“De kérem szépen, ha egyszer Csepel megindul, meg Kőbánya – ott nem lesz fesztiválhangulat.”
Magyar Nemzet
Azt mondja Gordon, az adóelkerülés mestere, a Boss öltönyös offshore-király, hogy ő a munkásokért dolgozik, és a munkásoknak és a munkások miatt. Meg hogy a munkahelyek megtartása a célja, s hogy biztos kezet nyújt a kiszolgáltatottaknak, s küzd, hogy a dolgozók tisztességes jövedelemhez jussanak.
Csak hát a bökkenő az, hogy Gordon volt eleddig a gazdasági miniszter. Mármost ha minket valaki leüt és kirabol, s utána rögtön a hogylétünk és az anyagi helyzetünk miatt kezd aggodalmaskodni, az elég furán hat.
Magam ugyan soha az életben nem ünnepeltem május elsejét, de ha én lennék az MSZP, idén végképp nem volna képem kiállni azok elé, akik meg akarják ünnepelni. Nem mintha az MSZP vörös elődei valaha megbecsülték volna a munkát és a munkást. Mindig degenerált tömegnek tekintették a „dolgozó népet”, s akként is bántak vele: volt persze sör, virsli, mozgalmi induló, szívélyes elvtársi légkör, szakszervezeti bizalmi, nyáron két hét a SZOT-üdülőben; volt minden, csak épp a sorsa alakításába nem szólhatott bele a „dolgozó nép”. Vagyis a kommunista elit foglya volt, mely szívélyes elvtársi módon úgy kizsákmányolta, hogy a fal adta a másikat. A rendszerváltozás után pláne.
A nyolcvanas évektől a nemzeti vagyon nagy részét önzsebébe átmentő MSZMP fölcserélte addigi retorikáját a szociálisan érzékeny kapitalistáéra. És szépen asszisztált ahhoz, hogy a privatizáció során a közjavak véletlenül se juthassanak a buzgón géemkázó, fusizó, tehetséges és szorgalmas dolgozóknak; hogy az új gazdaság ne az addigra szépen kifejlődött magyar kisiparosréteg szorgalmára és találékonyságára épüljön, hanem a szociálisan nyilván rendkívül érzékeny, méltányos, a közterhek átvállalásában példamutató transznacionális tőkére. Vagyis a piros zászlós pártnak a munkához és a munkásokhoz való viszonya nem változott semmit: maradt a kizsákmányolás, s a gazdaság működtetésében a továbbiakban is a munka játszotta a legkisebb szerepet. A legnagyobbat pedig a spekuláció.
Ami az úgynevezett munkásosztályból maradt: ígéretektől és keresztbe szedett gyógyszerektől szédelgő, fásult emberek tömege. Csepel, Kőbánya, Diósgyőr, Ózd lakótelepei. Infarktus, rák, alkoholizmus, depresszió. A kredencre rajzszögezett, befizetetlen számlák. Ajánlott levél a végrehajtótól. A repedt kályhán macska ül. A gyerek biceg a kinőtt cipőben. Az asszony sorszámot húz a munkaügyi központban, szórakozottan nézegeti az asztalon heverő, tavalyelőtti magazinokat; issza a porízű kávét az automatából, és meghallgatja az ajánlatot arról, hol lehet havi harmincötért takarítani.
És akkor azt mondja Gordon, az offshore-király, hogy ő a munkásokért és a munkásoknak és a munkások miatt…
Munkásosztály, vigyázz! Becsapnak megint.
Még azt jegyezném meg, hogy voltak eddig ezek a szelíd, polgári, tipikus középosztálybéli megmozdulások értelmiségi előadókkal. (A bőrfejű sallangot ne számítsuk ide, úgyis leválni látszik.) De kérem szépen, ha egyszer Csepel megindul, meg Kőbánya – ott nem lesz fesztiválhangulat. Ha a lakótelepek népe nekikeseredik, mert éhes, és tudja, hogy átverték, és úgy dönt, hogy nem nyeli a tovább a puszta dühét… hát az enyhén szólva nem lesz ünnep meg fegyelmezett le- és felvonulás. Volt már néhány nagyszabású éhséglázadás a történelemben, nem kívánom senkinek.
Persze a Boss öltönyös offshore-király most ünnepel. Elvégre miniszterelnök lett vagy mi a szösz. Talán még akad némi közönsége. Egy kis piros zászlóerdő. Talán. Még.
Balavány György
Kattintott ma valaki a kurucra?
Gulyásról ezt eddig is lehetett tudni, csak bizonyíták nem volt rá, ő meg tagadta.
“Munkásosztály, vigyázz! Becsapnak megint.”
Hol vannak a munkások?
A “tőkének” legelső célja volt szétkergetni, megszégyeníteni, eladósítani a szervezett munkásokat!
Mert úgy félnek tőlük, mint a tűztől!
infósferi:
igen-miért?
lolka! Öreghalász már olvasta.
Keresd a 2009. 04. 30. 17.53-kor megjelent cikket az archivumban.
infósferi:
A” miska72: “ebből a cikkből idézett “Októberben kezdik építeni a csepeli gerincutat” utána én is elolvastam, de azt kétlem , hogy az “Őreg halász” olvasta, mert neki ez a véleménye a Kuruc.info-ról
” Öreg halász:
2009. április 15. 17:12-kor
Lolka, bocs, de én annak a náci sz@rnak kb. akkor hiszek, amikor a Népszavának.
Időnként meg szoktam nézni, hogy ne felejtsem el, milyen mélyre lehet süllyedni a sötét emberi butaságba. Ott már csak zsidózás, cigányozás, komcsizás van, aki meg nem szélsőjobbos vagy jobbikos, vagy nem gyűlöli az előbbieket, az az előző kategóriák valamelyikébe soroltatik. Rendkívül primitív, uszító lap, igazándiból rosszabb, mint a Népszava.”
Egyetértek halásszal.
Persze Gulyást sem kell ám félteni!
Lehet köpködni a “tőkét” (az idézőjel annak szól, hogy a tőkéről sokan úgy beszélnek, mintha személy lenne, holott nem az), de ahhoz, hogy még több munkahely legyen, és még több családnak megélhetése bizony beruházás szükséges (munkahely teremtésnek hívják). A beruházáshoz meg tőke (pénz, szellemt tőke, aport stb.) kell.
Persze mindjárt jön Jeniszej és elmagyarázza, hogy nem kell a munkahelyteremtéshezt tőke. Gondolom szerinte a gyárak, az irodák, a tárgyi, anyagi, és szellemi feltételek csak úgy “maguktól” keletkeznek, kinőnek a földből (egyébként ahhoz is tőke kell, hogy a termőföld megfelelően, és megfelelőt teremjen). Magától csak a gaz nő rajta, azzal meg nem sokra megyünk ha korog a gyomrunk.
Megjegyzés: azért szedtem négy részletbe a mondandómat, nehogy túl hosszú legyen. Jeniszej szerint a hosszabb hsz-eimet nem olvassa senki. Szerinte tehát csepeliiszap is a semmiről nyilatkozott tegnap.
Kedves Balavány György
Bár igazad lenne de sajnos egyet kell értenem a korábbi írásokkal már mint kellő képpen szétzilálták azt a munkásosztályt amiben még bízhatnánk
rég volt az az idő amikor zsírosdeszka került a lenin szobor kezébe