Csepel.info

Népszabadság, Független Hírügynökség, Hírszerző, Népszava

A történet szinte közhelyes. Ferencváros egy csepeli társasházba költöztetett egy 17 tagú roma családot. A történet mégsem szokványos. A rendezett körülmények között élő, dolgos roma család ugyanis békében és nyugalomban él a házban. A család és a lakóközösség Ferencváros módszerét tartja felháborítónak.

Cinikus és gátlástalan. Többnyire e két jelzővel illetik a csepeli Szent László utca négyemeletes társasházának lakói közül többen a ferencvárosi önkormányzat eljárását. Történt ugyanis, hogy a IX. kerületi Lenhossék utcában egy önkormányzati bérlakásban két évtizede élő családot az épület bontása miatt el kellett költöztetni. Mivel a törvény szerint cserébe megfelelő lakhatási megoldást kellett számukra találni, az önkormányzat Csepelen, a Szent László utcai épület földszintjén megvett egy lakást, és azt utalta ki nekik a lebontott helyett.

Az előző lakó – mondta el a ház közös képviselője – március végén eladta a lakást. Akkor még úgy tudták, hogy egy fiatal pedagógus házaspár költözik a házba. A lakók akkor kezdtek kétségbe esni, amikor június 20-án megállt a nagy teherautó, és nem ketten, de tizenegyen vették birtokba a lakást.

Előítélet, gondolhatnánk. Mi más munkálhatott azokban, akik végignézték, hogyan lepik el a bútorok és más ingóságok a ház előterét. A közös képviselő fel is hívta az újdonsült lakók figyelmét a ház rendjére, és kérte, hogy a számukra átmenetileg biztosított pincerészben tárolják a lakásba be nem férő holmikat. A család pedig alkalmazkodott. Ám ami sok, az sok. Márpedig tizenhét ember az sok, de még a tizenegy vagy a nyolc is.

A család “kitelepítését” a IX. kerület tudatosan, előre megfontolt szándékkal tette. Erről tanúskodik a bérbeadási szerződés is, amely a két bérlőn kívül további két személyt jogszerűen befogadott lakónak minősít. Csakhogy a dokumentum további tizenhárom embert nevesít a bérbeadó – azaz a ferencvárosi önkormányzat – hozzájárulása nélkül befogadott személyként.

Így tehát Ferencváros pontosan tudta, mennyien költöznek a csepeli lakásba, ezért figyelembe kellett volna vennie a jogszabályt, amely kimondja, hogy egy főre legalább hat négyzetméternek kell jutnia. Ferencvárosnak azonban mindössze az volt a célja, hogy megszabaduljon a roma családtól – háborognak a lakók -, azaz szőnyeg alá, pontosabban Csepelre söpörje a problémát.

Délelőtt csak Manci van otthon a gyerekkel és az unokákkal. A férfiak, mint mindig, reggel dolgozni mentek. Szívesen invitál be a takaros, tiszta, gondosan berendezett otthonba. Ő sem érti a történteket, és maga is tarthatatlannak érzi a helyzetet. Ők nem akartak költözni, de ez volt az egyetlen elfogadható lehetőség, amelyet azonban éppen az tesz elfogadhatatlanná, hogy sokuknak kell lakniuk a kicsi lakást. Igaz, már csak nyolcan vannak, mert nagyfia feleségével és két kisgyerekkel – érezve a helyzet tarthatatlanságát – elköltözött. Szívesebben laknának külön, élné minden család a maga életét, de jövedelmük nem elegendő saját otthon megteremtéséhez. Pedig fiának már nyolc, lányának pedig egy éve van bent lakásigénylése a IX. kerületben. Szívesebben maradtak volna a Ferencvárosban, mert a gyerekek nem akarják otthagyni megszokott Mester utcai iskolájukat, ahol beilleszkedtek és ahová szívesen járnak. Most majd Csepelről ingázhatnak.

A ház lakói – meglehet az új szomszédok nem forgatták fel korábbi nyugodt életüket – mégis aggodalommal figyelik a fejleményeket. Például a IX. kerületi városatyák eljárását, akiknek cinizmusát bizonyítja, hogy a csepeli önkormányzat tiltakozása után elnézést kértek figyelmetlenségükért, és módosították bérbeadói nyilatkozatukat. Ezen már nem szerepelt a tizenhárom, hozzájárulásuk nélkül befogadott személy neve. Igaz, ez már nem is számít semmit.

Az érintettek viszont aggódnak, hogy ha Ferencváros eladja a bérlőknek a lakást, nem kizárt, hogy egyszer csak ismét tizenheten, de akár huszonöten is lakhatják majd az alig több mint ötven négyzetmétert, lehetetlenné téve a család és a házban lakók helyzetét.

Miközben Ferencváros épül és szépül.

A történteket a csepeli önkormányzat is megengedhetetlennek és elfogadhatatlannak tartja. Felháborító Ferencváros eljárása, mellyel egy másik kerületbe exportálja saját városrészének szociális feszültségeit – kommentálta lapunknak Tóth Mihály (MSZP) polgármester. Hozzátette, ez a tendencia az elmúlt két évben erősödött fel, ez idő alatt nyolc-tíz hasonló esettel kellett szembesülnie a XXI. kerületnek. A legfelháborítóbb azonban, hogy az átköltöztetésekről a IX. kerület egyetlenegyszer sem tájékoztatta a csepelieket, így természetesen a véleményüket sem kérte ki. Tóth Mihály levélben szólította fel ferencvárosi kollégáját, Gegesy Ferencet (SZDSZ) e gyakorlat megszüntetésére, a konkrét döntés felülvizsgálatára. Csepel egyúttal a Fővárosi Közgyűlés kerületi koordinációs bizottságának szeptemberi ülésén is felveti a témát, s kezdeményezi a fővárosi szociális charta felülvizsgálatát.

A IX. kerületben zajló városrehabilitáció részeként az önkormányzat évente 100-120 lakást vásárol, ebből mintegy ötvenet más-más kerületben. Mivel a lakástörvény szerint csereingatlanról a “településen belül” kell gondoskodni, ez Budapest esetében értelemszerűen az egész fővárost jelenti – mondta el lapunknak Bánsághi Tamás ferencvárosi alpolgármester. A cserelakások legfeljebb 10-20 százaléka marad önkormányzati bérlemény, többségüket ugyanis a IX. kerület a piaci érték 40 százalékáért el is adja a bentélőknek. Ők pedig – az alpolgármester szerint – rendszerint már piaci áron azonnal továbbértékesítik az ingatlant. Úgy véli, a konkrét esetben is ez fog történni. Kérdésünkre elismerte, a rehabilitációnak ez a része nem jó üzlet az önkormányzatnak, de hozzátette: e folyamatnak “másutt van a haszna”. Bánsághi szerint Ferencváros jó célra fordítja az adóforintokat, hiszen a lakókihelyezés során az addig igen rossz körülmények között élők egyfajta “nemzeti ajándékot, utólagos kompenzációt kapnak az önkormányzattól”.

Forrás: Népszabadság

Tizenheten egy 52 m2-es lakásban – Csepel nem tudott a lakosságcseréről

IX. kerületi nagycsaládokat költöztettek át önkormányzati lakásaikból Csepelre. A csepeli önkormányzatnak azonban fogalma sem volt a dologról.

Több nagycsaládot is kiköltözettek a IX. kerületből, vagyis Budapest központjából Csepelre – június végén például egy 52 négyzetméteres lakásba 17 embert zsúfoltak be – számolt be az RTL Híradó pénteken.

A népes famíliák a IX. kerületi, bontásra ítélt bérleményeik helyett felújítottakat kaptak, ám a ferencvárosi önkormányzat nem értesítette a csepeli helyhatóságot az új lakókról. Csepelen úgy vélik, a belvárosi önkormányzat egyúttal szociális problémáit is exportálja a többi kerületbe. A IX. kerületi önkormányzat nem jelezte, hogy bérlakásokat fog kialakítani az általa megvásárolt ingatlanokban – mondta Tóth Mihály polgármester.

Az átköltöztetettek egyike az RTL Híradónak elmondta, hogy elégedett a környékkel, a felújított lakással, és a szomszédokkal is, de úgy látja, sokan vannak olyanok, akik nem örülnek, mert sok a gyerek velük.

A IX. kerület polgármestere szerint törvényesen jártak el. Gegessy Ferenc úgy véli, nem okozhat anyagi terhet egyik budapesti önkormányzatnak sem, ha a több tízezer lakójához odaköltözik még néhány család. A ferencvárosi önkormányzat továbbra is vásárol ingatlanokat más kerületekben, hiszen a IX. kerületben csak a bérlakásban élők kétharmadának tudnak elegendő lakást biztosítani a bontásra ítéltek helyett.

Forrás: FH, Hírszerző

Szociális problémák exportja a peremkerületekbe?

Tizenhét fős roma nagycsalád költözött a IX. kerületből egy csepeli társasházba. A ferencvárosi önkormányzat itt ajánlott föl nekik lakást. A társasház lakói úgy gondolják, hogy mindez felbolygatta az életüket, lehetetlenség ugyanis temérdek embert összezsúfolni egy kis lakásban. Tóth Mihály Csepel polgármestere úgy véli, nem egyedi esetről van szó, a ferencvárosi önkormányzat exportálja a szociális problémákat a peremkerületekbe.

“Azt hittük, hogy egy tanár házaspár költözik ide, és aztán megállt egy teherautó, behurcolták a holmikat, és csak jöttek és jöttek be az emberek” – mondja Pataki Irén, aki több mint harminc éve él abban a csepeli társasházban, ahol a IX. kerületi önkormányzat megvásárolt egy 52 négyzetméteres lakást, melybe tizenheten költöztek. Egy nagy romacsalád tagjai. Jelenleg “csak” 11-en laknak ott, mert a felháborodás hatására voltak, akik elköltöztek az amúgy albérletben lakó hozzátartozójukhoz. De valószínűleg hamarosan ők is visszajönnek, mert az ottani állapotok is tarthatatlanok.

“Ez egy körforgás” – tárja szét a karját, és húzza szomorkás mosolyra a száját Ruszó Elemérné, aki az ötödik osztályba menő Leával, és a nyolcadikba tartó Mátéval van otthon. Itt él vele még a 60 éves férje, aki egy vállalkozónak dolgozott, ám a sok hórukkmunkától gerincsérvet kapott, ezért már nyugdíjas, de biztonsági őrként még keres pénzt. Itt él a 34 esztendős nagyobbik lánya a gyerekekkel, és a volt férjével, akitől ugyan elvált, de újra összejöttek, most élettársak. És itt él a 38 éves nagyfiú is a feleségével, és három gyerekükkel.

A lefekvéshez készülődés, az ágyazás kész művészet ilyen kis területen, kinyitható fekhelyekkel, emeletes ággyal, és földre helyezett matraccal lehet operálni. Napközben pedig állandóan egymást kell kerülgetni, örökösen egyeztetni a tevékenységeket, ami rendszeres vitákhoz vezet. Igaz, hogy valamennyivel nagyobb ez a lakás, mint amekkora a ferencvárosi volt, de ott volt galéria, azzal jobban meg lehetett osztani a teret. És bizony ilyen körülmények között házaséletet is szinte lehetetlen élni, ez is feszültségforrás. Bár, mondja Ruszóné, a férje viszonylag jól tűri ezt a helyzetet, de a nagykorú gyerekeknek rendszeres a problémájuk.

A lakás egyébként tipp-topp, minden ragyog a tisztaságtól, utcai cipőben be sem lépnek az itt lakók. Az erkély viszont gyakorlatilag raktárként működik, ide rámolták azokat a holmikat, amelyek a szobákban nem fértek el. A konyhában a sok emberre való főzéstől eszményi a felfordulás, de a padló csillog, a szőnyegek tiszták, művirágok díszlenek többfelé.

A költözés a gyerekek szempontjából sem ideális, mert vissza akarnak járni régi iskolájukba, a Ferencvárosba. Megtapasztalták már, hogy másfél óra oda az út, másfél vissza. Ruszóné pedig azt számolta ki, hogy hat gyereket kell majd pesztrálgatnia iskolába menet és visszafelé. Ráadásul három különböző suliba kell kísérnie őket. Nyolcadikba menő fia ugyan szóvá teszi, hogy neki már nincs szüksége kíséretre, de az édesanyja rászól, hogy nem engedi egyedül, félti a drogtól, a rossz társaságtól. Miután elkísérte a gyerekeket és hazaért, már szinte indulhat is vissza. Általában ő főz, munkahelye nincs. Depressziós, kezelés alatt is áll, ez a nagy családdal jár, jegyzi meg fanyarul. Arra a kérdésre, mi lesz, ha jönnek ellenőrizni, hogy csak négyen laknak-e itt, azt mondják, nem mehetnek a híd alá. Már azt is mondták az önkormányzat képviselőinek, hogy adjanak nekik akármilyen lerobbant, ajtó, ablak nélküli lakást, ők helyrehozzák. De véleményük szerint a politikusok leginkább csak választások idején keresik a romák kegyeit, aztán megfelejtkeznek róluk.

Ruszóék megmutatják nekem, de az egy emelettel följebb lakó Verőcei László közös képviselő is, hogy a bérbeadói nyilatkozatban mit írtak le, kik érkeznek ide. A bérlő egyértelműen Ruszó Elemér és Ruszó Elemérné, tartalmazza az okirat. Ezután közli, hogy a bérlővel együtt költöző személyek: 15 fő. Majd az következik, hogy jogszerűen költöző személyek: 2 fő (nyilvánvalóan Ruszóék két kiskorú gyermekére utalva). Ezután pedig az áll, hogy “A bérbeadó hozzájárulása nélkül befogadott személyek: 13 fő”. Ez bizonyítja, hogy a IX. kerületi önkormányzat pontosan tudta, hány fős családot költöztet Csepelre.

Nem akartak ők ennyien jönni. Várták mikor szanálják már IX. kerületi lakásukat, remélték, hogy jobb körülmények közé jutnak. Azt mondják, hogy például a 38 éves fiúnak 8 esztendeje van bent lakásigénylése. Mogyoró Péter – a nagylány élettársa – , aki időközben megérkezett a munkából, el sem akart költözni a régi lakásból, a Lenhossék utcából, mert mindenáron el akarta érni, hogy adjanak nekik is lakást. De kijött az önkormányzat embere, és addig nem engedte elindítani a teherautót, ameddig teljesen ki nem ürítették a helyiséget. Aztán egy autóra kellett fölgyömöszölni mindent; mutatják, hogy a szállítástól a szekrény éppenúgy megsérült, mint a hűtő.

A XXI. kerület, Csepel polgármestere, Tóth Mihály minden előzetes bejelentkezés nélkül fogad. Azt mondja, a IX. kerületi polgármester, Gegesy Ferenc exportálni akarja Ferencváros szociális problémáit más kerületekbe. Hirdetésekből pontosan tudható, hogy a IX. kerületben is eladók hasonló nívójú lakások, mint amilyet ennek a nagycsaládnak a ferencvárosi önkormányzat náluk megvett. Ezért ott is lehetett volna ennek a családnak, és másoknak is lakást találni. Tóth Mihály jelzéseket kapott arról, hogy hasonló vásárlások történtek még Csepelen, sőt más kerületekben is. Szerinte az lenne a megoldás, ha összeülnének a főváros polgármesterei, és közösen beszélnének a szociális gondokról. Persze mindenki ott vesz lakást, ahol akar, de ami törvényes, az nem biztos, hogy etikus is. Arra a kérdésre, hogy Gegesy Ferenccel beszéltek-e legalább telefonon, Tóth Mihály azt válaszolja, hogy levelet váltottak, és ezután nem látja értelmét, hogy fölemelje a kagylót, de az alpolgármesterek szót váltottak.

Gegesy úrtól Tóth úr egyébként lényegében azt a választ kapta, elismerik, hogy a bérleményben minimum 6 négyzetméter kell jusson egy emberre, ezért fölszólították a lakókat, hogy az értesítéstől számított 30 napon belül csak Ruszó Elemér, a felesége, és két kiskorú gyereke maradjon a lakásban. Ezt ellenőrizni fogják, és ha nem így történik, megteszik a szükséges lépéseket, akár fölbontják a bérleti szerződést is. A többieknek azonban más lakást biztosítani nem tudnak. Ruszóék viszont azt mondják, hogy nem tehetik utcára a saját gyerekeiket és unokáikat.

Verőcei László közös képviselő szerint ilyen esetekben az a belvárosi önkormányzat, amelyik peremkerületbe akar költöztetni számára nem kívánatos lakókat, előbb-utóbb jóval áron alul eladja nekik a lakást, hogy szabadulni tudjon tőlük. És csak a bérleményre vonatkozik a 6 négyzetméteres norma, a tulajdonába bárki bármennyi embert összezsúfolhat. Ez azonban zavarja a lakók nyugalmát, mert az újonnan beköltözők nem ilyen környezethez szoktak, esetleg a ház előtt tanyáznak. Verőcei igencsak nehezményezi, hogy előzetesen nem értesítették őket arról, kik érkeznek ide. Az önkormányzatnak jobban figyelembe kellene vennie az emberi szempontokat.

Juhász Alajos és felesége 2 hete költöztek be, pontosan a szomszédos lakásba. Azt mondják, soha nem vették volna meg a lakást, ha tudják mire számíthatnak, és soha nem is fogják tudni eladni. Az éjszakai nyüzsgések, ajtócsapkodások pedig zavarják őket. A férfi szerint egyáltalán nem az a baj, hogy romákról van szó, neki is van roma kollégája, nagyon jól kijönnek egymással. De miért nem adott a IX. kerületi önkormányzat sokkal nagyobb lakást ennyi embernek? A férfi igencsak indulatos, látszik rajta, hogy kevés esélyét látja a megoldásnak, de szívesen beszél, mert még a nyilvánosságtól remél valamennyi eshetőséget.

Tóth Mihály polgármester szerint egyelőre patthelyzet alakult ki, náluk éppen 20 lakásra lehet pályázni, már van 300-320 jelentkező, és nyilván nem azok jutnak bérleményhez, akik most költöztek Csepelre. A ferencvárosi önkormányzatnál többszöri telefonálás után azt a téjékoztatást adják, hogy ebben az ügyben csak a polgármester jogosult nyilatkozatra. Ő viszont szabadságon van. Így nem tehetek mást, minthogy idemásolom Gegesy Ferenc azon levelének zárósorait, melyben értesítette polgármester kollégáját, Tóth Mihályt arról, hogy a roma családnak nem áll módjában nagyobb lakást felajánlani. “A rehabilitációs tevékenység fontossága mellett nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy a kerületeink közötti jó viszony megmaradjon, az Önök érdekei éppúgy képviselve legyenek, mint sajátjaink. Remélem a két kerület együttműködése mindkét fél kölcsönös egyetértésével és megelégedésére szolgál.”

Egyelőre mintha nem így állna helyzet.

Forrás: Népszava

This entry was posted on 2008. augusztus 8. péntek at 19:23 and is filed under Életmód, Önkormányzat. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.