Mandiner, Magyar Idők
Fotó: REUTERS/Vincent Kessler
Franciaországban nő az antiszemita támadások száma. A kérdés: összefügg-e ez a bevándorlással? Ezzel a provokatív címmel jelent meg elemzés a nívós Gatestone Institute atlantista, konzervatív intézet portálján.
A szerző, Guy Milliére, a University of Paris oktatója, megannyi, a francia külpolitikáról szóló munka szerzője. Elemzésében egy, a progresszió gátlástalan hívei által kevéssé bemutatott témának járt utána az elmúlt évek eseményeit vizsgálva: ez a bevándorlás által hozott antiszemitizmus, a harmadik világbeli muszlim közösségek által táplált elemi zsidóellenesség, illetve ezeknek hatása az európai zsidó közösségre.
Mindez különösen érdekfeszítő a magyar olvasó számára, hiszen Kelet-Európát az elmúlt évtizedekben rendszeresen csuklóztatta a nagybetűs Nyugat a – néha valós – antiszemitizmus-kritikával. Most mindenfajta kaján érzés nélkül kell tekintenie a magyar konzervatívnak a nyakló nélküli globalizmus ezen keserű gyümölcseire.
A szerző elemzésének tárgyául Manuel Valls korábbi francia miniszterelnök idézetét választotta: „A probléma, hogy a mai antiszemitizmus Franciaországban kevésbé a szélsőjobboldaltól, mint muszlim vallású vagy kultúrájú egyénektől jön.” A tanulmány a legfrissebb eseteket sorolja. 2018. január 12-én Párizs Sarcelles nevű külvárosában egy iskolából hazafelé tartó, tizenöt éves zsidó kislány arcát vágta meg egy férfi. Január 29-én, szintúgy Sarcelles negyedben egy nyolcéves, kipát viselő kisfiút ütöttek és rugdostak meg tinédzserek.
Még egy évvel korábban, 2017 februárjában, Bondy külvárosban két kipát viselő fiatalt vertek meg fémrudakkal. Az egyik zsidó fiatal ujjait lefűrészelték. Nem sokkal előtte Marseilles-ben támadott meg machetével egy zsidó tanárt egy diák, aki elmondása szerint „le akart fejezni egy zsidót”. Tömören és röviden: Franciaországban nő az antiszemita támadások száma.
A támadások egy részét a nyílt utcán követik el, másokat zsidók lakásába betörve. 2017 szeptemberében Roger Pintót, egy franciaországi zsidó szervezet vezetőjét tartották fogva saját otthonában. Sarah Hilimit, egy idős zsidó nőt párizsi lakásának erkélyéről dobtak halálába. Erről az esetről a magyar média is részletesen beszámolt. 2018 januárjában, hat nappal a fent idézett sarcelles-i késelések után egy Párizstól keletre lévő település, Montreuil zsidó közösségének vezetőjét rángatták ki betörők ágyából, és kínozták egész este. A párizsi kóser bolt elleni támadás harmadik évfordulóján egy másik boltot égettek le. Ezek mellett több zsidó házra is felfújták már országszerte a „Fussatok azonnal!” feliratot.
Névtelen levelekben töltényeket küldenek zsidó családoknak. A zsidók menekülnek is: a 2000-ben félmillió fős közösség mára 400 000 alá süllyedt a Jerusalem Post adatai szerint. A francia zsidóság egyötöde elhagyta hazáját, és nincs értelme őket felesleges riadalommal vádolni. A számok magukért beszélnek: csak 2005 és 2015 között 4092 antiszemita incidens volt Franciaországban, vagyis körülbelül évi 400, azaz több mint napi egy!
– Etnikai tisztogatás zajlik, de ezt senki nem nevezi nevén. Pár évtized múlva nem lesznek zsidók Franciaországban – mondja Richard Abitbol, egy francia zsidó szervezet elnöke.
A Gatestone Institute oldalán megjelent elemzés szerint az elmúlt évek antiszemita incidenseinek döntő többsége muszlim elkövetők részéről történt. Ám a cikket olvasva is érződik, hogy a valós felméréseket nem végzik, talán nem végezhetik el a kérdésben. Milliére szerit a muzulmán lakosság választói ereje olyan nagy Franciaországban, hogy a politikusoknak már nem érdemes beszélniük a problémáról. A szerző szerint a no-go zónák száma nő, és „erőszakos zavargások bármikor kitörhetnek”. A kisebbségek ezzel szemben, példának okáért a francia zsidóság, „védtelen és erőtlen”. A politikusok pedig „ezért a tétlenséget, a tagadást és a gyávaságot választják”.
Az elemzés francia laphírekre hivatkozva állítja: a francia muszlim negyedekben az imámok a zsidók ellen szónokolnak, antiszemita összeesküvés-elméleteket terjesztenek. A muzulmán könyvesboltok erőszakos antiszemita beszédeket árulnak radikális szónokok tollából. Példának okáért kínálják Yusuf al-Qaradawi Muszlim Testvériség-szónok beszédeit, aki azon szomorkodott egy alkalommal, hogy Hitler „nem fejezte be a munkáját”. Noha 2014 óta nem támadtak meg francia zsinagógákat, észben kell tartani, hogy a zsidó iskolákhoz és kulturális központokhoz hasonlóan ezeket folyamatos rendőri védelem és homokzsákok serege veszi körbe. A törvény eközben sokszor a helyzetet kritikusan szemlélőket támadja.
Éric Zemmour francia újságíró egy riportjában megállapította, hogy a muszlim bevándorlók „saját törvényeik szerint” élnek, és kivándorlásra kényszerítik a zsidókat. „Uszításért” pénzbüntetésre ítélték. Hat évvel ezelőtt Renaud Camus francia író írta egy munkájában, hogy „lassú pogrom” zajlik a zsidó lakossággal szemben. Őt is négyezer euró büntetésre ítélték „gyűlöletkeltésért”. Egy másik tévés riportot, amely azt közölte, hogy „a Nyugat megszállása háború nélkül, halkan, beszivárgással fog történni”, nem is adtak le Franciaországban, csupán Izraelben. A francia állam definíciója a gyűlöletbeszédről sajátos. Az elemzés szerint a muzulmán tüntetéseket követően, ahol azt kiabálják, hogy „halál a zsidókra”, senkit sem tartóztatnak le gyűlöletbeszédért. Ha az elemzés talán túloz is, képzeljük el, hogy Magyarországon valakit nem visz el a rendőr zsidók megölésére való buzdítás miatt!
Az elemzésből egyedül az hiányzott, hogy vajon milyen arányban követik el muzulmánok az antiszemita támadásokat. Günther Jikeli, a német Moses Mendelssohn Center for European-Jewish Studies kutatójának 2015-ös tanulmányát, amelyet az Institute for the Study of Global Antisemitism and Policy publikált, segítségül hívhatjuk. A tanulmány szerint máig a legalaposabb francia felmérést a Fondapol végezte, amely szerint a francia muszlimok között kiemelkedően magas az antiszemitizmus; ezt a szélsőjobb, majd a szélsőbal szimpatizánsai követik. A támadásokról azt írja, hogy „nehéz pontos számokat írni, mert az elkövetőket sokszor nem azonosítják. A franciaországi elkövetők 30 százalékát azonosították az utóbbi években muzulmánként vagy arabként. Ha hozzátesszük az azonosítatlan elkövetők számát, a szám akár 50 százalék felett is lehet.” A szerző hozzátette, hogy a muzulmánok 2015-ben a francia lakosság 6-8 százalékát tették ki.
A kettős mérce, amellyel a nemzetközi média kezeli Nyugat- és Kelet-Európát, itt tetten érhető. Míg az izraeli jobboldali sajtó rendszeresen beszámol a nyugat-európai antiszemita incidensekről, addig mondjuk a nemzetközi amerikai és brüsszeli lapokban hiába keresnénk az erről szóló híreket, és csak nagyon ritkán beszélnek erről őszintén. Politikai érdekeik jelenleg nem azt diktálják, hogy a bevándorlás effajta mellékhatásairól értekezzenek. Természetesen Kelet-Európa sem hibátlan, ahogyan azt az elmúlt hetek lengyelországi emlékezetpolitikai botrányai is bizonyítják. Nyilvánvalónak tűnik azonban, hogy a kulturális viták nincsenek arányban a megkéselt, megvert, meggyilkolt zsidó egyénekkel. Maga Emmanuel Macron például a nemzetközi holokauszt-emléknapon egy szót sem ejtett a zsidókról vagy a holokausztról, csak a „toleranciáról” beszélt.
Amellett, hogy ugyanezért Donald Trumpot komoly támadások érték, Macront pedig nem, azon is érdemes elgondolkodni, hogy a tolerancia hívószava olyan, a baloldal által magára hagyott kisebbségeknek is szól-e, mint például a francia zsidóság.
A szerző történész
Forrás: Magyar Idők
Heller anyó mit szól ehhez?