Napi Gazdaság
A várakozásoktól ugyan némileg elmaradt, de soha sem produkált még ilyen erős fizetési mérleget Magyarország, mint az első negyedévben. Magyarország folyó fizetési mérlegének egyenlege 787 millió euró lett az idei első negyedévben – közölte csütörtökön a Magyar Nemzeti Bank.
A Napi Gazdaság 900 milliós eurós várakozásától némileg elmarad ugyan az adat, de az bekövetkezett amire számítani lehetett: soha nem produkált még ilyen magas többletet az egyenleg.
A kirobbanóan jó adat az árukereskedelem egyenlegének köszönhető. Ahogy az várható volt, a tavalyi első negyedéves 1200 millió eurós többlet majdnem 1800 millióra hízott, aminek oka a februári és márciusi kiemelkedően magas külker-többlet volt.
A szolgáltatások soron 444 millió euró többlet keletkezett, ami némileg rosszabb lett a tavalyi és az elmúlt negyedévek adatánál. A szolgáltatásokon belül a szezonális hatásoktól megtisztított idegenforgalmi bevételek (991 millió euro) enyhén csökkenő tendenciájúak, a kiadások (578 millió euro) az előző negyedévek szintjén maradtak, ugyanakkor az egyéb szolgáltatások bevételei (2812 millió euro) és kiadásai (2624 millió euro) is nőttek az előző negyedévekben.
A masszívan mínuszos jövedelemegyenleg a negyedévben bő 1,4 milliárd hiányt mutatott – ez sem számít meglepetésnek, az elemzők úgy számoltak, hogy itt is lehet némi romlás tavalyhoz képest.
A vártnál némileg rosszabb adat oka az lehetett, hogy a jövedelemegyenlegen belül a viszonzatlan folyó átutalások soron 60 millió eurós hiány keletkezett – ezen belül a foyló EU transzferek egyenlege 132 millió eurós szufficitet mutatott, szemben a tavalyi első negyedéves majdnem 200 millióval. A folyó- és tőketranszfereket együtt tekintve a negyedévben szezonálisan kiigazítva 793 millió euró érkezett uniós forrásokból.
A folyó fizetési mérlegen felül, a tőkemérleg egyenlege közel 500 millió eurót mutatott, ami némileg jobb a korábbi negyedévek 400-450 millió eurós egyenlegéhez képest.
Az folyó- és tőkemérleg alapján képzett külfölddel szembeni finanszírozási képesség 1,27 milliárd eurót tett ki a negyedévben a nyers adatok szerint – ilyen erős adatot korábban nem produkált még Magyarország. Szezonálisan kiigazítva a finanszírozási pozíció a GDP 4,6 százalékát tette ki.
Apa kezdődik…:(
Jobban élünk, mint egy évvel ezelőtt, hurrá, hurrá!!!
Soha?
Pár éve megjelent néhány “tisztességes” kereskedő Szerencsen és környékén. Felderítették a nagyobb összefüggő cukorrépaföldeket, gazdáikat megkeresték. Ajánlatot tettek a földek két-három éves bérletére. Előre kifizetik a bérletet, a szerződés lejárta után a gazdáé marad a föld, szólt az ajánlat. Rendeltetésszerűen használják, nem lesz gond a talajjal…
Vonzó volt az ajánlat, a bizonytalan termés helyett egy biztos bevétel, annyit hoz a bérlet, mint a jó termés esetén az átvevő ad. Ráadásul dolgozni sem kell, aggódni az időjárás miatt. A pénz is itt lenne, előre két-három évre. Ki tudja, mi lesz itt két év múlva, ez meg biztos.
Nem bíztak azonban a gazdák a “hintásokban”, nincs jó hírük. Amerre járnak, kifizetetlen számlák, becsapott gazdák emlegetik őket. Mit tegyenek?
Ügyvédek sora segít a szerződések megfogalmazásában. Sikerül. Némi ajvékolás után aláírják a kereskedők a bérleti szerződéseket.
Jön a vetés ideje. A gazda kíváncsi, mit ültet a bérlő a földbe. Hiába adta bérbe, mégiscsak az övé, az ő földje. Kimegy a határba, semmi mozgás. Kimegy másnap is, de semmi. Nem érti a dolgot. Az első évben az új “gazda” nem ültetett semmit. Aztán a másodikban sem. Nem azért bérelte a földet, hogy ültessen bele, fáradjon vele, naponta aggódva nézzen az égre, hol esőt, hol napsütést kérve a Teremtőtől. Más tervei voltak az új gazdának.
A cukorgyár az ősz beköszöntével várta a répát. Jött is egy kevés, a kicsiktől, akik nem adták bérbe a földet, illetve azoktól, akik nem hittek a kufároknak. Erre azonban nem lehetett alapozni a termelést. A környéken répa nincs, külföldről hozatni költséges. Csökken a termelés a gyárban. A feleslegessé vált dolgozóknak felmondanak. A harmadik évre addig jutott a dolog, hogy bezárták a gyárat. Nem érdemes cukorrépát termelni a parasztnak, ezért nem foglalkoznak vele, áll a hírekben. Ha nincs répa, nincs termelés, nem kell a gyár sem.
Az üres gyárat őrzik, a fémek kelendőek a környéken. Az őrzés is tetemes összeg. Jön az ötlet, bontsuk le. Egyszeri költség, nincs vele többet gond. A jó ötletet hamarosan a tettek követik. Rohammunkában ledózerolják a cukorgyárat. Mire a régi gazda visszakapta a földet, lejárt a bérlet, arra már fölösleges volt répát ültetni, nem volt hova, kinek leadni.
A fenti minta jól működik, behelyettesíthető a répa más terményekre is. A következmények láthatóak. Munkanélküliség, emelkedő árak, elégedetlenség. Természetesen a valódi felelősök a háttérben maradnak. Az általuk irányított médiában a hír annyi ezzel kapcsolatban, hogy a paraszt nem termel, nem éri meg neki, ezért kell nekünk többet fizetnünk a cukorért. Így lesz a parasztból bűnbak, akit naponta szidunk, ha elkészül a teánk, kávénk, vagy ha lesz még mit befőzni a nyáron.
(Zárójelben jegyezném meg, hogy az ősi, nálunk honos gyümölcsfák szaporítása is tilos. Csak az uniós fajtákat lehet szaporítani. Azt, amelyiket évente többször kell permetezni, mindenre érzékeny. Mákot is csak olyat ültethetünk, amit ők engedélyeznek. Fogalmuk sincs róla Brüsszelben, milyen íze van egy jó kis házi tökös-mákos rétesnek. Vajon a mi gyerekeink, unokáink tudni fogják? – szerk. megj.)
Nos, ezek után mit kellene tennie a „nemzeti kormánynak”? Szép csendesen megszervezni a gazdáknak a cukorgyártás kisüzemi lehetőségét. Lehetőleg úgy, hogy ha maga a répa termelése nem is hozna hasznot a gazdáknak, de a cukorgyártás „résztulajdonosaiként” megkapnák a megfelelő részesedést. Erre azért is óriási szükség lenne, hiszen a profin rejtőzködő gyarmatosítók képviseleti intézménye (gyengébbek kedvéért az EU), bármikor trükközhet, s új szabályozásokat vezethet be, pl. eltörli a területalapú támogatást, csökkent a kvótát, stb. De így, nem lenne gond a répatermeléssel, mert a késztermékből származó profitnak legalább felét ki lehetne osztani a „gyártulajdonosoknak”!
A cukorgyár (de bármilyen élelmiszer feldolgozó) ugyanis csak akkor tud jól működni, ha van elegendő nyersanyag beszállító. S a szerződéses termelőknek ezért kellene minimális hozzájárulás fejében résztulajdont biztosítani az üzemből. Tudom, hogy az lenne a legjobb, ha mindhárom pillér (termelés-feldolgozás-értékesítés) magyar érdekkörben működne, s így a piaci versenyt, de még a multik illetve a gyarmatosítók nyomását is elbírná a „hangyaszövetkezet szerű” magyar érdekszövetség, s valóban ezt kell kitűzni célul. A cél és a lehetőség azonban nem mindig eshet egybe, s a cél fokozatos megvalósítása is több, mint a lehetőség teljes elszalasztása. (sajnos most, ez utóbbi látszik valószínűnek!)
Lehet, hogy csak azért kellett kiábrándítani a parasztságot a szövetkezés sok előnnyel járó lehetőségéből, hogy teljesen tönkre tudják tenni az önellátó képességű Kárpát-medencét? Tessenek csak gondolkodni ezen!
” Ráadásul dolgozni sem kell” – áll a Királyerdei által idézett szövegben.
Jelzem: megtaláltuk a problémák gyökerét.
Egyébként a szövetkezés senkinek sincs megtiltva, de a magyar ember (tisztelet a kevés kivételnek) inkább a madárfütty-pereket szereti, mint azt hogy összefogjon a szomszéddal vagy a környékbeliekkel.
A felmerülő kérdések (ebben a sorrendben):
1. Mennyi a haszon?
2. Mikor lesz (pénz)osztás?
3. Köll-e a dógozni?
A második kérdésig mindig rendben eljutnak, a problémák a harmadik pont tárgyalásánál kezdődnek, az ülést gyorsan berekesztik, mert már jön a munka nélkül pénzt ígérő távolról érkezett és Királyerdei által is emlegetett “befektető”.
Szívem!
Főzzél egy erős húslevest, ebből a gyenge tyúkból, már alig áll a lábán!!! 🙂
Hurrá! Éljen és virágozzék a Fidesz Magyar Kommunista Párt.
“Megálljunk , mert ez itt a Kanaán ” ugye fijjug erre gondoltatok”?!” Gordon stb
Pannon Puma ismét szárnyal.
Ha a mese igaz, akkor miért épp most készülnek kinyírni a közeljövő nyugdíjasait?
T. aggódó!
Olyan jónak tűnt az elmúlt néhány nap a “vipera” nélkül, miután kőkeményen egy igen rendes csepeli megírta a főbb jellemvonásait. Gondolom Ön is tudja ki az a vipera, aki csak mindenkibe belemarni tud, mert másra nem képes!
Tehát arra kérem Ön se aggódjék annyira, mert még belebetegedhet. Nem kívánom.
T. uram! Nem érdekel a lelkivilága. Az élet nem operett: a struccpolitika nem old meg semmit. Aki zavar a valóság, költözzön lakatlan szigetre.
Miről szól a nyugdíjtervezet?
Nem sokára jön a kínai biznisz… majd akkor lesz csak fellendülés!Gyakoroljatok kínai papucsban járni,arra talán telleni fog.
Te szerencsétlen!
Most is kínai papucsban jársz, csak ebből Magyarország eddig nem profitált semmit. Remélem most majd fog. Ha nem is a papucsból, de talán másból – munkahelyteremtés okán – talán fog.
Persze látható hogy vannak akik nem akarnak dolgozni.
“csaba-bavária”, Te komcsi őskövület!
Csak nem azért szólítgatsz a röfögéseddel, mert hiányoztam?
Ne röföjg feleslegesen, mert nekem Te egyáltalán nem hiányzol!
“GONDOLKODÓ!”!
Ha a csütörtökön 18:23-kor küldött hozzászólásodban engem neveztél “viperának”, akkor két rossz hírt kell közölnöm számodra.
Az egyik az, hogy szokás szerint ismét tévedésben vagy, mert még a kínai horoszkóp szerint sem vagyok kígyó (vipera), hanem a kínai horoszkóp szerint sárkány vagyok.
A másik rossz hírem az, hogy amikor lesz időm, akkor ezután is keményen fogok reagálni minden olyan felfuvalkodott alak hülye böfögésére, mint például aki annak ellenére nevezi magát “GONDOLKODÓ!”-nak, hogy az állandó gondolkodás ellenére is ritkán jut eszébe értelmes gondolat, továbbá annak az öntelt alaknak nagyképű dumájára aki annak ellenére nevezi magát No1 (azaz első számú) csepelinek, hogy legfeljebb csak az “utolsó csepeli” megnevezésre méltó, valamint annak a komcsi őskövületnek a röfögéseire, aki annak ellenére tekinti magát ős-csepelinek és oktatja csepeliségről a Csepelen születetteket, hogy Ő maga szabolcsi suttyó-gyerekként tántorgott be az Őt befogadó Csepelre.
Soha nem volt ilyen erős Magyarország?