
Ha bűn, hogy lelket nem tudok cserélni,
Jobb is, ha szárnyam már most porba hull:
De ezt a lelket itt hagyom örökbe,
S ez ott víjjog majd Kárpát havasán,
És belesírom minden ősi rögbe:
El innen rablók, – ez az én hazám!
És leszek szégyen és leszek gyalázat
És ott égek majd minden homlokon,
S mint bujdosó gyász az én szép hazámat
A jó Istentől visszazokogom;
És megfúvom majd hitem harsonáit,
Hogy tesz majd Isten gyönyörű csodát itt:
És bölcsővé lesz minden ravatal, –
Havas Kárpátoktól kéklő Adriáig
Egy ország lesz itt, egyetlen, s magyar.
Kedves Vátesz!
Értelek.
Találtam Neked egy (remélem) vigasztalót, de nem abban az értelemben vigasztalót, hogy sajnálni kéne, hanem abban az értelemben, hogy egy kicsit, ha lehet, afenti versnél jobban érezd magad.
A Példabeszédek könyvében találtam:
Fiam, figyelj szavaimra, hajtsd füledet mondásaimra! Ne téveszd szemed elől, őrizd meg azokat szíved mélyén, mert életet adnak azoknak, akik megtalálják, és gyógyulást egész testüknek. MINDEN FÉLTVE ŐRZÖTT DOLOGNÁL JOBBAN ÓVD SZÍVEDET, MERT ONNAN INDUL KI AZ ÉLET! Péld.4,20-23
Szeretettel, gyalog
Vátesz!
Ha már ilyen felvilágosult vagy, légy szíves Horthy pribékjeinek a nagyszerű tetteit is felsorolni! Én úgy tudom, ők semmivel sem voltak jobbak az általad elítélt Lenin-fiúknál!
http://www.mfor.hu/cikkek/Ennyiert_vegzi_a_munkajat_Matolcsy_es_Hoffmann.html
lb! Talán, ha írna egy Horthy pribék nevet!
Ceterum censeo… A kommunista, ha kinyitja, száját hazudik, ha kinyújtja kezét lop.
“gyalog”, Te magyarellenes frusztrált idióta!
13:19-kor írtad:
“Eichmann sonderkommandója körülbelül 200-300 emberből állt. A deportálások lebonyolításához ez nem lett volna elég: a csendőrség és a vidéki államapparátus együttműködésére is szükségük volt. A (vidéki) zsidóság tömeges deportálását május 15-én indították el. Veesenmayer szerint július 11-ig 437 402 zsidót deportáltak Magyarországról…”
Te idióta vadbarom!
Ezúton tájékoztatlak, hogy a magyarországi zsidók deportálását leginkább a zsidó szervezetek vezetői segítették elő azzal, hogy Ők szervezték a munkatáborokba telepítés jelszavával a zsidók gyülekezését, miközben a csendőrök többnyire csak felügyelték a gyülekezést és bevagonírozást, valamint a zsidó szervezetek vezetői által rendelkezésre bocsátott listák alapján állították elő azokat akik a megszálló német hatóságok és a zsidó vezetők felhívására nem jelentek meg a gyülekező helyeken.
A csendőrök ugyanúgy nem tudták, hogy milyen sorsot szántak a németek a bevagonírozott zsidóknak, mint ahogy nem tudták a szervezésben résztvevő zsidó vezetők és maguk a bevagonírozott a zsidó tömegek sem.
Te címeres ökör!
Te birkának minősíted a zsidókat, ha azt állítod, hogy ismert volt számukra, hogy megsemmisíteni viszik őket.
Akkor is volt a zsidókban annyi élni akarás, hogyha tudták volna, hogy mi vár rájuk, akkor tömegesen választották volna a fegyveres ellenállást, mert csak az adott volna esélyt számukra a túlélésre.
Sajnos, hogy szerencsétlenek még a táborokba érkezéskor sem gyanakodtak, mert ha tudták volna, hogy mi vár rájuk, akkor nem sétáltak volna be önként a fürdőknek álcázott gázkamrákba.
A fentieken túl azt is vésd az agyadba Te vadbarom, hogy amikor nyilvánosságra került, hogy mi történik a megsemmisítő táborokban, akkor Horthy kormányzó a Budapesten összegyűjtött zsidók védelmére rendelte I. páncéloshadosztálynak egy ezredét, és ezzel akadályozta meg a budapesti zsidók elszállítását. Ezt hálálták meg a nyugaton maradt zsidók azzal, hogy anyagi támogatást nyújtottak Horthy Miklósnak és családjának az emigrációban.
Ezen felül azt is jegyezd meg Te ökör, hogy még Szálasi is többször tiltakozott a megszálló németeknél a zsidók elszállítása ellen (igaz, hogy eredménytelenül), és csak a hozzád hasonló magyarellenes gerinctelen férgek vádolják a csendőrséget és a teljes magyarságot azzal, hogy támogatták több százezer zsidó megsemmisítését.
Érted Te baromarcú magyarellenes mocskos idióta?!
lövésetek nincs semmiről, de semmiről és egymást ölitek egy olyan kérdésben amelyik -őszintén remélem- egyikőtöket sem érintett.
Azt pedig ne feledjétek, hogy a történelmet a győztesek írják, a vesztesnek meg hallgass a neve….
Bárkinek, akinek szüksége van rá, tudok remek pszichiátert. Nem kell szégyellni. 🙂
Szeretettel, gyalog
🙂
Ismeretterjesztés a zsidók elhurcolásáért az egész magyarságot vádoló idiótáknak:
Szinte valamennyi hírközlő szerv, az írott és elektronikus sajtó nagy terjedelemben számolt be arról, hogy boldoggá avatták Salkaházi Sára szociális nővért, aki a tragikus 1944-es év során magyar zsidókat mentett meg a Magyarországot megszálló náci németek és a nekik segédkezet nyújtó nyilasok esztelen, gyilkos haragja elől.
A Magyar Nemzetben azt is közölték, hogy Salkaházi Sára nevéhez hozzávetőleg száz személy megmentése fűződik.
A fenti hírnek mindenképpen örülni kell, hiszen ez az elismerés első lépése lehet annak a folyamatnak, mely mélyebbre ásva e tragikus korszaknak történetében feltárja, hogy a Magyarországon lezajlott vészkorszakban nem csak Raoul Wallenberg volt az egyetlen jelentős személy, aki igyekezett segíteni a bajba jutottakon.
Megtették ezt Magyarországon hatalmon lévő politikusok és szolgálatot teljesítő katonatisztek is.
Köztudott tény, hogy a magyarországi (azaz a magyar és ide menekült) zsidóság számára Magyarország német megszállásával, azaz 1944. március 19-ével szűnt meg a környező országokhoz viszonyított relatív biztonság, s jött el az igazán veszélyes, életveszélyes idő.
Alig két héttel a német megszállás után (1944. április 5-től) válik kötelezővé nálunk a sárga csillag viselése, mely például a szomszédos Szlovákiában már 1940-41 fordulója óta kötelező, majd a környező országok “példáját” követve megindul a vidéki zsidóság németországi deportálása, mely sajnos, mint utólag kiderült, azonos volt a biztos halállal.
Ezt a borzalmas folyamat szerencsére 1944. júniusa végén megállt, s a budapesti zsidóságra már nem került sor.
Köszönhető ez annak, hogy 1944. július 3-án Török Sándor író, a Magyarországi Keresztény Zsidók Szövetségének alelnöke, az általa megszerzett úgynevezett Auschwitzi jegyzőkönyvet özvegy Horthy Istvánnén keresztül eljuttatta a Kormányzóhoz, aki ekkor értesült a deportált zsidók valódi sorsáról.
Arról a sorsról, amiről valószínűleg a szövetségesek sem tudhattak, hiszen ha tudnak, akkor, főleg a háború utolsó szakaszában, teljes légi-fölényűk birtokában, kötelességük és módjuk lett volna a koncentrációs táborokba vezető vasútvonalak, illetve a táborok kiszolgáló létesítményeinek szétbombázása, amivel megszámlálhatatlan emberéletet mentettek volna meg.
A jegyzőkönyv mély döbbenetet váltott ki a Kormányzóból és környezetéből, amit tetézett az a hír, hogy Baky László belügyi államtitkár vidéki csendőralakulatokat szándékozik a fővárosba hozni, hogy a budapesti gettó közel negyedmillió zsidó lakosát deportálja.
Ha a Kormányzó olyan fasiszta és zsidógyűlölő lett volna, mint amilyennek 1945 után, és sajnos ma is beállítani próbálják, akkor a hír vétele után azt teszi, amit a “dicső” Vörös Hadsereg tett 1944. augusztusában Varsó előtt, mikor a Visztula túlpartján ölbe tett kézzel és lábhoz tett fegyverrel bevárta, amíg a Werhmacht végez a szovjetek számára nemkívánatos varsói felkelőkkel, hogy utána álszent és szemforgató módon sajnálkozzon a történtek felett.
Horthy Miklós ezzel szemben magához kérette egyik hű emberét, Koszorús Ferenc vezérkari ezredest, akinek azt a parancsot adta, hogy hozza fel Budapestre a környéken állomásozó páncélos alakulatokat, s akadályozza meg a budapesti zsidóság likvidálására szerveződő úgynevezett “csendőr-puccsot”.
Koszorús a kapott parancsot 1944. július 5-6-án sikerrel végrehajtotta egyedüli példáját adva annak, hogy a németek által megszállt állam reguláris haderőt vetett be, zsidó honfitársai megmentésére.
Erre a hőstettre emlékezik az az emléktábla, amit a Bajcsy-Zsilinszky Társaság, a Hadtörténeti Intézet és az Erzsébetvárosi Önkormányzat helyezett el a Dohány utcai zsinagógával átellenben, a volt Filmmúzeum épületének Dohány utcai homlokzatán.
Emlékezve arra, hogy a Kormányzó és Koszorús Ferenc határozott fellépésükkel a nyilas hatalomátvételig, azaz 1944. október 16-ig esélyt adott a gettóban összezsúfolódott közel 250 ezer zsidó honfitársunknak a megmenekülésre.
Ha nincs a Koszorús Ferenc által levezényelt akció, akkor az 1944. július 9-én Budapestre érkező Raoul Wallenbergnek, no meg a többi mentést végző egyénnek és szervezetnek nem lett volna kiket megmenteni, s nem került volna sor Salkaházi Sára szociális nővér boldoggá avatására sem.
Sajnos bizonyos köröknek célja és érdeke azon közhiedelem fenntartása, hogy Magyarországon számottevő zsidómentést legfeljebb a svéd Wallenberg hajtott végre, pedig előbb utóbb mindenki számára világossá lesz, hogy Magyarország volt az egyetlen ország a holokauszt történetében, ahol kormányzói parancsra reguláris haderővel közel negyedmillió zsidó honfitársunkat mentették meg a németországi deportálástól, azaz a biztos haláltól.
Ugye érted a fentieket Te is, Te baromarcú idióta “gyalog”?!
“?!” ezt senki nem fogja elolvasni. Nem mintha ez téged érdekelne.
“?!”
Hibás következtetéseket vonsz le a történelem általad a fentiekben emlegetett eseményeit boncolgató véleményformálók egy részének (ez fontos!) “érdeklődéséből”.
Egyrészt:
A mai aggódók napi politikai csatározásaikban használják a holokauszt témát. Nem az áldozatok emlékének ápolása vezeti őket, hanem rövidtávú politikai öncélok. Ezért nem ápolták a szocializmus idején a holokauszt áldozatainak emlékét. Sőt, inkább megszakították a diplomáciai kapcsolatot Izraellel.
Másodszor:
A témával foglalkozó kutatók világosan leírják, hogy a deportálásokat nem lehetett a magyar szervek együttműködése nélkül lebonyolítani. Ez tény. Nem lehet megváltoztatni semmilyen tereléssel. Ezt az sem szépíti, hogy Horthy úr “megdöbbent”, hogy Salkaházi példát mutatott emberségből. Ők sajnos a kisebbséghez tartoztak. A korabeli magyar társadalom többségét nem érdekelte az ügy. Horthyt én pl. nem a magyar holokauszt miatt tartom kevésre, hanem más okok miatt (flotta átadása az ellenségnek az 1. vh. végén, az antant segítette hatalomra, stb.)
folyt.köv
Harmadszor:
A teljes korabeli – pláne mai – magyar társadalmat megbélyegezni ostobaság. Bár sokan a bírálatokat félreértik, hiszen visszakanyarodva az első ponthoz: a holokausztozók nem a mai korabeli magyar társadalmat bélyegzik meg inkább, hanem mindenkori politikai ellenfeleiket. Ez egy belpolitikai ütőkártya, mely hangulatkeltésre alkalmas (bár egyre kevésbé, mert a felnövekvő fiatalokat – személyes érintettség hiányában – egyre kevésbé érdekli a téma, érzelmileg nem mozgatja meg őket).
folyt.köv
Negyedszer:
A harmadik pont végén említett (politikai ellenfél megbélyegzése) nyilván nehezebb lenne, ha azok a bizonyos politikai ellenfelek (és holdudvaruk, véleményformálók) nem írnának vagy mondanának a témában badarságokat.
Ötödször:
Ezt az egész holokauszt, gulág, fehér – és vörösterror, köztársaság vagy nem köztársaság, forradalom és ellenforradalom témát ki kellene venni a napi politikai diskurzusból.
folyt.köv
Hatodszor:
Persze tudom:nem ez a realitás.
Örülök, hogy legalább az áldozatok nem látják, hogy a velük történtekből mit művel a magyar politikai elit egy része és a hozzá kapcsolódó holdudvar.
“Gordon”!
A fenti két bejegyzést nem olyanoknak szántam mint Te, aki nem tud, vagy az elfogultsága miatt nem hajlandó különbséget tenni száz zsidó ember, és negyed millió zsidó ember megmentése között, és aki nem éri fel ésszel, hogy Salkaházi Sára, és a Koszorús Ferenc akciója után Budapestre érkezett Raoul Wallenberg részére, Koszorús Ferenc tömeges zsidó-mentő akciója nélkül már nem maradtak volna megmenthető zsidók Budapesten.
Egyébként a bejegyzéseimmel elsősorban csak az arcátlanul ezt a témát napirenden tartó “gyalog” több mint egy tucatszor ismétlődő röfögését kívántam megállítani.
Különbséget tudok tenni. Épp erről beszélek.
Akármerre jár is az ostoba, fogyatékos az esze, mégis mindenkiről azt gondolja, hogy az az ostoba. Préd 10,3
Kár érted, “?!”
Sajnállak. Mást mit lehetne kezdeni veled, mint sajnálni?
Borzasztó lehet neked. Hiszen egész nap össze vagy zárva magaddal.
Az egyedüllét tönkreteszi az embert.
Szeretettel, gyalog