Cigány a forradalom élén

FigyelőNet, Csepel.info

Sokan harcoltak a barikád azonos oldalán (fegyveresek a Corvin környékén – a kép illusztráció)

A „Cigány”, a „Zsidó Laci”, a „Kis Zsidó”, a görög Konstantinidisz vállvetve harcolt magyar társaival 1956-ban. A forradalom nem ismert cigányt, zsidót és magyart, csak bajtársakat, akik egyként érezték: „ez a hazám, itt a helyem” – Eörsi László történész cikke az FN.hu-n.

Az „igazi” szocializmusban ma már nem sokan hisznek. A munkásönkormányzatok tartósan sehol nem váltak be. A szabadságot, az ország függetlenségét már 20 éve visszanyertük, ezt csak a zavaros nézetek terjesztői tagadják. A semlegesség helyett a NATO-t választottuk – szerencsére. Ám a rasszizmus elutasítása – ami kiváltképp jellemző volt ’56 hőseire, a forradalmárokra – a rendszerváltás óta egyre inkább megszűnőben van, s a kirekesztés már annyira terjed, hogy ’56 legfőbb értékét, a megszerzett szabadságot is veszélyezteti.

Romák a forradalom élén

A rasszisták mai bajnokai, érveik alátámasztására gyakran hivatkoznak ’56 eszmeiségére – helytelenül. „Akinek fegyvere volt, és az egyetemi 16 pontért harcolt – az bajtárs volt” – írta Pongrátz Gergely, ez kötetének (Corvin köz 1956) kimagaslóan a legjobb sora. Valóban, a legfőbb budapesti ellenálló csoportok kötelékeiben a romák, a zsidók, sőt a kommunistaságuk miatt hazulról menekülő és nálunk befogadott görögök is vállvetve küzdöttek a többiekkel együtt a sztálinista rendszer megdöntéséért és az ország függetlenségéért.

Onestyák László és Kóté Sörös József (Eörsi László gyűjteményéből)

A romák minden jelentősebb felkelőcsoportban többen is képviseltették magukat, sőt egyes civil osztagok – mint például a ferencvárosi „Göndör-csoport” – irányításában is szerephez jutottak. Onestyák László („Cigány”) és Falusi János („Bekötött Fejű Cigány”) már az októberi intervenció kezdetén fegyvert fogott, és társaik annyira megbecsülték őket, hogy mindkét 20 éves roma fiút elfogadták főparancsnok-helyettesnek. A novemberi ellenállásban is a végsőkig részt vettek. Falusi még időben elhagyta az országot, Onestyákot azonban 1957 tavaszán letartóztatták, halálra ítélték, és 1958. november 22-én kivégezték.

Egyszerre magyar és cigány

Onestyákékhoz tartozott Horváth Aladár, Kuti László és a 15 éves Fehér Nándor is, a csoport Benjáminja, aki így emlékezett vissza október 23-ára: „Kiabálták: aki magyar, velünk tart! Hát mondom, én megyek velük, mint a franckarika. Persze, hogy megyek. Mert én egyszerre magyar meg cigány is vagyok.” Mindhármukat rövidebb börtönbüntetésre ítélték.

A legsúlyosabb ítélettel sújtották Kóté Sörös Józsefet és Csányi Sándort is, a fegyveres ellenállásban való részvételükért. Kóté Sörös – akinek egyik bátyját a nyilasok lőtték agyon – élelmiszert szállított Monorról Budapestre, majd a Vajdahunyad utcai csoporthoz csatlakozott. November 4-én megsebesült a harcban, majd Ausztriába menekült. Az amnesztiarendelet hírére visszatért, de 1957 júliusában letartóztatták. Halálra ítélték, és 1959. február 26-án kivégezték.

Tucatjával kerültek börtönbe

A Thököly úti csoport – amelynek tagja volt a szintén roma Csányi Sándor is – napokig sikeresen harcolt az intervenciós erőkkel szemben. Nem is maradt el a kegyetlen megtorlás: 1959. október 28-án tizenkettőjüket kivégezték – köztük őt is. A Sztojka-fivérek (Péter, László és Vince) Pesterzsébeten harcoltak a szovjet csapatok ellen. Ezért 1959-ben mindhármukat letartóztatták. Lászlóra és Vincére 14 évet, Péterre 10 évet szabtak ki.

Voltak olyan romák is, akik nem a fegyveres, hanem a politikai ellenállásban vettek részt. A nyíregyházi Dandos Gyula a Városi és a Megyei Munkástanács, valamint a Városi és a Megyei Forradalmi Bizottság tagja volt, a megyében a forradalom szűkebb vezetéséhez tartozott. Kivételes szervezőkészségével tűnt ki. November 6-án elfogták a karhatalmisták. 1957 februárjában megszökött, és amikor el akarta hagyni az országot, a határőrök elfogták, és lelőtték.

Fátyol István a Faluszínház (Déryné Színház) világosítója volt, a forradalom idején ő lett a munkástanács elnökhelyettese. Emiatt már 1957 januárjában elbocsátották, majd letartóztatták, és hat évre ítélték.

“Itt a helyem”

Egyetlen adat sincs arról sem, hogy a zsidókat ki akarták volna rekeszteni a forradalmi közösségekből. Angyal István 1956-os szerepe viszonylag széles körben ismert. Megjárta Auschwitzot, ahol édesanyját és egyik nővérét elvesztette. Karizmatikus személyisége a Tűzoltó utcai felkelők parancsnokává, majd a Péterfy Sándor utcai kórház politikai ellenállóinak vezetőjévé emelte, noha marxizmusát soha egy pillanatig sem tagadta meg.

Ugyanakkor a magyarságát sem: „Vallom és vallottam: ez a hazám, itt a helyem. Élni is, halni is” – írta önvallomásában. Társai annyira bíztak benne, hogy ő képviselhette a „pesti srácokat” a politikai vezetéssel folytatott tárgyalásokban. Már 1956 novemberében letartóztatták, halálra ítélték, és 1958. december 1-jén kivégezték.

Angyal István és Nickelsburg László (Eörsi László gyűjteménye)

A Baross tériek (a harmadik legnépesebb felkelőcsoport) élén, a szintén zsidó származású, ugyancsak sztahanovista Nickelsburg László állt, akinek édesanyja és három fivére a bergen-belseni haláltáborban pusztult el. A „Zsidó Lacinak” becézett felkelőparancsnok igen kemény kézzel irányította társait, akik közül senki sem kérdőjelezte meg vezető szerepét, és nem is lázadtak ellene. Őt 1957 februárjában tartóztatták le, halálra ítélték, és 1961. augusztus 26-án kivégezték. Baross téri felkelő volt Stellner László is, akit a többiek „Kis zsidónak” vagy, az izraeli vezérkari főnök nevét kölcsönözve „Dajan”-nak hívtak. Rá tíz évet róttak.

Görög kommunisták a magyar szabadságért

A Széna téri csoport egyik parancsnokhelyettese a zsidó Bán Róbert volt, aki 1944-ben 17 hozzátartozóját vesztette el. A másik pedig a jugoszláv állampolgárságú, török Ekrem Kemál. A katonatisztekkel folytatott tárgyalásokban ők képviselték a Széna téri felkelőcsoportot. Mindkettőjüket még 1956-ban letartóztatták, halálra ítélték, és 1957. november 29-én kivégezték.

A vesztes polgárháború miatt hazájukból menekülő görög kommunisták egy része Magyarországon telepedett le, és a sztálinista rendszer feltétlen védelmezőjeként tartották őket számon. Mégis aránylag sokan csatlakoztak a forradalmárokhoz szerte a fővárosban. Köztük a legismertebb a 39 éves Konstantinidisz André lett, akinek már voltak háborús tapasztalatai: előbb az ELASZ kötelékében, később szovjet egységekben századosi rendfokozatban harcolt a nácik ellen.

1946–49-ben, mint kommunista részt vett a görög polgárháborúban, majd politikai menedékjogot kapott Magyarországon. Már a forradalom első napjaiban csatlakozott a Práter utcai általános iskolában lévő felkelőkhöz, mivel a „nemzeti kommunizmus” hívének vallotta magát. Itt a legfőbb parancsnokság tagja lett, a fiatalok hallgattak rá. 1956. november 4-én reggel a Kilián laktanya előtti harcban életét vesztette.

Természetesen nem mindegyik kisebbséghez tartozó forradalmár sorsa alakult ilyen tragikusan, ezúttal elsősorban az ismertebb, exponáltabb résztvevőket említettem. E történetek azt bizonyítják, hogy az ’56-os forradalomárokra egyáltalán nem volt jellemző a kirekesztés, csak a közös cél, a közös eszmeiség számított. Ezt a hagyományt kéne megőriznünk!

fn.hu

Kapcsolódó:

Az  ’56-os szabadságharcosok galáriáját itt érheti el.

Nem volt cigány a „Cigány”

További korabeli képeket itt nézhet meg.

32 hozzászólás “Cigány a forradalom élén” bejegyzésre

  1. Demeter J szerint:

    A cikk “komolyságát és magvas gondolatait” jól jellemzi, hogy a szerzője már helyreigazításra kényszerült. Kiderült, hogy a becenév nem egyezett meg a származással, csak a történész ismerete kissé hiányosnak bizonyult.

  2. Jeniszej szerint:

    Megénekelte az örök igazságot Hobó – “tisztit a forradalom”

  3. Gordon szerint:

    “A kivétel erősítit a szabály” – írnák erre korunk turbómagyar jobbikbalosai. Gordon erre azt mondja, hogy most már tényleg nagyon erős lehet az a bizonyos szabály, ha ilyen sok kivétel van.

  4. Csepel-sziget szerint:

    Együtt harcoltak velük, remek… de azért “mégiscsak egy mocskos nyilas, fasiszta felkelés” volt, nemde? Ezek a fasiszta magyarok már csak ilyenek, zsidókkal és cigányokkal vállalnak közösséget a forradalomban, cigánycelebeket bámulnak könnyes szemmel (lásd Győzike, Bódi Guszti), cigány énekesek koncertjein csápolnak (lásd L.L. Junior, Majka), zsidó politikusokat juttatnak az állam élére (lásd Eőrsi, Fodor, Steiner, Suchmann stb) és még ez sem elég…

  5. Attila szerint:

    Gordon!

    Soha senki nem mondta, hogy nem vettek részt ilyen harcokban “más” nemzetiségű emberek.
    “Turbómagyar jobbikbalosok” azt mondják, hogy aki magyarként érez, gondolkodik és cselekszik, azzal nincs gond. Innentől fogva teljesen mindegy, hogy azelőtt ki volt. Ennyit az érvtelen liberális támadásodról.

  6. Gordon szerint:

    A turbómagyar jobbikbalos szájkaratésok óriásit tévednek akkor amikor azt hiszik, hogy nekik bárkit is be kell fogadniuk a nemzetbe. A nemzet tagja ugyanis nem az lesz, akit a turbómagyar jobbikbalos szájkaratésok annak ismernek el, hanem az, aki annak gondolja magát. Ez pedig egyéni megvallás, gondolat, érzés kérdése.

    Szegény Onestyák, hát olyan utódaid lettek, akiket az sem érdekel, hogy egy cikk téged méltat, csupán az, hogy valójában cigány voltál-e vagy sem. E kérdés annyira felizgatja őket, hogy még képesek perrel is fenyegetőzni.

  7. pedró szerint:

    Megrendelésre írt cikk. Kétségtelen, hogy amikor még nem voltak atomjaikra szétporlasztva az emberi kapcsolatok hazánkban, akkor nem számított egy kollektívában, kinek mi a származása.
    Az emberek egymásnak ugrasztásában a politika irányítói nagy eredményeket értek el (oszd meg és uralkodj).
    Nem az olvasók a hibásak, amikor egy ilyen írásra sanda gyanakvással reagálnak: sokkal inkább azok, akik az integráció szépségeiről papolnak – őrzött, bekerített villáikból.

  8. Jeniszej szerint:

    ’56-os forradalom kapcsán nem illik rasszizmusról beszélni!
    Azt hiszem ez így helyes, amikor a hazáról van szó.
    Azoknak, akik a magyar forradalom oldalán fegyvert ragadtak és harcoltak érte egy elnyomó hatalmasság ellen csak elismerés járhat a demokráciában.
    Sokszor csóválom a fejem mi – szükség van a megkülönböztetni
    A kommunista diktatúra és az 1956-os Forradalmat és
    Szabadságharcot követő megtorlás kivégzett vértanúinak névsora mellett foglalkozásukat.
    Mert ott a főnöknél már úgyis egyenlők!

  9. Vátesz szerint:

    Magyarnak lenni nem születés, hanem vállalás kérdése. Illyés Gyula.
    Magyar az, aki magyarul érez. Vátesz. Azaz sorsközösséget vállal velünk.
    Az 56-osok ezt megtették. Tisztelet Nekik!
    “Öld meg a magyart!” – kiáltotta az olaszliszkai cigánylány anyja, ő s akik agyonverték Szögi Lajost, ők nem magyarok, csak országlakosok. Ugyanígy mindenki, aki ócsárol bennünket, köpködi a magyar kultúrát, kifosztja a magyarokat, azok is csak magyarországi lakosok.

  10. Hiba Mihály szerint:

    Eörsi László közölt cikke Andreas Konstantinidisről súlyos tárgyi tévedéseket tartalmaz és mélyen sérti az emlékét.
    Andreas Konstantinides soha sem volt kommunista és nem vett részt a görög polgárháborúban sem, mivel a II. világháború után nem is volt többet életében Görögországban. 1945-ben német hadifogságból, Ausztriából (szovjet megszállási övezetből) került Magyarországra. Magyarországon mint villamosmérnök kezdett el dolgozni 1946-ig, amikor mondvacsinált államellenes tevékenységek gyanujával letartoztatták és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Börtönbüntetését a Szegedi Csillagbörtönben töltötte 1949-ig, amikor minden előzmény nélkül szabadon engedték. Miután büntetett előelőéletűnek minősítették, és nem volt/lett soha magyar állampolgár csak villanyszerelőként tudott elhelyezkedni. A Könnyűipari Gyárépítő Vállalatnál mint művezető dolgozott az ország több nagy építkezésén ahol munkakapcsolatba került Maléter Pállal aki akkor egy katonai építő alakulat parancsnoka volt. Az Építésvezetőség egy fa felvonulási épületben 1955-56.-ban a Kilián Laktanya udvarán volt felállítva. Így került a Corvin-köz közelébe és 1956. november 4-én a bevonuló szovjet csapatok a laktanya elfoglalása után itt vették őrízetbe is. Az oroszokkal együtt bevonuló “pufajkás” valamikori valóban Görögországban már harcolt görög kommunisták azt állították, hogy “görög fasiszta”, ezért az oroszok a Kilián Laktanya udvarán a falhoz állították és egy másik személlyel együtt kivégezték, majd a holttestét kivitték a Corvin Mozi előtti parkos részre, ahol eltemették. Novemberben exumálták és a Rákospalotai Temetőbe újratemették.
    Eörsi László újságcikkének hazug állításaival és ellenőrízetlen tartalmi tévedéseivel komoly kárt okozott és az elhunyt személy még élő hozzátartozóinak a kegyeleti érzését is súlyosan megsértette.

  11. csepeli szerint:

    Hiba Mihály:

    Eörsi László nem a kisujjából szopta, amit írt. Itt olvasható Konstantinides életrajza, ami a cikkben írtakat támasztja alá:

    http://server2001.rev.hu/msite/msite_display_biography.asp?id=4328&idx=32&parent=3&lang=h

    A te forrásod micsoda?

  12. Hiba Mihály szerint:

    csepeli:
    Hát a jelzett forrás is valótlanságokat tartalmaz.
    A saját állításom forrása a családjától és a rendszerváltás utáni időszakban hozzáférhető levéltári és büntetésvégrehajtási irattári forrásokból származik.

  13. csepeli szerint:

    Hiba Mihály:

    A család emlékezete némiképp torzult lehet, a levéltári meg irattári forrásokat pedig be kéne mutatnod az 1956-os Intézetnek, mert ők ezek szerint másképp tudják, mint te!

  14. Hiba Mihály szerint:

    A nemzeti ünnep tiszteletére a portál leközölt, egy “cigányozó” és zsidozó”, az ünnephez méltatlan hangulatú és tartalmú cikket. Ebben valakiról azt állítják, hogy amig 1946-48. között az ÁVO börtöneiben és a Szegedi Csillagbörtönben raboskodik, hogy Görögországban partizánkodik, majd egy hivatkozott dokumentum szerint még a szovjet hadsereg tisztje is volt, hát akkor a valóság hiteles bemutatásával hogy is állunk? Akkor “némiképp” mi is torzult a valósághoz képest …

  15. csepeli szerint:

    Hiba Mihály, ha szerinted ez zsidózó meg cigányozó cikk, akkor nincs ki mind a négy kereked! Ha meg a görög fickóval kapcsolatban más adataid vannak, akkor ne ide írogasd be, hanem keresd meg az 1956-os Intézetet, és őket világosítsd fel, hogy te jobban tudod!

  16. pedró szerint:

    Ez nem egy történelmi cikk. Politikai megrendelésre készült a Liberális Híradó részére.

  17. Gordon szerint:

    Valószínűleg politikai megrendelésre készült, de mint ahogy az lenni szokott még egy megrendelésre készült cikk is tartalmazhat érdekes, sokak által talán nem halott újdonságokat. A vitás kérdések ellenére például a Sztojka testvérek történetéről én magam sem tudtam. Mivel minden ehhez hasonló egyéni történet felkelti a történelem iránt igazán érdelődő figyelmét (a napi politikától függetlenül) ezért azt mondom, hogy érdemes volt megírni Eörsinek.

    Egyébként a Magyarországon, az elcsatolt területeken, és esetleg egyéb területeken élő magyar nyelvű cigányok nem attól válnak a magyar nemzet egyenrangú részévé, hogy valamiféle kiemelkedő teljesítményt nyújtanak (pl.: szabadságharcosok lesznek), hanem születésüktől fogva.

  18. Eörsi László szerint:

    Tisztelt Fórumozók, sajnos csak most vettem észre a cikkem kapcsolatos észrevételeket, és ezúttal – szokásomtól eltérően – válaszolok is, sorjában. „Demeter J”-nek igaza van, hibát vétettem (ahogy ezt a helyreigazításomban el is ismertem). Fájlalom, nem vagyok olyan isteni elme, mint ő, aki nyilván egész életében mindent tökéletesen csinált. „Csepel-sziget” ironizálása nem világos, épp elmével nem állítható, hogy ’56 „mocskos nyilas, fasiszta felkelés volt”, épp a cikkem tartalma is ennek ellenkezőjét bizonyítja. „Csepel-sziget” viszont sajnos rasszista! „Gordon”-nal egyetértek: Onestyák megnyilvánuló rokonsága nem méltó az ’56-os hőshöz. „pedro”(és Gordon) téved, nem megrendelésre írtam. (Máskor sem!) „Jeniszej”-jel egyetértek abban, hogy ’56 kapcsán „nem illik rasszizmusról beszélni”. Ám a foglalkozásukat nem azért írják fel a kivégzettek nevei mellé, hogy ezzel minősítsék őket, hanem azért, hogy a nevek, dátumok mellett még egy informatív adatot feltüntessenek. Megvallom, „Hiba Mihály” hozzászólása késztetett elsősorban válaszra. Szomorúnak találom, hogy érdemi vita helyett a modortalanságot választotta, stílusában én nem kívánok osztozni. A korrektség azonban azt követelné, hogy nevezze meg konkrétan a forrásait. Az általam leírtak ellenőrizhetőek a Hadtört. Levéltárban: „László Béla György és társai” 432/58. Ezek alapján „Hiba Mihály” helytelenül cáfol, Konstantinidisről helyes adatokat közöltem. Tehát (1958-as belügyi jelentés alapján), „Hiba Mihály” állításaival ellentétben 1946-49-ben részt vett görög polgárháborúban a kommunisták oldalán. Így hát, kommunista volt, és 1945 után is járt Hellászban! A baloldal veresége után került Magyarországra politikai menekültként, és meg is kapta a menedékjogot. Így hát nem került német fogságba, és nem Ausztriából került Magyarországra!
    Továbbá: nem életfogytiglanra, hanem 15 évre ítélték, de nem államellenes tevékenységek gyanújával! Haláláról több adat is fennmaradt, egyik sem támasztja alá „Hiba Mihály” verzióját: nov. 4-én a Kilián laktanyánál harc közben halt meg (és) egy szovjet harckocsi agyonnyomta! Természetesen lehetséges, hogy e perirat állításai nem precízek, már csak ezért is kíváncsi vagyok az Ön forrásaira. „Csepeli”-nek nagyon köszönöm a találó, européer észrevételeit. (Vele együtt én is csodálkozom, hogyan lehet a cikkemet „cigányozónak” és zsidózónak” minősíteni.) Még annyit, hogy az általa említett szöveget (http://server2001.rev.hu/msite/msite_display_biography.asp?id=4328&idx=32&parent=3&lang=h) is én írtam, vagy 10 éve.

  19. Eörsi László szerint:

    Jaj, elnézést, véletlenül kétszer küldtem el!

  20. admin szerint:

    Tisztelt Eörsi úr! Töröltük a duplikátumot.

  21. Hiba Mihály szerint:

    Eörsi László:
    André Konstantinidist a Budapesti Országos Büntetőintézet 1946. szeptember 4-én letartóztatta, majd 1947. februárban -II.fokon és jogerősen- 15 év fegyházbüntetésre és 10 év hivatalvesztés büntetésre ítélte. Büntetését 1947 júliusától a szabadlábra helyezéséig 1948. november 24-ig a Szegedi Csillagbörtönben töltötte. (Büntetését az igazságügyi miniszter 1948. november 15-én kelt rendeletére a Budapesti Államügyészség rendelvényére “félbeszakították”.)
    Állításával ellentétben nem tartom valószínűnek, hogy az akkori magyar hatóságok egyidőben lehetőséget teremtettek számára a Görögországba való utazáshoz és a szabadságharcban való aktív részvételhez.
    Továbbra is azt állítom, hogy André Konstantinidis sohasem volt kommunista vagy kommunista érzelmű, de szülőhazája függetlensége és szabadságának feltétlen híve maradt élete végéig.
    Miután rendkívül tehetséges villamosmérnök volt, a II. világháborús német hadifogsága alatt lehetővé tették számára, hogy házasságot kössön, s ebből a házasságából 1944. és 1945. években 2 fia született Ausztriában (akiket ott is anyakönyveztek), ahonnan a háború befejezése után kerültek Magyarországra, s már nem volt lehetősége arra, hogy még egyszer szülőhazájába látogasson.
    Görög útlevelét 1946. évi letartóztatásakor bevonták, és azt életében nem is kapta vissza .

  22. Eörsi László szerint:

    Tisztelt Hiba Mihály,
    Egy valamit Ön korrigált, nevezetesen azt, hogy hősünket nem életfogytiglanra ítélték, ahogy korábbi levelében állította, hanem 15 évre, ahogy írtam. Ilyen esetben nem várnám meg, míg a vitapartnerem figyelmeztet, hanem magam látnám be tévedésemet.
    Az Ön közléseivel kapcsolatban azt kértem a korábbi levelemben, hogy nevezze meg – ahogy én is tettem – a forrását/forrásait. Természetesen nekem az a célom hogy, André Konsztantinidiszről (én inkább fonetikusan írom a görög neveket) – mint bárki másról – a valóságot írjam meg, s jelenleg nem látom be, hogy miért higgyek Önnek inkább, mint a Hadtört. Intézet dokumentumainak (László Béla György és tsi 432/58). Apropó, a név: a Hadtört. Levéltár adatai szerint szovjet tisztként harcolt a világháborúban. (Ez némelyest azért bizonyítja a kommunista hitét!) Ön ezt nyilván tagadja. Csak hát meg kéne magyarázni, hogy miért André a hősünk keresztneve, és miért nem Andreász?
    A további kulturált vita, és az új források közlése reményében
    Eörsi László

  23. Hiba Mihály szerint:

    Eörsi László:
    Az biztos, hogy csak Ön nevezte Andrénak, mert a magyar dokumentumokban Andrásként, vagy Andreasként nevezték meg.
    Én nem korrigáltam a büntetést, hanem azt írtam, hogy II.fokon mennyire ítélték jogerősen. I.fokú bűntetése súlyosabb volt. Magam 1991-ben az első hiteles iratokhoz a Szegedi Csillagbörtön irattárából jutottam, s személyes kapcsolatfelvétel során más, az ügyben beszerzett dokumentumokat is szívesen megosztom Önnel, ha valóban szándékában áll a valós helyzet feltárása. Hozzájárulok, hogy az Admin az Ön részére megadja az E-mail címem.

  24. Eörsi László szerint:

    Tisztelt Hiba Mihály,
    ugyan mi is lehetne más a célom, mint a történelem hiteles, valósághű rekonstrukciója? Miért is akarnám öncélúan rossz színben feltüntetni Konsztantinidiszt, akit ráadásul, mint ’56 hősét és hősi halottját nagyon tisztelek is. Természetesen az objektív történetíráshoz az is hozzátartozik, hogy a kevésbé magasztos körülményeket is közöljük.
    Igen, valóban én írtam Andrét, mivel az általam tanulmányozott források ebben teljesen egyértelműek voltak.
    Csak hát az 1957-es megtorló hatóságoknak az „ellenforradalmár” Konsztantinidisz az ő szempontjukból történő felmagasztalása (szovjet tiszt, kommunista, antifasiszta, baloldali polgárháborús harcos) nem is állhatott az érdekükben. Tehát ha torzítani szándékoztak volna, a logika elemi szabályai szerint Hitler-kollaborátornak, fasisztának, monarchistának állították volna be.
    Még nem látom az Ön e-mail címét. Az enyém: eorsilaszlo@gmail.com

  25. Kazinczy Tímea szerint:

    Mivel nagyanyám kisöccséről íródott-e hiteltelen kijelentés,biztosíthatom,hogy családunk és az Onestyák név lengyel származású és köze sincs a cigánysághoz.Ne a mi családunk hátán próbáljanak a liberális barátaik felkapaszkodni.Sőt ha lehet,emlékezzenek a hősökre a politikai ambicióik kihagyásával.A család nevében is előre köszönöm!!!

  26. Kazinczy Tímea szerint:

    Ráadásul a helyre igazításánál is azt veszem észre,hogy nem a család nem méltó Öcsike emlékéhez,hanem ön nem méltó arra,hogy egyáltalán róla írjon.Persze,hogy nem fogjuk hagyni,hogy dezinformációval ömlessze tele a netet.Én nem szeretnék ha lehet “gyurcsányferencként táblával a nyakamban járni,hogy “én is cigány vagyok”mivel,hogy nem vagyok az!Bármennyire is szeretné ezt megírni…Ha lehet maradnánk a valóságnál,ami önnek lehet nem tetszik…de legalább igaz!!!!

  27. Eörsi László szerint:

    Kevéssé Tisztelt Kazinczy Tímea,
    csak most másfél év múlva vettem észre a levelét – igencsak mérsékelt örömmel. “Öcsikéről” én igencsak tisztelettel írtam minden opusomban, Önről semmiképpen nem tenném meg; Elképesztő primitívség kell ahhoz, hogy valaki ne a lényeget olvassa ki a szövegből, csak undorító rasszista módon tudjon megnyilvánulni. Még egyszer hadd hangsúlyozzam: Onestyák Lászlót harcostársaiba barátságból “Cigány”-nak becézték, ő ezt egyáltalán nem tartotta sértőnek, ő az forradalom igazi mártírja, míg megnyilvánuló hozzátartozói tökéletesen megtagadják az ő szellemiségét rasszizmusukkal! Nagyon ciki!

  28. Őrsi László szerint:

    Őrsi László
    Személyesen is találkoztunk, ha emlékszik ?
    Mi történt azóta ? Megszállottan lecigányoz, tudatlanság miatt, egy magyar családot ország, világ előtt !! Amikor kikérjük magunknak, erre fel ön a rasszizmus mögé rejtőzik bocsánat kérés helyett… Önön kívül itt senki nem cigányozott, mint ahogy mi sem zsidóztuk le ön… Akkor ki itt a rasszista… Mégegyszer elmondom önnek Onestyák Lászlót még általános iskolás korában nevezték el osztálytársai cigánynak, dús göndör haja miatt !! Erről ennyit

  29. Eörsi László szerint:

    Kedves Gyula!
    Mióta tisztázódott a tévedésem – ennek már legalább nyolc éve – mindig igyekeszem javítani ezt a hibát. Fogalmam sincs milyen régi levelezést bányászott elő, azokkal már sajnos mit sem tudok kezdeni! Ezt, kérem, tartsa szem előtt!
    Viszont: fenntartom a régi álláspontomat; én senkit sem tudok lecigányozni. (Ön nyugodtan lezsidózhat, csak magáról állít ki ezzel bizonyítványt!) Számomra semmi jelentősége nincs a rassznak, csak az igazi emberi értékek számítanak. És ebben teljes mértékben az Ön rokonával, a mártírhalált halt Onestyák Lászlóval vagyok közös állásponton, aki a legcsekélyebb mértékben sem bánta, hogy Cigánynak becézték. Tehát ő – ellentétben Önökkel – egyáltalán nem volt kirekesztő felfogású – már csak ezért is tisztelem Onestyák Lászlót oly nagyon.

  30. Eörsi László szerint:

    Kedves Gyula!
    Mióta tisztázódott a tévedésem – ennek már épp kilenc éve – mindig igyekeszem javítani ezt a hibát. Fogalmam sincs milyen régi levelezést bányászott elő, azokkal már sajnos mit sem tudok kezdeni! Ezt, kérem, tartsa szem előtt!
    Viszont: fenntartom a régi álláspontomat; én senkit sem tudok lecigányozni. (Ön nyugodtan lezsidózhat, csak magáról állít ki ezzel bizonyítványt!) Számomra semmi jelentősége nincs a rassznak, csak az igazi emberi értékek számítanak. És ebben teljes mértékben az Ön rokonával, a mártírhalált halt Onestyák Lászlóval vagyok közös állásponton, aki a legcsekélyebb mértékben sem bánta, hogy Cigánynak becézték. Tehát ő – ellentétben Önökkel – egyáltalán nem volt kirekesztő felfogású – már csak ezért is tisztelem Onestyák Lászlót oly nagyon.

  31. Eörsi László szerint:

    Elnézést, hogy csaknem ugyanazt kétszer küldtem el, ez (is) tévedés volt.

  32. Eörsi László szerint:

    Kedves Gyula!

    Remek hírem van: engem is le (vagy fel)cigányoztak!
    https://szon.hu/helyi-kozelet/elemi-erovel-hatott-a-diakokra-2572363/ internetes lapból idézek, amely már pár éve megjelent, de most vettem észre:
    „…roma származása okán 1956 és a cigányság kapcsolatáról tartott előadást Eörsi László történész…”
    Én jópofának találom!

Itt lehet hozzászólni !