„Polak, Węgier dwa bratanki i do szabli i do szklanki”- „Lengyel, magyar két jóbarát, együtt harcol, s issza borát”
Fn.hu
Barátságunk mintha már a génjeinkbe ivódott volna, mindig a legnehezebb időkben mutatta meg erejét. Egészen rendkívüli – főleg itt, Európa közepén – hogy a lengyel és magyar népnek soha nem voltak konfliktusai, a magyaroknak kivételes helyük van a lengyel szívekben – Roman Kowalskit, a Lengyel Köztársaság budapesti nagykövetét kérdeztük.
A magyar lakosság egésze ismeri és számon tartja a történelmi lengyel-magyar kapcsolatokat, a két nép barátságát. A lengyel nép körében mennyire ismert, mennyire elfogadott és mennyire népszerű ez a gondolat?
A lengyelek és a magyarok barátságának eszméje mélyen bent él a lengyelekben. Néha egyenesen az az ember benyomása, hogy annyi év, és megannyi nehéz próbatétel után mintha már a génjeinkbe ivódott volna ez a kapcsolat. Ma már igazából nem is nagyon gondolkodunk azon, miért éppen a magyarok a barátaink, miért tartjuk őket annak, egyszerűen így van, és kész. Természetesen sok olyan esemény van, amelyek ezt a barátságot megalapozzák, és nem pusztán szimbolikus jelenségek, ezzel tisztában vagyunk, különösen, hogy a barátságunk mindig a nemzeteink számára legnehezebb korokban mutatta meg igazi erejét.
Roman Kowalski, a Lengyel Köztársaság budapesti nagykövete
Ami pedig különösen érdekes és szimpatikus, hogy mindez annak ellenére érvényes, hogy a magyar nyelv büszkén hordozza a legnehezebb nyelv megtisztelő címét Lengyelországban, amelyet egyszerűen képtelenség megtanulni. Az ország szépsége, a nemzet felé irányuló szimpátia, a termálvizek, a bor, a történelem, és számtalan egyéb tényező mind azt eredményezi, hogy egyszerűen szeretjük a magyarokat, még olyan időkben is, amikor vezetőink nem is mindig éreznek szimpátiát egymás iránt.
Melyek azok a történelmi események, amelyek a lengyel köztudatban a legjobban erősítik a két nép barátságát?
Számtalan ilyen esemény volt. A barátságunknak egyfajta mitikus távlatot adnak a közös királyok, szentek, és azok az idők, amikor államaink alakultak. És persze ott vannak emlékezetünkben az újabb kori történelem eseményei is. Bem tábornok, a lengyel, aki a magyar szabadságharc hősévé és központi alakjává vált, a Lengyelországnak nyújtott magyar segítség az I. világháború után, amikor 123 év megszállás és megosztottság után a szabadságáért harcolt, a tíz- sőt százezernyi lengyel menekültnek nyújtott menedék a II. világháború idején a szovjet agressziót követően. Aztán a lengyel vér és humanitárius segítség a magyaroknak az 1956-os forradalomban, amely elválaszthatatlanul összefüggött a poznań-i eseményekkel, vagy a lengyel Szolidaritás szakszervezet ideje, és természetesen a közös erőfeszítések a demokratikus Európa, és a függetlenség elnyerése iránt.
És az ön személyes véleménye szerint?
Ha a jelent nézzük, a lengyelek számára minden bizonnyal a II. világháborús magyar segítségnyújtás a menekültek számára, és az ’56-os forradalom emlékezete.
Milyen változatban él, és mennyire ismert a lengyel nép körében: „Lengyel, magyar két jóbarát, együtt issza sörét, borát”?
Én más változatban ismerem e mondást: „Lengyel, magyar két jóbarát, együtt harcol, s issza borát” – „Polak, Węgier dwa bratanki i do szabli i do szklanki”. Ez a változat, azt hiszem, jobban vissza is adja barátságunk lényegét. Az a helyzet, hogy kapcsolatunk több mint ezeréves történelme során nem voltak egymással konfliktusaink Európa közepén, különösen a mi régiónkban, egészen rendkívüli. Ezt nem szabad elfelejtenünk, és nagyra kell értékelnünk.
Van-e más nemzet, amelyre a lengyel nép a magyarhoz hasonlóan történelmi barátsággal tekint?
Ilyen szimpátiával teli kapcsolatot tudomásom szerint egyetlen másik népnél sem találni. Nagyon fontos dolog számunkra, hogy tudhatjuk: van valaki, akire mindig számíthatunk. Természetesen több országgal is vannak baráti kapcsolataink, például a csehekkel és szlovákokkal, és például egyre jobban alakul a keleti szomszédainkkal ápolt, vagy a mostanában rendeződő lengyel-német viszony, de a magyaroknak hagyományosan kivételes helyük van a lengyelek szívében.
Ön szerint segíti-e a két ország jelenkori gazdasági-politikai kapcsolatát a történelmi jó viszony?
Az üzleti életben, valljuk meg, kevés helye van az érzelmeknek, sőt, itt még bizonyos problémát is jelenthetnek a nyelvi akadályok. Ugyanakkor mind a politika, mind az üzlet számára kedvező a barátságos hangulat a kétoldali kapcsolatokban, ami rosszat biztosan nem tesz. Úgyhogy a kiváló történelmi kapcsolatok akadályt biztosan nem jelentenek.
Végezetül még egy személyes kérdés: a lengyel-magyar barátságról szóló szállóigével ön mikor találkozott először?
Már nem is tudom, mikor hallottam először ezt a mondást. Lengyelországban természetesen mindenki ismeri. Remélem, hogy ez a mondás és a kölcsönös szimpátia még tovább erősödik a Magyar-Lengyel Barátság Napja idei ünnepségei idején, mind Lengyelországban Poznańban, mind pedig Magyarországon.
Két megköszönnivalójuk is van a lengyeleknek Magyarország iránt, az első világháború után nyújtott segítség, másrészt amikor 1939. szeptember 1-én Németország nyugatról megtámadta Lengyelországot, két héttel később a Szovjetúnió is megtámadta keletről. Az utóbbi a hozzámenekült katonák közül a tiszteket, számszerint 28 ezret a Szmolenszk környéki katyni erdőben kivégezte. A lengyel katonáknak és civileknek nem volt más lehetőségük, csak a magyar-lengyel határon át Magyarországra menekülni. 150 ezer lengyel jött át magyar területre, egy részük továbbment Törökország irányába, sokan pedig itt maradtak, közülük számosan Magyarországon alapítottak családot. Európa egyetlen lengyel gimnáziuma a II. világháború alatt Balatonbogláron működött!
Köszönetképpen a lengyelek adják vissza Észak-Árvát és Észak-Szepest! Így legalább megint lenne lengyel-magyar közös határ, s a szlovákokat is ösztönözné az országegyesítésre, hogy felettük és alattuk is Magyarország van!
Egyébként a terület túlnyomórészt lengyel lakossága is kérhet magyar állampolgárságot, mivel akinek van olyan felmenője, aki 1920. június 4-e előtt magyar állampolgár volt, az jogosult rá. Ugyanígy kérhetné minden szlovák állampolgár is, a kettős állampolgársági törvényük alapján automatikusan elvesztenék a szlovák állampolgárságukat, és akkor mi itteni és ottani magyar állampolgárok kihúzkodnánk a határkarókat, és élnénk békében, mint eleink!