Mandiner
Az államadósság, a gazdaság külső sérülékenysége, a vállalkozások, a munka terhei vagy éppen a munkanélküliség nagyot csökkent, a foglalkoztatás, a fizetések és a termékenység viszont nagyot nőtt 2010 után Magyarországon.
A Mandiner összegyűjtötte a kilenc legfontosabb gazdaságpolitikai trendfordulót az elmúlt évekből. Mind arra biztatnak, hogy nem szabad visszafordulni.
1. Csökkenteni kezdtük az államadósságot
2010-ig Magyarországon az államadósság rendkívül gyors ütemben emelkedett. 2002-ben az adósság még a GDP (az egy év alatt megtermelt bruttó hazai termék) 55 százalékát tette ki, 2010-ben pedig már közel 80 százalékát. A 2010 előtti átlagos eladósodási tempóval haladva 2018-ra a GDP 105 százaléka lenne a magyar államadósság, így a magyar állam eladósodottabb lenne, mint Spanyolország, és csatlakozott volna a magas adósságot maguk előtt görgető mediterrán országok klubjához. Ehelyett a magyar államadósság már 2011-től csökkenő pályára állt, így már a hetven százalékot közelíti, középtávon pedig hatvan százalékra csökkenhet.
A GDP arányos államadósság-csökkenés jelentős részben köszönhető annak, hogy
Erre a 2010-et megelőző 18 évben csak egyszer volt példa, 2000-ben.
Az államadósság aránya a GDP-hez képest
Forrás: Eurostat.
2. A devizaadósság is csökkenő pályára állt, a háztartásoké pedig megszűnt
2010 előtt a gazdaságpolitika a többségében külföldi tulajdonú bankrendszerrel közösen devizában adósította el a magyar háztartásokat, vállalatokat és az államot. A háztartások devizaadóssága 2005-ben még a GDP két százaléka volt, 2010-re viszont már a húsz százalékot is meghaladta, miközben egyetlen visegrádi országban sem nőtt 13 százalék fölé.
A hazai háztartási devizahitel-állomány 2010 és 2015 között az új gazdaságpolitikai intézkedéseknek köszönhetően azonban megfeleződött, majd a 2015-ös forintosításokkal teljesen megszűnt és már a GDP nulla százalékához közelít.
Nem csak a háztartások, hanem a magyar állam is devizában adósodott el 2010 előtt (az államadósság devizaaránya látható a lenti ábrán). Ezzel a fő probléma az, hogy a magas devizaarány jelentősen csökkenti a gazdaság külső sokkokkal szembeni ellenállóképességét.
Kijelenthető, hogy a kivételesen nagy külső tartozásállomány miatt került Magyarország a szakadék szélére a 2008-as válságban. Nettó külső tartozásállományunk 50-70 százalékponttal haladta meg régiós vetélytársainkét.
Az államadósság devizaaránya 2010 előtt és 2010 után százalékban
Forrás: Századvég-számítás ÁKK-adatok alapján.
3. A devizatartalék már elegendő a külső sokkok kivédéséhez
A Greenspan-Guidotti mutató azt méri, hogy egy ország tartalékai képesek-e fedezni az ország rövid lejáratú külső adósságát, így a gazdaság mennyire ellenálló egy tőkekivonási sokkal szemben. Az arány akkor optimális, ha egy fölötti értéket vesz fel (ezt az arányt emeltük ki a lenti ábrán).
Ha ugyanis a külső finanszírozás leáll, akkor a devizatartalékból kell biztosítani a lejáró külső adósság visszafizetését. A széles körben használt mutató megbízhatóan jelzi, hogy egy országban fennáll-e egy esetleges külső pénzügyi válság veszélye.
míg 2011-től kezdve a tartalékszint évről évre stabilan meghaladja a rövid lejáratú külső adósság mértékét, amely elengedhetetlen egy külső válság kivédéséhez.
Greenspan-Guidotti mutató és összetevői
Forrás: Századvég-számítás MNB-adatok alapján.
Megjegyzés: A tartalék és a rövid lejáratú adósság a bal tengelyen, a Greenspan-Guidotti mutató a jobb tengelyen látható.
4. Az átlagos magyar középvállalat már kevesebbet adózik, mint a lengyel, cseh vagy a szlovák
A középvállalatok adóterhelése a kétezres években a Világbank adatai alapján még 55 százalék feletti volt, miközben Lengyelországban már ekkor is 45 százalék alatti adóterhelés rakódott a teljes hozzáadott értékükre (ez tartalmazza a vállalat által megtermelt munka- és tőkejövedelmeket is). Ez az egyenlőtlenség is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a lengyel gazdaság még a 2008-as válságban is növekedett, miközben Magyarország egyedüli visegrádi országként a Nemzetközi Valutaalap mentőcsomagjára kényszerült.
Ezért volt tehát szükség a középvállalatok adóterheinek gyors csökkentésére 2010 után. Mára Magyarországon az adóterhelés jelenleg 39,1 százalékos a korábbi 57 százalék helyett, egy átlagos középvállalat tehát negyedével kevesebb adót fizet a hozzáadott értéke után, mint 2010-ben. A gazdaságpolitika célja, hogy a középvállalatok terhei tovább mérséklődjenek, és 2022-re 30-35 százalékra csökkenjenek. Így Magyarország megőrizheti a visegrádi országok közötti első helyezését, ami azt jelenti, hogy
Az átlagos középvállalatok teljes hozzáadott értékére rakódó adóterhelés
Forrás: Világbank Doing Business Report (2017-2018-ra saját számítás a Világbank módszertana alapján).
5. 2010 után már a munkaerőt is támogatja a gazdaságpolitika
és a cél, hogy a következő négy évben ez az összeg jóval négyezer alá csökkenjen.
A marginális adóék ezzel 72 százalékról 43 százalékra csökkent (itt a családi adókedvezményeket is figyelembe vettük). A többi visegrádi ország 2010 előtt csak legrosszabb esetben vonta el a béremelés felét. Nem csoda, hogy régiós versenytársaink könnyebben átvészelték a 2008-as válságot, míg Magyarország sokszorosan egyensúlytalan gazdasággá vált.
Marginális adóék az átlagbéren százalékban
Forrás: OECD, Magyarországra családi adókedvezménnyel. 2017-2018-ra Századvég-számítás.
6. Húsz év stagnálás után 750 ezer új munkahely
A gazdaságpolitika hibás reakciója a rendszerváltás során megszűnő másfél millió munkahelyre az volt, hogy segítette az inaktivitásba vonulást, és az egyéni erőfeszítések feltétele nélkül adott relatíve nagylelkű szociális juttatásokat. Így nem csoda, hogy a megszűnő másfél millió munkahely romjain csak kétszázezer fővel bővült a foglalkoztatás Magyarországon 2006-ig, hogy aztán 2010-re újra ugyanott tartsunk, mint 1996-ban, a magyar foglalkoztatás történelmi mélypontján.
Az 1987-es 5 millió 371 ezer fős foglalkoztatási szintről 1996-ra 3 millió 778 ezer főre csökkent a foglalkoztatottak száma Magyarországon, majd 2006-ra 3 millió 930 ezer főre bővült, hogy 2010-ben újra 3 millió 781 ezer főre csökkenjen. Ez a kétezres évek legalacsonyabb, 44,8 százalékos foglalkoztatási rátáját jelentette, amelyet 2017-re 59,3 százalékos, a kilencvenes évek óta sosem látott magasságba sikerült emelni.
ezzel a két évtizeden keresztül elképzelhetetlennek számító teljes foglalkoztatás megvalósul.
A 750 ezres bővüléshez a közfoglalkoztatás 100 ezer munkahellyel járul hozzá, hiszen a 2010-ben is létező közfoglalkoztatotti létszámhoz képest a jelenlegi 165 ezer fős szint ekkora növekményt jelent. A Magyarországon regisztrált, de külföldön dolgozók létszámnövekedése pedig 70 ezer főre tehető. E fölött értelmezendő azoknak a száma, akik a 2011 után megnyíló európai munkaerőpiacon vállaltak állást. Vagyis 2018-ban bőven 800 ezerrel több magyar dolgozik, mint 2010-ben. Nem igaz tehát az az állítás, hogy a 750 ezres bővülésből félmillió köszönhető a külföldön dolgozóknak és 200 ezer a közfoglalkoztatásnak.
A munkaalapú társadalom célját a személyi jövedelemadó és a közfoglalkoztatás is alapvetően segítette (a közfoglalkoztatást most Magyarország után a németek is átvennék).
(Ez a legnagyobb regisztrált csökkenés az unióban.) Ráadásul azon kiskorúak aránya is megfeleződött 2010 óta, akik nem látnak otthon dolgozó felnőttet.
Foglalkoztatottak száma ezer főben
Forrás: KSH.
7. Évtizedek óta nem látott reálbér-emelkedés
A munka és a munkáltatók terheinek csökkentése, a válságkezelés után beinduló gazdasági növekedés és a 2010 előtti tendencia megfordítása, melynek értelmében a munkavállalók részesedése a megtermelt jövedelemből fokozatosan csökkent, lehetővé tette a fizetések emelését. A teljes foglalkoztatás gazdaságpolitikai célja a rendszerváltás óta nem látott bérnövekedést eredményezett, mivel drasztikusan csökkentette a munkanélküliek segélyeken gyámolított tartalékseregét. Így a munkaerő alkuereje a piacon nőtt. A nettó reálbérek öt éve megtorpanás nélkül nőnek.
Meglepő különbség, hogy
ami 2018 végére elérheti a 48 százalékot. Összehasonlításul 1970 és 2010 között összesen 28 százalékkal nőtt Magyarországon a nettó reálbér. A reálbér-növekedésben fontos szerepe volt a közszféra – költségvetés szempontjából is fenntartható, tehát nem eladósító – életpálya-programjainak és a kormány kezdeményezésére létrejött hatéves bérmegállapodásnak.
ez a gazdaság fehéredését és a termelékenység javulását is nagyban támogatja majd.
Míg számos nyugati országban az elmúlt évek tendenciáját folytatva reálbérek 2018-ban is csökkennek, addig hazánkban a legnagyobb béremelkedést várják külföldi elemzők. Ez a magyar gazdaság versenyképességét az ortodox közgazdászok nézeteivel szemben egyáltalán nem rontja majd.
Nettó reálbérindex (növekedés az előző évhez képest)
Forrás: KSH.
8. Demográfiai fordulat: több gyermek születik
A népességcsökkenés megállításához szükséges demográfiai fordulat első lépéseit a kilencvenes évek hanyatlása és a kétezres évek stagnálása után 2010 után sikerült megalapozni. 2012-re emelkedett a termékenységi arány (ez megmutatja, hogy egy anyának átlagosan hány gyermeke születik), hogy aztán folytatódó növekedés után elérje az 1,53-as értéket, ami már közelíti az 1995-ös számot.
Teljes termékenységi arányszám
Forrás: KSH.
9. A hazai és a külföldi tulajdon arányában bekövetkező fordulat
Míg 2002 és 2010 között az állam működő vagyona GDP arányosan 27 százalékponttal csökkent, addig 2010 és 2018 között – zömében az 1994 és 1998 között elhibázottan külföldi kézre játszott közműcégek és banki tulajdonhányadok visszavásárlásával – 5 százalékponttal nőtt. Végre magyar kézben vannak azok a közműcégek, amelyek a világ minden pontján nemzeti tulajdonban vannak, és a bankrendszer 80:20-as külföldi:hazai aránya is 50:50-re módosult. Látható azonban, hogy sokkal gyorsabban és könnyebben külföldi tulajdonba lehet juttatni a működő vagyont, mint visszaépíteni azt.
Az állam működő vagyona a GDP arányában
Forrás: Makronóm-számítás a működő állami vagyon alapján.
Rövid gyűjtésünk felveti a kérdést, hogy miért sikerült a gazdaságpolitikának kitörnie a két évtizedes kudarcok sorozatából. Annyi bizonyos, hogy teljesen új gazdaságpolitikai gondolkodás kezdődött Magyarországon a zsákutcából való kijutás érdekében, amit ma már a nemzetközi szakmai közvélemény is elismer. Kiderült, hogy a magyar döntéshozók sokáig rossz feltevésekre alapoztak, vagy egyszerűen nem kívánták, esetleg nem tudták megoldani a legfontosabb gazdasági problémákat.
A 2008-as válság Magyarországot azért érintette még súlyosabban, mint régiós versenytársait, mert Magyarország egy saját belső válságot idézett elő már 2006-ra, a járványok pedig mindig a legyengült szervezetre veszélyesek igazán. Míg az első húsz év jelentős részében a magyar gazdaságpolitika volt a magyar gazdaságra leselkedő egyik legnagyobb veszély, addig 2010 után a gazdaságpolitika számos negatív trendet fordított meg rövid idő alatt.
“honnan indult ez a kormány: Mert Feriék nem loptak, Feri tisztakezű volt, rendszeresen bérmálkozott, táncolt, dalolt, influenzás hattyút boncolt, piros zakóban lovagolt a Hortobágyon, hadgyakorlatot vezetett, gyermekeket mentett, diplomadolgozatot keresett, (máig nem találja, ill. senki sem találja…) százakat lépett, közben hazudott reggel-délben-este. Megkardlapoztatta és belelövetett a saját népébe 2016-ban. Történelmi beszédeket mondott a Múzeum Kertben március 15-én, miközben mesterlövészek vigyázták. Faggatta Nagy Imrét, „mond Imre te mit tennél?„ Modern volt, nyugatos és európai és úgy tett mintha kormányozta volna ezt a „kurva országot.” És az ország ebbe majd belepusztult!… Kitagadta a határon túlikat, és így „megvédte” az országot 25 millió romántól!…Ennek következtében ugrott a „ pannon puma” és vele az államadóság 52%- ról 84%-ra, a deficit 2,8%-ról néha 5, néha 6, választáskor 8-9%-ra, a munkanélküliség 12%-ra. Eladósodott minden és mindenki. Az állam, az önkormányzatok, a vasút, a BKV, a lakosság, a kórházak. Ragyogó elképzelések voltak az egészségügyben heveny kórházbezárásokkal, vizitdíjjal, botrányos inzultusokig fajuló kórház-privatizációkkal, patikaliberalizációkkal, teljesítmény-volumen-korlátokkal, kötelező széfprogramokkal, több ezer nővér elbocsátásával és 600 milliárd Ft kivonásával. Fantasztikus minőségi szintet ért el az oktatás is a körzetesítéssel, a pedagógus elbocsátásokkal, a szakiskolák bezárásával, az egyházi iskolák sanyargatásával, a követelményrendszer relativizálásával, a szülő – gyerek – pedagógus kapcsolat szétrombolásával, az egyetemi PPM programokkal, a több milliós fizetéssel megvett rektorokkal, a teljesen elértéktelenedett hiányos tudást megkövetelő érettségivel, a tanárverésekkel, a semmire se jó egyetemekkel és képzésekkel!!! Csődbevitték a Hajdúbétet, a Kecskeméti és a Győri Baromfifeldolgozót ahol tudatosan nem fizették ki a beszállítókat tönkretéve őket, egyeseket öngyilkosságba hajszolva. Így fosztották ki a Megyeri híd építőinek és a Szeviép alvállalkozóit is. Eltüntettek 160 milliárd Ft-ot a 4-es Metró beruházásánál, több milliárdot a BKV-nál, 300 milliárdosra nőtt a MÁV tartozása. Közben turistaparadicsomok épültek Indonéziában, kastélyokat vettek Francia-országban, üdülőtelepet Horvátországban, kilószámra az aranyat Dubai-ban, egymást végkielégítgették 100 milliókkal stb, stb, stb… Az országot tulajdonképpen a Bankszövetség kormányozta, ők és a főnök, az elnök Erdei úr döntöttek szinte mindenről, miközben szipolyozták az államot, a Nemzeti Bankot a devizahitel rabságában a lakosságot. Eladtak mindent, ami nem volt lehegesztve, MÁV Cargót, MOL-t, repülőteret, MALÉV-et, energiaszolgáltatókat, gáztározót, OPNI-t, Postapalotát, Tőzsdepalotát, bankokat, Andrássy úti palotákat. Kormányzásuk alatt az ország az összeomlás szélén álló gazdasági és morális dögkút lett egy IMF-es gigahitel és az EU lélegeztető gépén. Innen jutottunk el oda ahol most vagyunk! Összeállította dr. Horváth Béla”