Index
Amit eddig csak sejthettünk, az most már tudományosan is igazolt tény: a magyarok rosszul érzik magukat. Nagyon rosszul. Az OECD 34 tagországa közül legalábbis a legrosszabbul, így mi vagyunk az okleveles savanyújóskák.
Mostantól új módon méri a világ legfejlettebb ipari országait összefogó Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagjainak jólétét és elégedettségét. A “jobb életnek” elnevezett index egyik újdonsága, hogy nem egy fix számról van szó. A vonatkozó honlapon az ember beállíthatja, hogy 11 – az oktatástól a környezet tisztaságáig terjedő – szempont közül neki személyesen melyik mennyire fontos, majd a rendszer ezekkel az értékekkel súlyozza a statisztikákból, illetve közvéleménykutatásokból kijövő adatokat.
Ecetes vagy kovászos?
Ahhoz képest, hogy az ember mennyi nyafogást kénytelen végighallgatni nálunk egy nap, szinte jó eredménynek tűnik, hogy a magyarok 23 százaléka elégedett az életével. De ha tudjuk, hogy az OECD országaiban az átlagos érték 59 százalék, és hogy ezzel a 23-mal búbánatos sereghajtók vagyunk, már nem annyira vidám a dolog.
Az óriás felmérés nemcsak erre, hanem egy rakás olyan dologra kérdezett rá, ami az ember életminőségét befolyásolja, konkrétan a lakáskörülményekre, a bevételekre, a munkaerőpiacra, a közösségi összetartásra, az oktatásra, a környezet állapotára, a kormányzás minőségére, az egészségügy helyzetére, a biztonságra, a munka és a magánélet egyensúlyára, illetve az élettel való elégedettségre. Az egyes kategóriákon belüli pontszámok egyrészt statisztikai elemzések alapján állnak össze, de a megkérdezetteknek emellett minden kategóriában értékelniük is kellett a saját országukat.
Az egyes országok eredményeit értelmesen csak kategóriánként lehet összehasonlítani, hiszen van, akinek a kellemes lakás vagy a környezet állapota mondjuk kevésbé fontos, az ütős egészségügy vagy a fejlett oktatás viszont első számú szempont. Mégis elárul valamit, hogy ha egyforma fontosnak tekintjük a 11 szempontot, akkor összetettben hátulról a hatodikak lettünk.
Nálunk még az is jobban örül, akire naponta lőnek
A legfontosabb és egyben legáltalánosabb kategória az élettel való elégedettség volt. A jelentésből kiderül, hogy itt kifejezetten általános értékelést vártak a válaszadóktól arról, hogy összességében mennyire elégedettek az életükkel.
Izraelben a nőknek is kötelező a katonaság, egymást érik a merényletek, nem ritka a háború, Irán állandóan atommal fenyeget, de a megkérdezettek 72 százaléka elégedettnek mondta magát. Norvégia ugyan rettentő gazdag, de mindig sötét és hideg van, tenyésznek az agyevő halálmetálosok, a lakosság 84 százaléka mégis elégedett az életével úgy általában.
Ehhez képest nálunk 23 százalék ilyen. A savanyújóskák top tízében Magyarország mögött Portugália búslakodik, de a fadóra könnyező, a világbirodalmat még mindig sirató, szőrös, apró emberek országától ez nem is annyira meglepő. A harmadik legelégedetlenebb Észtország, úgy látszik nehezen dolgozzák fel, hogy bezzegbaltiból a válság szánnivaló áldozatai lettek. A sorrend innentől Törökország, Lengyelország, Görögország, Japán, Korea, Szlovénia és Szlovákia. Vagyis az exkommunisták és a szlávok tényleg olyan sóhajtozósak, ahogy azt a közvélekedés is tartja, és a high tech környezet sem dobja fel eléggé a távol-keletieket.
Hiába nem olyan rosszak a napjaink
Boldogságfronton az általános értékelés mellett arra is rákérdeztek, hogy az illetőt egy átlagos napján negatív vagy pozitív élményből éri-e több. Ebben a kategóriában mindenhol jobb jegyeket adtak, mint az általánosban, az OECD-polgárok 72 százalékának inkább pozitív a napi jó-rossz egyenlege. A magyarok 65 százalékának is, ami szintén az egyik legrosszabb eredmény a teljes mezőnyben, de a lemaradás nem olyan markáns, mint az egész élet értékelésében. Ijesztően hangzik azért, hogy hiába érik nap mint nap inkább kellemes benyomások a magyarok kétharmadát, ha mérleget kell vonniuk, csak kevesebb, mint egynegyedük képes mosolyogni.
Pár érdekesebb statisztikai adat:
– a lakáskörülményeink elég borzasztóak. Míg az OECD országaiban egy lakosra átlagosan 1,6 szoba jut, nálunk egy. Beltéri angolvécéfronton tágabbra nyílik az olló, nálunk ugyanis a lakóhelyek 7,1 százalékában nincsen ilyen luxushelyiség, míg az OECD-átlag 2,8 százalék. Érdekes viszont, hogy nálunk a lakóépületek 95 százalékában a tulajdonosok laknak, szemben a 23 százalékos átlaggal.
– nem meglepő módon a 65 százalékos OECD-átlaggal szemben nálunk a munkaképes korúaknak csak 55 százaléka dolgozik.
– az egyik, aránylag életerős szektorunk még mindig az oktatás. A fiatalok és a teljes lakosság körében is több embernek van legalább középfokú végzettsége, mint az OECD-átlag, az olvasás utáni szövegértést vizsgáló PISA-teszten pedig 494 pontot értünk el 600-ból, ami átlagos teljesítmény.
– a legnagyobbat a levegő tisztaságában fejlődtünk: az egy köbméter levegőben lebegő finom por mennyisége 15,6 mikrogramm, ami sokkal jobb, mint az OECD 22 mikrogrammos átlaga. A tüdő legmélyéig eljutó szennyezésből nálunk feleannyi van, mint például az egyébként igen fejlett Hollandiában.
– kapaszkodjanak meg: kevés OECD-országban bíznak kevesebben a politikai intézményekben, mint nálunk, ahol a megkérdezettek 40 százaléka.
– ha már búslakodunk, legalább nem kell nagyon sokáig lógatnunk az orrunkat, ugyanis a 34 OECD ország közül nálunk csak Törökországban élnek rövidebb ideig az emberek. A 73,8 évünk 5,2-vel kevesebb az átlagnál. A megkérdezett magyarok mindössze 55 százaléka mondta azt, hogy jó az egészségi állapota, ami sokkal rosszabb a 69 százalékos átlagnál.
Forrás: Index
Ennek Trianon az oka, az ezeréves ország területének 2/3-át elvették, szinte az összes bányát, iparvidéket és erdőt. Színtiszta magyar lakosságú vidékeket is elcsatoltak. Mi kibirtuk, hogy a tatár fele magyarságot kiirtotta, kibirtuk a 150 éves török hódoltságot, beleroppantunk abba hogy országunkat feldarabolták, s sokszázéves lakótársainkat ellenségünkké tették a kapott konc féltése okán.
Megérdemelné az Egyesült Államok, Nagy-Brittania és Franciaország darabokra essen, s csak útlevéllel lehessen utazni egyik részből a másikba.
“ELMENT OROSZ, TÖRÖK, TRIANON SEM ÖRÖK!” valamint “AZ ESŐVÍZ TUDJA, HOL VAN MAGYARORSZÁG HATÁRA. RAINWATER KNOWS WHERE THE HUNGARIAN BORDER IS.” Copyrigth Tarjányi László.
Mégis minek örüljön a magyar ember? Az álszent, hataloméhes politikusainak? A gátlástalan, erőszakos dakotáknak, akik lassan az otthonában is rátörnek már? A kaftános bankok által rájuk küldött végrehajtóknak? A sorozatosan megszűnő munkahelyeknek? A 20 év alatt lenullázott iparnak? A 20 év alatt lenullázott mezőgazdaságnak? A korrupt nagyvállalatoknak? A saját polgárait megvédeni képtelen rendőrségnek? A mocsokban és multikultiban megmártózó Budapestnek? Az afganisztáni NATO szerepvállalásnak? Az Izraellel ápolt “szoros barátságnak”? A médiából ömlő hazugságáradatnak, ámításnak és szennynek?
Mégis minek örüljön a magyar?
Egyébként undorító ez a cikk. Mi az, hogy Irán állandóan atommal fenyeget? Mi az, hogy Norvégiában állandóan sötét van?
“Magyarország mögött Portugália búslakodik, de a fadóra könnyező, a világbirodalmat még mindig sirató, szőrös, apró emberek országától ez nem is annyira meglepő” Undorító… bezzeg, ha valamilyen magyarországi kisebbségről írt volna ilyet a szerző.
Már azt is dicséretnek vehetjük, hogy a fejlett világhoz számítanak bennünket!!! 🙂
http://szabadeuropa.shp.hu/hpc/web.php?a=szabadeuropa&o=heti_tema_2011_05_22__LjKv
Tarjányi!
Nyugi!
Vagy másfél évtizeddel ezelőtt jelent meg egy angol utazónak a visszaemlékezése az 1800-as évek elejéről. Külön is kiemelte, hogy milyen búslakodásra hajlamos szerinte a magyar nemzet, és a magyarok a kocsmákban is, ha eleget ittak, a nemzet sorsán keseregnek.
Hol volt akkor még Trianon? Aki járt már külföldön az szerintem láthatja, hogy a cikkben sajnos nem kevés igazság van. Sajnos.
A portugálokra kitérve ontosnak tartom leírni, hogy örülnék ha a magyar nyelvet világszinten annyian beszélnék mint a portugált.
Azt viszont nem értem hogy Magyarországon miért nem lehet mondjuk portugálul általános nyelvvizsgát letenni.
Talán azért,mert nem volt gyarmatunk,hanem minket gyarmatosítottak állandóan?
Ahol a portugált beszélik:Brazilia,Angola,Mozambik,Guam.Ezenkívül hol?
Add össze ezen országok lakosságát. Komoly szám fog kijönni.
Ráadásul Brazília meghatározó állam az amerikai kontinensen.
Közben meg mondjuk hollandul vagy olaszul lehet Magyarországon nyelvvizsgázni.
A portugál viszont sokkal komolyabb nyelv (a nyelvet beszélők számát tekintve).
Azért Portugália 78 milliárd eurót kap , és mégsem érzik a világvégét.
Úgyhogy most már nyugodtabb vagyok a 110 milliárdunk miatt.
MINDEN NAGYON SZÉP, MINDEN NAGYON JÓ, MINDENNEL MEG VAGYOK ELÉGEDVE! Mondta Ferenc József annak idején, és hol volt még akkor TriaNON?
Hát minek örüljek vazze? Hogy elqrták az országot? Hogy hozzá nem értő korrupt gazemberek vannak a hivatalokban, vagy megrendelésre dolgoznak?
Emberek!
Ennyire laposan földhözragadtak vagytok? Ti az elégedettség, illetve a hétköznapi öröm kérdését taglaljátok, amikor a boldogtalanság ellentéte a boldogság (lenne)! Ez pedig nem a külső körülmények függvénye. (Mert úgy pl. a lengyelekk vagy az örmények hosszú történelmük során sokszor akár kollektív depresszióba is eshettek volna, és mégse!)
A boldogság hiánya egyfajta lelki viszonyulás a külső – jó vagy rossz – eseményekhez. Meggyőződésem, hogy lelki, tanszcendens oka van. Az élet értelme keresésének, az örök erkölcsi, lelki-szellemi értékek elismerésének hiánya. Akkor meg mit várunk?
Ezek elhanyagolása nélkül csak a szánalmasan lapos, infantilis materializmus marad, Bumszli Tyutyu világa, felületesség, irígység, marakodás azon, hogy kinek mekkora darab kolbász jutott! (Mint az életminőség egyetlen értékmérője.) Az abortusz rettenetének is ez áll a hátterében: nem tudjuk, miért élünk, miért kellene az életet átadnunk!
A lengyeleknek 123 éven át államuk sem volt, nagyobb részük totális elnyomás alatt élt, de gyarapodtak!
Meggyőződésem, hogy nálunk sokan szeretnek elégedetlenek lenni, mert a dogmatikus pesszimizmus felmenti őket a döntéshozatal, józan elemzés, bátor és szorgalmas cselekvés felelőssége alól. Nem kell változni, reális célokat kitűzni, alázattal odafigyelni egymásra. Sokaknak sajnos így jó!
Elnézést kérek indulatosságomért, talán olyan környezetben is dolgozom, hogy érzékennyé tesz az említett jelenségekre. És azt is tudom, hogy nem ez a teljes magyar valóság, De sajnos túlságosan is reális.
Az Úr különös kegyelme, és türelme nyilvánul meg abban, hogy még létezünk mint nép, van egyáltalán országunk, és a közelmúltban sokan hoztak egy jó döntést.
Vissza az emberi lét gyökereihez, vagy végünk!
Helyesbítek: Nem “ezek elhanyagolása nélkül”, hanem “ezeket elhanyagolva”.
T. Beló! G R A T U L Á L O K!!!
Beló szerint:
2011. május 26., csütörtök – 23:08
“Ezek elhanyagolása nélkül csak a szánalmasan lapos, infantilis materializmus marad, Bumszli Tyutyu világa, felületesség, irígység, marakodás azon, hogy kinek mekkora darab kolbász jutott! (Mint az életminőség egyetlen értékmérője.) Az abortusz rettenetének is ez áll a hátterében: nem tudjuk, miért élünk, miért kellene az életet átadnunk!”
KITŰNŐ megnyilvánulás! Végre egy minőséginek nevezhető írás, amely szinte teljes egészében találkozik az általam írt anyagaim többségének lényegével.
Az egész írás -sajnos- ül, csak hát a mag, amit néhányan igyekszünk jó talajba ültetni éppen az “fránya” talaj nem fogadóképes, mert a vegyszerek tömeges alkalmazása révén az emberek is “fertőzötté, ha egyre szikesebbé” váltak. Tisztelet a kivétel!
“Országok rongya! könyvtár a neved,
De hát hol a könyv mely célhoz vezet?
Hol a nagyobb rész boldogsága? – Ment-e
A könyvek által a világ elébb?
Ment, hogy minél dicsőbbek népei,
Salakjok annál borzasztóbb legyen,……
..És mégis – mégis fáradozni kell.”
“fertőzötté, ha egyre szikesebbé” váltak.
Javítás! “fertőzötté, ha úgy tetszik, egyre szikesebbé” váltak.
“Beló szerint:
2011. május 26., csütörtök – 23:08
Emberek!”
Tisztelt Admin és kedves Csepeliek!
Szíves figyelmükbe ajánlom kivétel nélkül mindenkinek a Beló által írt cikk tanulmányozását, netán, ha abból mégis sikerülne valamicskét a magunk és embertársaink javára hasznosítani, már megérte iért
Folytatom, mert az Adminnak megint nem tetszett amit írtam!
Valószínűen beszélnem kell a Németh úrral is!
Folyt. köv.: már megérte azt leírni, elolvasni. T. Admin figyelmét különösen azért irányítom e cikkre, hogy érzékelhesse Ő maga is, vannak “normális írások is,” bár ezek különböző okoknál fogva kiszorulnak, mert az anyázásoknak engednek tág teret!
Annak dacára, hogy a jövő nemzedékének éppen a nevezett minőségű és tartalmú írásokra lenne leginkább szüksége, mégpedig az EMBERISÉG érdekében!
Nem kell mindenkinek a fentiekkel egyetértene, csak azon embereknek akik méltóak összetettségét tekintve is magukévá tenni picinyke részét! Mert ugye tudjuk, hogy a részekből tevődik ki (össze) az egész!!!