Múlt-kor, Csepel.info
A győzelem legismertebb fényképe sajnos szovjet hamisítvány
Hatvanhat évvel ezelőtt, 1945. május 9. első perceiben írták alá a hitleri Németország hadserege három haderőnemének képviselői – a szárazföldi erők nevében Wilhelm Keitel vezértábornagy, a Wehrmacht-főparancsnokság korábbi vezérkari főnöke, a haditengerészet részéről annak főparancsnoka, Hans-Georg Friedeburg flottatengernagy, a légierő részéről H. Stumpff vezérezredes – a Wehrmacht feltétel nélküli megadásáról (fegyverletételéről) szóló nyilatkozatot.
A kapituláció már 1945. május 8-án, közép-európai idő szerint éjfélkor hatályba lépett, maga az aláírás néhány perccel éjfél után történt Berlinben, a karlshorsti katonai műszaki iskola amerikai, angol, francia és szovjet állami lobogókkal díszített nagytermében.
Londonban és Washingtonban már néhány órával korábban bejelentették a fegyverletételt. A győztes nagyhatalmakat Dwight Eisenhower tábornok helyettese, Carl Spaatz tábornok, az Egyesült Államok hadászati légierejének parancsnoka, Arthur Tedder, a brit légierő marsallja, J. de Lattre de Tassigny tábornok, a francia hadsereg főparancsnoka és Georgij Zsukov marsall, a szovjet fegyveres erők legfelsőbb főparancsnokának (Sztálin) helyettese képviselte.
A fegyverletételi okmány 1. pontja a következő szövegű volt: “Alulírottak, akik a német Wehrmacht főparancsnoksága nevében járunk el, ezennel feltétel nélkül átadjuk a Szövetséges Expedíciós Erők főparancsnokának, egyben a Vörös Hadsereg főparanscnokságának a jelenleg német parancsnokság alatt álló összes szárazföldi, tengeri és légi erőket.” Az okmány német aláírói vállalták, hogy megparancsolják a német alakulatoknak: ne hagyják el állásaikat, adják át fegyvereiket maradéktalanul a nyugati szövetséges, illetve a szovjet erők képviselőinek. A német hadihajókban, repülőgépekben, fegyverzetben, haditechnikai felszerelésekben és eszközökben tilos kárt tenni, illetve azokat további hadműveletekre felhasználni. A Wehrmacht főparancsnoksága az expedíciós erők, illetve a Vörös Hadsereg illetékeseinek átadja a parancsnoklás jogát, egyben biztosítja az általuk kiadott parancsok végrehajtását.
Lengyelország megtámadásával kezdődött
Az utolsó év
A fegyverletételi nyilatkozat nem “prejudikálta” a helyébe lépő általános fegyverletételi határozmányokat, amelyeket majd az Egyesült Nemzetek hoznak, vagy amelyeket az Egyesült Nemzetek nevében az egész Németországra, valamint a Wehrmacht egészére vonatkozóan fogadnak majd el. A nyilatkozat büntető, illetve megtorló rendszabályokat is előirányzott a kapituláció feltételeinek megsértése esetére. A hat pontból álló okmány egyébként angol, orosz és német nyelven készült, de mértékadónak csak az angol és az orosz nyelvű változat minősült.
A második világháború záróidőszaka, különösen záróéve bővelkedett egyébként fegyverletételi aktusokban, kapitulációs tapogatózásokban és taktikákban. Ami a hadműveleteket illeti, 1944. június 6-án a nyugati szövetségesek a normandiai partraszállással megnyitották az európai második arcvonalat, július 25-én áttörték a német védelmet és megkezdték Franciaország belső körzeteinek felszabadítását, augusztus 25-én felszabadult Párizs is. Olaszországban a szövetségesek 1944. június 4-én elfoglalták Rómát. A Vörös Hadsereg júniusban elindította karéliai hadjáratát, vereséget mért az ottani finn-német erőkre, felszabadította Fehéroroszországot és elérte Kelet-Poroszországot. A déli szárnyon augusztus 20-án megindított szovjet támadás néhány nap múlva elvezetett Románia kilépéséhez a háborúból, illetve hadüzenetéhez Németországnak. Szeptember 9-én Bulgária is kiszállt a fasiszta koalícióból. Néhány hét múlva a szovjet csapatok Magyarország területére léptek, és megkezdődtek az 1945 április elejéig elhúzódó magyarországi harcok.
Hadszíntér egy értelmetlen csata után – ami a magyar fővárosból maradt
A Wehrmacht 1944. december 16-án nagy páncélos erőkkel ellentámadást indított az Ardennekben a szövetségesek belgiumi és hollandiai erőinek szétzúzására, de az akció kezdeti sikerek után 1945 januárjára kifulladt. Az angol-amerikai csapatok 1945 február végére, kemény támadó műveletek eredményeként kijutottak a Rajnához, majd azon átkelve bekerítették a németek ruhri csoportosítását. (A Wehrmacht harcoló hadserege 1945 elején 5,4 millió katonát számlált, tartalékában és különféle hátországi alakulataiban 2,5 millió ember volt. A Wehrmacht 3,7 milliós fő ereje a szovjet-német arcvonalon harcolt, a hitleri hadvezetés 1,9 millió katonát tartott nyugaton.)
Az ellenállás megszűnik, Hitler öngyilkossága
1945. április 9-én a szövetséges erők Észak-Olaszországban végső támadásba lendültek. A német “G” hadseregcsoport itteni egységei nevében Vietinghoff tábornok április 20-án fegyverszüneti megállapodást írt alá a szövetséges erők földközi-tengeri parancsnokságával, ennek értelmében a német erők ezen a frontszakaszon 1945. május 2-án beszüntették az ellenállást. A Norvégiában állomásozó német hadseregcsoport április 30-án a stockholmi német nagyköveten keresztül jelezte, hogy mihelyt a brit haderők behatolnak Schleswig-Holsteinbe, készek letenni a fegyvert. Bernard Montgomery brit csapatai május elsejére elvágták a Norvégiában és Dániában állomásozó német erőket.
Dönitz admirális, akit Hitler öngyilkossága előtt a birodalom első emberévé tett meg, május 3-án Montgomeryhez küldte Friedeburg tengernagyot, felajánlva valamennyi Északon harcoló német egység megadását. Némi huzavona után május 4-én Friedeburg aláírhatta az Északnyugat-Németországban levő német katonai erők kapitulációjáról szóló okmányt, amely másnap hatályba lépett. Május 6-án a Devers tábornokkal előző nap létrejött megegyezés alapján az Alpok északi részén tevékenykedő német “G” haderőkontingens is letehette a fegyvert.
Ami a német birodalmi főváros körzetét illeti, Berlin térségében a német haderők ellenállása 1945. április 27-én egy 16 kilométer hosszú és 2,5 kilométer széles területre korlátozódott. Másnap a szovjet csapatok már a főváros szívében voltak. Hitler bunkerjében április 29-én az esti órákban tartották az utolsó helyzetmegbeszélést. A Führer politikai végrendeletében Dönitz flottatengernagyra ruházta át az államfői hatalmat, erről futárok révén még tájékoztatni tudták a városon kívül tartózkodó német vezetőket. Április 30-án a Reichstag épületére felkerült a sarlós-kalapácsos vörös lobogó. Alig egy órával később Hitler öngyilkos lett. A szovjetek elutasították a “béketárgyalások” gondolatát, csak a Dönitz-kormány nevében megteendő kapitulációról voltak hajlandók szót ejteni. Május 2-án a hajnali órákban a berlini német katonai parancsnokság törzse jelezte megadási szándékát. Délutánra a német ellenállás a fővárosban megszűnt.
A kapituláció aláírása
Berlin az utolsó pillanatig arra számított, hogy kihasználja az amerikai és az angol politikában jelentkező szovjetellenességet, felbomlasztja a Hitler-ellenességet, felbomlasztja a Hitler-ellenes koalíciót és megteremtheti a nyugati hatalmakkal kötendő különbéke feltételeit, e feltételek létrejöttéig mindenképpen elhúzza a háborút. Dönitz azon fáradozott, hogy ezek után a német hadsereg jelentősebb része ne a szovjet, hanem a nyugati erők előtt tehesse le a fegyvert, de Eisenhower közölte, hogy a német kapitulációt csak abban az esetben fogadja el, ha az egyidejűleg valamennyi fronton megtörténik.
Az amerikai tábornok reimsi főhadiszállására hamarosan megérkezett a szovjet katonai küldöttség és május 7-én reggelre Dönitz felhatalmazása alapján a német képviselők is készen álltak a feltétel nélküli kapituláció okmányának aláírására, Alfred Jodl vezérezredes, Hitler vezető katonai tanácsadója, Hans-Georg Friedeburg tengernagy és Wilhelm Oxenius vezérőrnagy összetételben. Eisenhower és angol légimarsall helyettese távolmaradt a fegyverletétel reimsi aláírásától. Sztálin a május 7-i fegyverletételi deklarációt “a kapituláció előzetes jegyzőkönyvének” minősítette, egyebek között azért is, mert annak aláírása után a német erők keleten még folytatták hadműveletei tevékenységüket. Moszkva kikényszeríthette a berlini magas szintű kapitulációs rendezvényt, amely egyértelműen rögzítette a hitleri birodalom felszámolását. (Május 7-én egyébként a nyugati szövetségesek tevékenységi sávjában minden német erő letette a fegyvert.)
A hadtörténészek többségének véleménye szerint az európai háború ténylegesen a német Közép Hadseregcsoport 1945. május 12-i csehországi fegyverletételével ért véget. Megemlíthető továbbá, hogy Jugoszláviában május 14-én tették le a fegyvert az ott harcoló német csapatok.
Churchill 24 órával elhalasztott győzelmi beszéde
Minden készen állt 1945. május 7-én 15.00 órakor: Winston Churchill be akarta jelenteni, hogy Európában véget ért a háború és Reimsben aláírták a kapitulációs szerződést, de a szövetségesek kérésére kénytelen volt 24 órával elhalasztani beszédét, és csak május 8-án kerülhetett sor az ünnepségekre. A Németország kapitulációját rögzítő dokumentumot 2 óra 21 perckor írta alá a franciaországi Reimsben, az amerikai főhadiszálláson Einsenhower vezérkari főnöke, Walter Bedell-Smith tábornok és Alfred Jodl német tábornok. Churchill egész nap kapcsolatban állt Harry Truman amerikai elnökkel és Joszif Sztálin szovjet vezetővel – rekonstruálta a történteket a PA brit hírügynökség korabeli dokumentumok alapján. Beszéde már délben készen volt, és a miniszterelnök a tervek szerint 15.00 órakor, illetve legkésőbb 18.00 órakor szólt volna a brit néphez a BBC hullámain.
Elmúlt a 15.00 óra, majd a 18.00 óra is, azonban nem történt semmi. A BBC archívuma szerint Eisenhower tábornok igyekezett késleltetni a hivatalos bejelentést, hogy egyszerre adják ki a nyilatkozatot Londonban, Washingtonban és Moszkvában. Sztálin azt követelte, hogy erősítsék meg az akkor szovjet övezetben lévő Berlin megadásának hírét, a szövetségesek pedig tartották magukat az 1943-as casablancai értekezleten elfogadott megállapodásukhoz, hogy nem kötnek külön szerződést a németekkel.
Churchillnek tehát huszonnégy órával el kellett halasztania a VE-Day-nek, az európai győzelem napjának hivatalos bejelentését. Tájékoztatási minisztere, Brendan Bracken május 7-én este közölte: a Németországot legyőző országok másnap tesznek egyszerre hivatalos nyilatkozatot. London utcáin viszont a győzelemről szóló sajtójelentések nyomán emelkedett volt a hangulat: a háború befejezéséről szóló hivatalos bejelentés késése ellenére megkezdték az ünneplést. A Piccadilly Circuson férfiak és nők perdültek táncra, lengették a Union Jack lobogót és énekelték a God save the King-et és a Rule, Britannia-t.
Churchill május 8-án 15.00 órakor bejelentette a német kapitulációt.
Tíz évvel később, 1955-ben szintén ezen a napon lett az NSZK a NATO tagja.
“A győzelem legismertebb fényképe sajnos szovjet hamisítvány”.
Hol az eredeti?
Én úgy tudom, hogy csak a szovjet katona kezén lévő órákat hamisították, leretusálták egyre. Mert ugyebár a hős szovjet csapatok azért el is vittek magukkal minden kézzel foghatót. És boldog család volt az, akiket csak megloptak. Végigerőszakolták Magyarországot és Európát, és sok civilt embert is legyilkoltak a “hősök”.